Különösen igaz ez a növénytermesztésen belül „klímaérzékenynek” számító kertészeti növényekre, így a zöldségfélékre is. A klímaváltozás címszó alatt legtöbben csak a gyakran emlegetett felmelegedésre gondolnak, pedig kihatással van a páratartalomra is mint nagyon fontos klimatikus faktorra.

Sajnos a gyakorlatban a páratartalmat kevesen mérik, többnyire csak a hajtatásban követik figyelemmel mint a magas páratartalomból adódó fokozott gombás és baktériumos fertőzések okát. Kétségtelen, hogy a hőmérsékletnek nagyobb súlya van a termesztés eredményessége szempontjából – ha egyáltalán a környezeti tényezők között szabad sorrendet állítani –, de a szélsőséges páratartalmi értékek is komoly korlátozó tényezői lehetnek a termésmennyiségnek, mindenekelőtt a termésminőségnek.

Az optimális páratartalom, mint ahogy a vízellátás, tápanyagigény vagy hőmérséklet sem tekinthető egy statikus értéknek, ami nemcsak a fajtól és fajtától függően változik. Függvénye a fenológiai, technológiai fázisok mellett a többi klimatikus tényezőnek, így a hőmérsékletnek és a fényviszonyoknak is. Ebből adódóan – mint a növény hőmérsékleti igényét – a páratartalmat sem lehet egyetlen értékkel jellemezni.

A magas – az ideálisnál magasabb – páratartalom elősegíti a kórokozó (gombás és baktériumos) betegségek terjedését, rontja a terméskötődést, vízkórságot (ödéma) idéz elő, lassítja a transzspirációt, ezáltal a növényi tápanyagok felvételét. Ezzel szemben a túl alacsony páratartalomban fénytelenné válnak a termések (pl. paprika, tojásgyümölcs), rosszabb a terméskötődés (nem tapad a bibéhez és nem csírázik a pollen), gyengébb a transzspiráció, mert lezárnak a sztómák, apró, hajszálvékony repedések keletkezhetnek a termés felületén.

paprika

Alacsony páratartalom következtében a paprika, paradicsom, de padlizsán termésén is hajszálrepedések keletkeznek – A szerző felvétele

Míg a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban, tehát a hajtatásban a magas, a nyári hónapokban a változó klíma miatt az egyre alacsonyabb páratartalom jelent a zöldségtermesztésben gondot!

Az eddigi ismereteink és a meteorológiai számítások alapján (a század második felére) az alábbi változások valószínűsíthetők a hőmérsékletet és a csapadékot illetően, amelyek a páratartalmat jelentősen befolyásolják:

• A melegedés mértéke a nyári hónapokban lesz nagyobb, a maximum-hőmérsékletek 4,9-5,3 °C-kal, a minimumoké 4,2-4,8 °C-kal növekszik.
• A hőségnapok száma 60-70%-kal emelkedik. 
• A csapadékösszeg nyáron, tavasszal és ősszel kismértékben csökken, tehát nem lesz arányban a felmelegedéssel, ez a nyári páratartalom drasztikus csökkenését fogja eredményezni.

Korábban beszéltünk öntözés nélkül, csak csapadékos években öntözés nélkül és csak öntözéssel termeszthető zöldségfajokról. Napjainkban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy értékesítési célból történő zöldségtermesztés hosszabb távon minden zöldségfaj esetében csak öntözött körülmények között, a páratartalom szabályozásával lesz elképzelhető!

Milyen növényfejlődési zavarokat, rendellenességeket okozhat az alacsony páratartalom?

• A zöldségfélék közül az uborka igényli a legmagasabb páratartalmat. Júniusban-júliusban, napos időben (déli órákban), 25-30 0C esetén a 90%-os páratartalom mondható ideálisnak, de hajtatásban, ősszel és télen, amikor lényegesen gyengébb a besugárzás, akkor is 70-75%-ot kell számára biztosítani. Az optimálisnál alacsonyabb légnedvesség hatására kisebb és sötétebb levelek fejlődnek, ebből adódóan kisebb lesz az asszimilációs felület, csökken a növény teljesítőképessége. Gyakrabban alakulnak ki deformált és torz termések, a fokozott terméselrúgás következtében csökken a termésmennyiség.

• Az uborkával ellentétben a paprika alacsonyabb páratartalmat igényel, a termésképzés idején mindössze 70-80%-ot. Túl alacsony páratartalom esetén fénytelen, opálos színű termések fejlődnek. Főleg fehér termésű fajtáknál gyakori a kényszerérés, azaz a még nem kifejlett bogyók színesedése, pirosodása. Az éjszakai magas páratartalom (akár 90-95%) kedvező hatással van a bogyók tömegére, az ilyenkor felvett víz a bogyókban halmozódik fel, ezzel növelve tömegüket.

• A paradicsom esetében jelentős különbség van a kiültetést követő egy-két hét és a későbbi, terméskori páratartalom-igény tekintetében. Míg kezdetben 60-65%-os légnedvesség megfelelőnek tekinthető, addig a termésérés idején, napos, meleg időben 85-90% az optimális. Az alacsony páratartalom a generatív fejlődését segíti elő, magas páratartalom mellett vastagabb szárat, nagyobb levélzetet nevel a növény. Szélsőséges páratartalom-értékek a termékenyülést gátolják, a magas páratartalom a pollen csomósodásához vezet, túl alacsony érték esetén nincs szekrétumkiválás, ami miatt rosszabb a pollennek a bibéhez való tapadása és csírázása. Nyáron, ha nagyon lecsökken a páratartalom, a termés felülete parássá, repedezetté válik, mint a bórhiány esetén.

paradicsom

A paradicsom esetében jelentős különbség van a kiültetést követő egy-két hét és a későbbi, terméskori páratartalom-igény tekintetében – fotó: Shutterstock

A fejes saláta nagyon érzékenyen reagál a páratartalomra. Több élettani betegsége is összefüggésbe hozható a levegő nagyon alacsony (vagy hirtelen csökkenő) és károsan magas nedvességtartalmával. Száraz levegőben az idősebb leveleken apró, barna foltok alakulnak ki, amelyek idővel összeolvadnak, és egy karimát képeznek a levél szélén. Hasonló tünetek figyelhetők meg a káposztaféléken is (pl. fejes káposzta).

Szinte minden növényhez köthető az alacsony páratartalom hatására kialakuló tápanyagfelvétel lassulása. Magyarázata nagyon egyszerű, a növények védekezve a túlzott párologtatás következtében felléphető kiszáradástól, a sztómáikat jobban zárják. Márpedig

a tápanyagfelvétel a párologtatáshoz kötődik; ha nincs párologtatás vagy csökken, lassul a talajból a tápanyagok hasznosulása is.

Milyen lehetőségek vannak szabadföldön a zöldségfélék esetében a páratartalom növelésére?

Kisüzemben, intenzív technológiák esetén hatásos lehet az árnyékolás. Erre a célra legalkalmasabb a különböző színű raschelhálók alkalmazása. Tapasztalatok szerint a sárga hálók kétszeres-háromszoros rétegben nemcsak a mikroklíma páratartalmát növelik, de jelentős védelmet nyújtanak az ilyenkor gyakori napégés ellen is.

kép

Árnyékolás raschelhálóval. A 2-3 rétegre hajtott háló nemcsak a napégéstől véd, de jelentősen növeli a levegő nedvességtartalmát is – A szerző felvétele

A párásító öntözés nagyüzemben nagyobb felületen is megvalósítható, amennyiben szórófejes öntözést (mikroöntözést) alkalmaznak. Napjában többszöri 1-2 mm-es öntözéssel a páratartalom kedvező szinten tartható.

A párásítást célszerű úgy megvalósítani, hogy csak a talaj felülete nedvesedjen, a vizes levélzeten a gombás és baktériumos betegségek gyorsabban megtelepszenek!