Ha van kerted, akkor remélhetőleg van veteményesed is. Akkor pedig biztosan tapasztaltad, hogy egyik évről a másikra mennyit változik a termés minősége és mennyisége, még akkor is, ha látszólag ugyanazt csinálod. Azonban vannak olyan tényezők, amelyek rajtad kívül befolyásolják a termésedet, és ha tisztában vagy velük, tudsz rájuk hatni.
Ahogyan az emberek, úgy a növények között is vannak barátságok, és bizony ellenszenvek is léteznek. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, ahogy nálunk, embereknél zajlik. Nem közösíti ki a sárgarépa a babot, ha valamiért nem szimpatikus neki. De arra képesek a növények, hogy egyes társaik számára ellehetetlenítsék azt, hogy a közelükben élhessenek és fejlődhessenek.
Vagyis ez a barátság, illetve ellenszenv kérdés a növények esetében annyit tesz, hogy némely növény jót tesz a másiknak, segíti a növekedésben, vagy épp megóvja néhány kártevőtől, míg más növények nem képesek jól fejlődni egymás társaságában. Ha ezekkel tisztában vagyunk, lecsökkenthetjük a kártevők és különféle betegségek elleni védelemre használt vegyszerek mennyiségét, így jóval egészségesebb, bőségesebb és finomabb lesz a termésünk. Éppen ezért fontos a növénytársítás, és a vetésforgó. Egy kis területen pedig, mint amilyen a veteményes, elengedhetetlen, hogy tudjuk, mit hova ültessünk.
A vetési terv segít, hogy a legideálisabban alakíthassuk ki a veteményest. Fotó: Pixabay
Miért fontos a vetésforgó?
A vetésforgó lényege, hogy nem szabad ugyanazt a növényt két, egymást követő évben ugyanarra a helyre ültetni. Ennek az oka nagyon egyszerű. A növénynek minden évben ugyanazokra a tápanyagokra van szüksége, így azokat veszi fel a talajból, és ha következő évben is oda ültetjük, jóval kevesebbhez fog hozzájutni, még akkor is, ha pótolni próbáljuk a számára szükséges tápanyagot. Ráadásul ugyanazok a kártevők és gyomok szaporodnak el azon a területen, hiszen azok is odaszoknak az adott növényhez, ha éveken át ugyanott találják meg.
Az allelopátia
Egyes növények kedvelik egymás társaságát, sőt, egymásra vannak utalva, míg mások konkurenciái egymásnak. Nagyon jó példa erre a zabos bükköny. A zab és a bükköny magját összekeverik, majd így vetik el, mert a kikelt zab támasztékot ad a rajta felkúszó bükkönynek, cserébe a bükköny nitrogént ad a zabnak.
De szintén jó példa a zeller is, mely erős illatával képes távoltartani a levéltetveket, nagy segítséget nyújtva ezzel a babnak és a káposztának. De sok olyan növény is van, amelyek fertőtlenítik a környezetüket. Ilyen például a kapor, a fokhagyma, a körömvirág, vagy akár a rozmaring.
De a növények nem csak egymásnak segítenek, hanem nekünk is, hiszen képesek távoltartani a minket nagyon is zavaró állatokat is, mint amilyen például a vakond. A vakond ugyanis nagyon utálja a nagy sárfű jelenlétét a kertben, így ennek a növénynek a segítségével távol tudjuk tartani a nem kívánatos, bundás vendéget.
Az allelopátia tudományos oldala
Az allelopátia a neve a növények, algák, baktériumok, korallok vagy gombák azon tulajdonságának, ami lehetővé teszi, hogy szerves vegyületek kibocsátásával szomszédjaik életfolyamatát befolyásolhassák. Elősegíthetik azok növekedését, vagy akár gátolhatják a csírázásukat. Ez nem egyenlő azzal, hogy a túl közel ültetett növények elvonják a másik elől a tápanyagot. A allelopátia fontos szerepet játszik a gyomírtásban is.
Az allelopátia miatt sem mindegy, melyik növény kinek a szomszédságába kerül. Fotó: Pixabay
Az allelopátia megalkotója egy bécsi egyetemi professzor, Hans Molisch, aki 1937-ben tárta a világ elé megfigyeléseit. Ő észlelte és jegyezte fel először, hogy vannak olyan növények, amelyek a talajba bocsátanak bizonyos szerves vegyületeket, aminosavakat, fenolokat, amelyek egyes növénytársaikra jótékonyan, másokra károsan hatnak.
Allelopatikus reagensek a fenolok, flavonoidok, terpenoidok, alkaloidák és glükozinolátok, amelyek megtalálhatók az allelopatikus növények gyökerében szárában, levelében, virágjában, gyümölcsében és virágporában is. Ezek elpárologtatás, a víz, a kiszivárgás és bomlás által tudnak elterjedni.
Allelopátiás tulajdonságokkal rendelkezik például az angolperje, a bodza, a réti perje, de a fák között is nagyon sok ilyen növényt találunk. Sok fa például úgy védi az életterét, hogy olyan nagy mennyiségű vizet vesz fel a talajból, hogy más növények már ne tudjanak megélni a környezetében. Ilyen például a fekete dió is.
Az allelopátiás tulajdonságok a gyomírtásban is segítségünkre lehetnek. Ha a gyomos területeket ilyen növényekkel mulcsozzuk, meg tudjuk védeni a növényeinket. Gyomosodást gátló hatása van például a paprika lomblevelének, hiszen az fenolt tartalmaz, amely gátolja a paréj, a libatop, a fekete csucsor és a lándzsás útifű elszaporodását.
Ezért fontos a növénytársítás
Mielőtt kialakítjuk a konyhakertünket, nagyon fontos a vetési terv készítése, hiszen nagyon nem mindegy, melyik növény hova kerül. Ilyenkor nem csupán az adott növény egyéni igényeit kell figyelembe venni, hanem azt is, mely növény szomszédsága van rá a legjobb hatással. A megfelelő növénytársítás nem csak növelheti a terméshozamot, de a kártevőket is képes csökkenteni.
Ha a különböző zöldségféléket, fűszer- és gyógynövényeket ezek szerint az elvek szerint termesztjük, azok hozzájárulnak egymás fejlődéséhez, így jóval egyszerűbb lesz a növények védelme, és bőségesebb lesz a termés is. Érdemes kiválasztani, hogy milyen növényeket szeretnénk termelni, és megnézni, melyiknek melyik a legideálisabb szomszédja. A legjobb, ha készítünk egy kis táblázatot, és cetlikre írva tologatjuk egymás mellé a különböző zöldségféléket, így kialakítva az ideális lakóközösségüket.
Az ideális szomszédok
A bokorbab remek szomszédja lehet a céklának, brokkolinak, káposztának, sárgarépának, karfiolnak, zellernek, uborkának, kukoricának, kelbimbónak, padlizsánnak, fokhagymának, kelkáposztának, karalábénak, borsónak, burgonyának, reteknek, de a mángold is nagyon szépen fejlődik mellette.
A borsó kiváló elővetemény szinte minden növény számára. Jó szomszédja a babnak, sárgarépának, metélőhagymának, kukoricának, uborkának, mentának és a reteknek. A brokkoli a cékla, zeller, uborka, kapor, fokhagyma, izsóp, saláta, menta, sarkantyúka, hagyma, burgonya, rozmaring, zsálya, spenót és mángold szomszédja lehet.
A burgonyát semmiképp se alkalmazzuk előveteményként. Ültethetjük a bab, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, kínai kel, kukorica, padlizsán, torma, kelkáposzta, karalábé, körömvirág vagy a borsó mellé. A cékla kitűnő szomszéd lehet a bokorbab, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, kínai kel, fokhagyma, kelkáposzta, saláta és a hagyma mellett.
Ha jó a növénytársítás, akkor jó lesz a termés is. Fotó: Pixabay
A hagyma a legjobban a cékla, brokkoli, kelbimbó, káposzta, kamilla, karfiol, sárgarépa, kínai kel, kelkáposzta, karalábé, saláta, paprika, szamóca, borsikafű, mángold és a paradicsom szomszédságát viseli. A karalábé, a karfiol, a káposzta, a kelbimbó és a kelkáposzta mellé a cékla, zeller, uborka, kapor, fokhagyma, izsóp, saláta, menta, sarkantyúka, hagyma, burgonya, rozmaring, zsálya és a spenót vethető.
A kukorica mellett jól terem a bab, uborka, dinnye, petrezselyem, borsó, burgonya, spárgatök, sütőtök, de a muskátli is nagyon kedveli a társágát. Szárára pedig fel lehet futtatni az uborkát. A mángold remek társaság a bab, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, kínai kel, kelkáposzta, karalábé és a hagyma számára. A padlizsán mellé ültessünk babot, körömvirágot vagy paprikát.
A paprika mellé a padlizsán mellett jó szomszéd lehet a sárgarépa, padlizsán, hagyma és a paradicsom. A paradicsom remek szomszédja a spárga, bazsalikom, méhbalzsam, borágó, sárgarépa, zeller, metélőhagyma, uborka, menta, hagyma, petrezselyem, paprika vagy a körömvirág. A petrezselyem mellé ültethető spárga, kukorica és paradicsom.
A retek jól kijön a babbal, sárgarépával, zamatos turbolyával, uborkával, salátával, dinnyével és a borsóval. A saláta mellé vethető a cékla, brokkoli, kelbimbó, káposzta, sárgarépa, karfiol, kínai kel, metélőhagyma, fokhagyma, kelkáposzta, karalábé, hagyma, retek vagy a szamóca.
A sárgarépa mellé vethető a bab, metélőhagyma, saláta, hagyma, borsó, paprika, retek, rozmaring, zsálya és paradicsom. A tök szomszédja lehet a kukorica, körömvirág, dinnye, sarkantyúka, oregánó vagy a sütőtök. Az uborka mellé pedig jó választás a bab, brokkoli, kelbimbó, káposzta, karfiol, kínai kel, kukorica, kelkáposzta, karalábé, körömvirág, sarkantyúka, oregánó, borsó, retek és paradicsom.
A természet csodái
Ezek a társítások mind a növények, mind a talaj szempontjából is nagyon hasznosak. A spenót például kiválóan takarja a talajt a szomszédai felett, míg azok meg nem erősödnek, a bab pedig közben árnyékot nyújt neki, hogy meg ne égessék a napsugarak. A zöldbab, mivel pillangós növény, nitrogénnel tölti fel a talajt az uborka számára, míg a bársonyvirág elűzi a fonálférgeket és rovarkártevőket. A kapor segíti az uborkát a növekedésben, miközben a bazsalikom odavonzza a beporzókat és védi az uborkát a lisztharmat ellen.
A karósbab, a pattogtatni való kukorica és a különféle tökfélék, amilyen a patisszon, a cukkini és a spárgatök, Amerikában az indiánok által kedvelt hármas volt. A törzsi kertészeik úgynevezett „három nővér" társításban ültették őket, mivel a tök árnyékolja a talajt, fel tud futni a babbal együtt a kukorica szárára, a bab közben mindkettőnek értékes tápanyagokat szolgáltat.
A sarkantyúvirág vonzza a ragadozó rovarokat és elriasztja a kártevőket, így igazán hasznos a növények számára. A borsó, mivel pillangós növény, nitrogénnel tölti fel a talajt. A zeller védi a káposztát a rovarkártevők ellen, míg a kapor segíti a sárgarépa kelését és illóolaja segítségével megvédi a kártevőktől.
A kukorica jótékony árnyékot tud adni társnövényeinek. Fotó: Pixabay
A koriander javítja a szomszédainak aromáját, míg a fokhagyma védi a mellette élőket a fonálférgek és a gombabetegségek ellen. A petrezselyem javítja a paradicsom aromáját és takarja a talajt. A hagyma illóolajával védi a paradicsomot a kártevőktől.
A gyümölcsfák esetében sem mindegy, hogy mit ültetünk melléjük. Egy pár gyümölcsfajta ugyanis nem képes önmegtermékenyülésre, így szükséges hozzá egy pollenadó fajta. Sőt, némely öntermékeny fajtának is szüksége lehet egy pollenadó fajtára ahhoz, hogy a termése megfelelő legyen. Az almának és a körtének szüksége van egy olyan partnerre, ami megtermékenyíti, míg a kajszibarack vagy az őszibarack képes öntermékenyülésre. A sor pedig a végtelenségig folytatható.
Ezt a csodálatos, természet adta összhangot nem szabad megzavarni, sőt, ismeretében megkönnyíthetjük a munkánkat. Sokkal kevesebb vegyszert kell használnunk, és jóval kevesebb időnk megy el a kártevő mentesítésre. Mindez úgy, hogy a természet teszi a dolgát, mi pedig hátradőlve szüretelhetjük le a csodás termést.
