Korábban és egyszerűbb módszerrel is lehet termeszteni otthon zöldséget

Ha a primőrfogyasztásunkat értékeljük, érdemes az ezzel kapcsolatos szokásainkat más európai országokéval összehasonlítani.

Az elfogyasztott mennyiség oldaláról nézve európai viszonylatban nem állunk rosszul, az elmúlt 20-25 évben jelentős emelkedés volt tapasztalható, jelenleg az elfogyasztott zöldség és gyümölcs együttvéve meghaladja a 200 kg/fő/évet, melynek 60-70%-át a zöldségfélék adják.

Más vonatkozásban sajnos nem dicsekedhetünk. Főleg Dél- és Nyugat-Európához képest meglehetősen konzervatívak vagyunk, ami alatt az újdonságok iránti igényt, az új zöldségfajok elfogadását kell érteni.

Becslések szerint a világon fogyasztott zöldségként 250 növényfajt tartanak nyilván. Ezekből megközelítőleg 50-55 faj az, amit nálunk a lakosság ismer, és 25-30-féle zöldségnövény, amelyet kisebb-nagyobb felületen, nagyüzemekben és házikertekben rendszeresen termesztenek, és a lakosság is fogyaszt.

Ilyen tekintetben jelentős az eltérés a többi európai országhoz képest, de ha még azt is hozzávesszük, hogy az elfogyasztott 110-115 kg/fő/év zöldségnek ~90%-a mindössze 9 zöldségfajból tevődik össze (ezek: görögdinnye, borsó, bab, uborka, paprika, paradicsom, sárgarépa, fejes káposzta, vöröshagyma), megállapíthatjuk, hogy zöldségfogyasztásunk egyoldalú is. Mire egy-egy újabb zöldségfajt a hazai fogyasztók igazán elfogadnak, közel egy évtized szükséges, más országokhoz képest hosszú idő (pl. kínai kel, kígyóuborka, cukkini, néhány levélzöldségféle stb.).

Az elfogyasztott 110-115 kg/fő/év zöldségnek 90%-a mindössze 9 zöldségfajból tevődik össze – fotó: Shutterstock

Szokás a fogyasztását az éves eloszlás, a negyedévenként elfogyasztott mennyiség alapján is értékelni, ami táplálkozást elemzők szerint az ország életszínvonalát is jellemző érték. Meg kell jegyezni, hogy sehol nem mutatnak a téli és a nyári hónapok 50:50%-os arányt, de ott, ahol népszerűbbek a jó minőségben tartósított, mélyhűtött és konzerv készítmények, továbbá nagy a kínálat a kész és félkész konyhazöldségekből, ez az arány 40:60% körüli.

Zöldség-gyümölcs vonatkozásában nálunk a legnagyobb kereslet a III. negyedévben van, de a zöldségfélék esetében már a II. negyedév is jelentős. A kora nyári-őszi hónapok fogyasztási aránya – szemben a gyenge (30-35%) késő őszi és kora tavaszi 6 hónap igényével – 65-70% körül mozog. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi évtizedekben nemcsak a tartósított élelmiszerek iránti nagyobb kereslet, de a hazai hajtatottzöldség-piac bővülésének is köszönhetően javuló tendenciát mutat a téli/nyári zöldségfogyasztási arány.

A házikerti termesztés, ezen belül is a kisüzemi hajtatás a fenti mutatókat nagymértékben javíthatná azzal, ha kora ősszel és késő tavasszal több zöldséget termelnénk és használnánk fel, ami a hazai statisztikában nemcsak az elfogyasztott mennyiséget növelné, de a kiegyenlítettebb fogyasztási mutatót is javítaná. Arról nem is beszélve, hogy olyan zöldségfajok termesztését, terméseredményeit is fokozza (pl. tojásgyümölcs, édesburgonya), amelyek hazai klímaviszonyok miatt szabadföldön nehezebben termeszthetők.

Átmeneti növénytakarásos módszerek

A műanyag fóliák és növénytakaró anyagok széles körű elterjedése nemcsak az árutermelő nagyüzemeket szolgálja, számos megoldást kínálnak a kisgazdaságoknak, és a saját ellátásukra termesztő kerttulajdonosok részére is. A primőrtermesztésben a kisebb-nagyobb légterű, egyhajós és blokkrendszerű, jól gépesített és automatizált fóliasátrak kialakítása mellett a koraiság növelésére jó és egyszerű megoldást kínálnak a különböző átmeneti, fóliával történő növénytakarásos módszerek is.

Az átmeneti takarás lényegében egy köztes megoldás a hajtatás és a szabadföldi zöldségtermesztés között, amely során 2-6 hétig tartó ideiglenes fóliaborítással védjük a növényeket a kedvezőtlen időjárástól, majd a termesztési viszonyok kedvezőre fordulásával a takarót eltávolítjuk, és mint a szabadföldi termesztésben ápoljuk tovább a növényeket.

Milyen előnyökkel jár az átmeneti akarás?

Nyilván akkora védelmet és ebből adódóan koraiságot és terméstöbbletet nem okoz, mint az üvegházakban és a fóliák alatti teljes takarás, de:

• 2-3 héttel növeli a koraiságot,
• kisebb talajmenti fagyok esetén védelmet nyújt,
• védi a növényeket a tavaszi homokveréstől,
• mérsékli a jégkártételt,
• bizonyos mértékű védelmet nyújt a korai kórokozók és kártevők ellen,
• megakadályozza a korán tavasszal jelentkező vadkárokat (pl. nyúl, fácán), és
• védi a talajt a kiszáradástól.

A fóliaalagutas, a sík és váz nélküli takarásos módszerrel kedvezőbb hőmérsékletet és páratartalmat tudunk a kiültetett növények számára biztosítani. Nappal a fólia alatt jobban felmelegszik a talaj, és éjjel, illetve hajnalban ezt az akkumulált hőt kisugározza, aminek a távozását a takaró részben megakadályozza, így az alatta lévő légtér felmelegszik.

Mind a három módszernél növelhetjük a takarás hatékonyságát azzal, hogy a talajt nedvesen tartjuk, ebből adódóan nagyobb lesz a fajhője, több meleget képes napközben felvenni, és éjjel, illetve hajnalban kibocsátani. Általánosságban elmondható, hogy a takaró alatt a léghőmérséklet 2-3 ⁰C-kal magasabb, mint a szabadban, ami növényfajtól függően 2-3 hetes koraiságot is jelenthet.

Fóliaalagutas termesztés

A vázszerkezettel ellátott fóliás hajtatólétesítmények nagyságát a föld felszínén mért szélességükkel szoktuk jellemezni. Ilyen tekintetben a legkisebb méretűek az úgynevezett fóliaalagutak, ~0,5-0,6 m szélesek és kb. ilyen magasak is. (1. kép). Méretükből adódik, hogy csak átmeneti takarásra alkalmasak, a kifejlett növények nem férnek el alattuk, idővel a fóliát el kell róluk távolítani.

50 cm széles, drótvázra feszített, lyuggatott fóliával takart alagút – fotó: Agroinform.hu

Az alagutas átmeneti takarás a legrégibb fóliás termesztési módszer, ami nem jelenti azt, hogy teljesen feledésbe merült, sőt jelenleg a legkorszerűbb, talajtakarásos, tápoldatos dinnyetermesztési technológiáknál is alkalmazzák. Az időjárás felmelegedésével letekerik vagy levágják a tartószerkezetről a fóliát, de a dinnye és más kabakosok esetében választják azt a megoldást is, hogy a fóliára nagy lyukat vágnak, és azon keresztül az indákat kivezetik.

A kis légtér következtében az ilyen létesítményekben kiegyenlítetlen a hőmérséklet és a páratartalom, egy idő után körülményes a növények gondozása. A fóliaalagút tartószerkezete általában házi kivitelezésben készül meghajlított vesszőből, vékony (16 mm-es) műanyag csőből vagy vastagabb, 3,8-4,2 mm-es fémhuzalból. A bordák végeit 25-30 cm-re kell a talajba beszúrni, közepén stabilitásuk és szélbiztonságuk miatt azonos anyagú gerinccel célszerű őket összekötni. Amennyiben a fóliát a bordákon megfelelően kifeszítjük (!), úgy alacsony építése miatt nagyobb a szélellenállása, ebből adódóan szélkártétellel nemigen kell számolni. Fontos szabály, hogy erősebb szélnél a szellőztetésre nyitva hagyott végeket be kell csukni, és gondosan le kell földelni.

Síkfóliás takarás

Először külföldön terjedt el, nálunk néhány zöldségfajnál (pl. fejes saláta, káposztafélék, korai burgonya) alkalmazták kezdetben. A szabadföldre kiültetett növényeket hosszabb-rövidebb időre, átmenetileg, legkésőbb május végéig kilyuggatott polietilén vagy szövetszerű polipropilén fóliával, kevésbé szerencsés esetben használt fóliával letakarjuk. A síkfólia esetében a takarót közvetlenül a növényekre terítjük és az ágyások szélén földdel rögzítjük (2. kép).

Síkfóliás takarás fátyolfóliával – fotó: Agroinform.hu

Váz nélküli fóliás takarás és változatai

Váz nélküli fóliák esetében a takarót az ágyás két oldalán lévő bakhátak tartják a növények fölött, vagyis kezdetben nem érintkeznek a növények a fóliával, néhány centiméteres légréteg van közöttük. Rögzítése a síkfóliához hasonlóan talajjal történik, szintén csak átmeneti jelleggel takarjuk vele a növényeket, amíg az időjárás ezt indokolja. Legkésőbb május végén a fóliát az ilyen ágyásról is eltávolítjuk.

A váz nélküli fóliatakarásnak három változata terjedt el:

• váz nélküli fóliaágyás,
• javított váz nélküli fóliaágyás és
• barázdás váz nélküli fóliaágyás.

A legelterjedtebb a váz nélküli fóliaágyás. Hasznos szélessége (ahová a növények ültethetők) 80-100 cm, a fóliát tartó bakhát magassága 15-20 cm, szélességük – a talaj kötöttségétől függően – 40-50 cm. Általában az ültetéssel egy időben alakítják ki a profilt, de később is meghúzható géppel vagy kapával (1. ábra).

Váz nélküli fóliás takarás

Valamivel jobb a hőgazdálkodása az úgynevezett javított váz nélküli fóliaágyásnak, ahol egy magasabb bakhát két oldalára egy-egy sorba ültetnek. A bakhát teteje tartja a növények felett a fóliát, melynek szélét szintén talajjal rögzítik. Tipikus kisüzemi megoldás, valamivel korábban, néhány nappal előbb teremnek alatta a növények.

A legegyszerűbb az úgynevezett barázdás váz nélküli megoldás, esetében mélyen, a kihúzott barázdába ültetik a növényeket, magát a barázdát fóliával fedik, a takarót a széleken szintén talajjal rögzítik (3. kép).

Barázdás, váz nélküli fóliatakarás – fotó: Agroinform.hu