Alapvető tudnivalók a foszforról
A foszfor a talajban jellegzetes módon viselkedik, több vonatkozásban eltér a más makrotápelemektől, mindenekelőtt a nitrogéntől és a káliumtól. Kisebb részben szerves, nagyobb részben ásványi formában található (60-70%), a növény számára nehezen hozzáférhető, mert döntően, nehezen oldódó kalcium- és magnézium-foszfátok formájában van lekötve. A talaj teljes foszforkészletének csupán kis töredéke az, ami növény számára is hasznosítható, ez a foszforforma lényegében a talajoldatban található.
Az ásványokhoz kötődő, nehezen felvehető és a talajoldatban lévő, könnyen felvehető foszforformák dinamikus egyensúlyban vannak, oda-vissza cserélődnek. Hogy a feltáródás vagy megkötés folyamata az intenzívebb, az több olyan tényezőtől függ, mint például a talaj hőmérséklete, kémhatása (erősen meszes, de a savanyú, 5,5 pH alatti közegből is lassú oldódása miatt nehezen hasznosítható), továbbá a mikroorganizmus-tevékenység, ugyanis az ásványi és a szerves foszforformák mobilizálásában nagy szerepe van a baktériumoknak és a gombáknak is.
A bomlásból és oldódásból adódó foszforfeltáródás üteme és a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs szinkronban a növények foszforfelvételének ütemével. A termesztett lágyszárú, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentős, mikorra a növény a teljes lombozat szárazanyagának 25%-át felhalmozza, akkor már a foszforigény közel 70-75%-a felvételre kerül.
Az igény és a kínálat egyensúlyát a termesztőnek kell megteremteni szerves és szervetlen trágyák (műtrágyák) kijuttatásával, illetve azoknak a talajba munkálásával. Különösen igaz ez az intenzív kertészeti kultúrák esetében, ahol lényegesen nagyobb a foszforfelvétel, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor mennyisége.
Foszfor az a tápanyag, amelynek mozgása az erős talajkötődéséből adódóan még kellő nedvesség esetén is minimális, a talaj kötöttségétől függően mindössze néhány centiméter függőleges irányba. Ezért ha túl mélyre forgatjuk, a fejlődés kezdetén, ha sekélyen dolgozzuk a talajba, a tenyészidő második felében kell a hiányával számolnunk.
A kiültetést gyorsan követő lombtrágyázás foszforsúlyos komplexekkel ajánlott addig, amíg megindul a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel – fotó: Shutterstock
Jelzi-e a növény és mikor a foszforhiányt?
A nitrogén, a foszfor és a kálium közül a foszfor az a fontos tápelem, amelynek hiánytünete lassan fejlődik ki, és sokáig nehezen felismerhető. Ez részben a tünet jellegéből adódik (nem feltűnően sárgul a levél, hanem kezdetben haragoszöld, később lilásvörös, és az elszíneződés nem annyira a színen mutatkozik, inkább a fonáki oldalon).
Foszforhiányra utal az is, ha lassú a gyökérképzés és fejletlenek a gyökerek, késik a virágzás, elmarad a terméskötés, de súlyos esetben levélhullás is bekövetkezhet, aminek eredményeként felkopaszodik a növény.
Ismert a foszfor esetében is az úgynevezett relatív tápanyaghiány jelenség, amikor a talajban megfelelő a foszforkészlet, csak annak felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják. Ezzel a jelenséggel a szabadföldi zöldségtermesztésben, főleg palántázás során, gyakran lehet találkozni.
Ha úgy számolunk, hogy a zöldségfélék a foszforigényüknek megközelítőleg 70-75%-át a tenyészidő elején (első felébben) veszik fel, abban az esetben olyan trágyamegosztást kell alkalmazni, hogy növényfajtól függően ~20-60 kg/ha P2O5 a tenyészidő első felében a növény rendelkezésére álljon. Ez pedig az alaptrágyázás mellett csak megfelelő mennyiségű indítótrágyázással képzelhető el. (1. táblázat).
Szabadföldi zöldségfélék fajlagos foszfor- és trágyaigénye hagyományos (nem tápoldatos) termesztés esetén
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
* Közepes talaj-tápanyagellátottság esetén, középkötött talajon
A fenti számításból következik, hogy a paprika, paradicsom, mint palántázott, de a helyrevetett borsó, hagyma, gyökérzöldségek stb. növények esetében is nagy jelentősége van az indító, azaz a vetéskor vagy palántázáskor adott tápanyagnak. Foszfor esetében – eltérően a nitrogéntől vagy a káliumtól – a teljes igény 10-20%-át célszerű kijuttatni, 80-90%-ot pedig az őszi forgatás idején alaptrágyaként adni.
Lehet-e az elmaradt P-trágyázást pótolni?
Gyakran előforduló kérdés az utólagos kijuttatás, azaz a tenyészidőben történő pótlás lehetősége, ha foszfor hiányára utaló tünetek mutatkoznak. A foszfor lassú talajmozgásából adódóan a talaj felületére szórt műtrágya nem fejti ki a kellő hatást!
Lombtrágyázással lehet a növénynek foszfort adni, de az így kijuttatott mennyiség 0,5-1%-os töménység esetén is töredéke az igénynek.
Főleg a palántázott növények esetében a kiültetést gyorsan követő lombtrágyázás foszforsúlyos komplexekkel, azaz teljes értékű műtrágyákkal egyébként is ajánlott addig, amíg megindul a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel. A levelekre adott tápanyagok átmenetileg helyettesítik a gyökerek funkcióját, és javítják a kiültetett növény kondícióját.
