Gesztusokkal kommunikál a mi széncinegénk távol-keleti rokona, a japán széncinege – írja az ng.24.hu.
A közelmúltban felfedezték a kutatók, hogy amikor a madárszülők egyszerre közelítik meg a fészket, egyikük a szárnyaival verdes, így jelzi a párjának, hogy ő menjen előbb az odúba a fiókáknak hozott eleséggel. Úgy tűnik tehát, hogy nem csak az ember és az emberszabásúak használnak ilyenfajta gesztusokat a kommunikációjuk során.
Az elmúlt években tett megfigyelések alapján már tudjuk, hogy a varjúfélék és egyes halak is használnak egészen egyszerű gesztusokat, például bizonyos mozdulattal jelzik, ha valami érdekli őket, azonban az olyan gesztus, amit most figyeltek meg a széncinegéknél, igen különleges, hiszen kiváló kognitív képességeket igényel. Ilyen típusú gesztusra eddig az állatvilágban nem találtak példát.
A szakembereket is meglepte, hogy a japán széncinege efféle szimbolikus gesztust használ, amikor párját betessékeli az odúba.
„17 éve foglalkozom ezeknek a csodálatos kismadaraknak a tanulmányozásával. Nemcsak különféle hangokat használnak a különféle jelentések közvetítésére, hanem ezeket a hangokat nyelvszerkezeti szabályok segítségével egyesítik kifejezésekké. Ez az összetett hangadás vezetett rá arra, hogy megvizsgáljam, vajon használnak-e valamiféle fizikai gesztust" – mondta Szuzuki Tositaka, a Tokiói Egyetem docense.
A japán széncinege (Parus minor) gesztusokkal kommunikál a párjával – fotó: Pixabay
A japán széncinege szülőpárok, amikor a fiókákat etetik, egyenként mennek be az odúba, azaz egyszerre csak egy szülő tartózkodik benn. A kutatók megfigyelték, hogy a szülők gyakran, amikor eleséggel teli csőrrel visszatértek, leültek egy ágra az odú közelében, és ilyenkor az egyik madár megrebegtette a szárnyait a másik felé, ezzel jelezve, hogy ő menjen először az odúba. Ez a kutatók szerint megfelel az emberi „csak ön után" gesztusának.
Ráadásul ezek a gesztusok sokkal egyértelműbbek voltak, mint amit a kutatók vártak. A madarak kizárólag akkor verdestek a szárnyukkal, ha a párjuk jelen volt. Általában a tojók tessékelték előre a hímeket, függetlenül attól, hogy melyikük érkezett előbb. Amikor a tojó nem verdesett a szárnyával, akkor általában be is ment elsőként az odúba.
