Feltehetőleg az olvasók között is vannak olyan, kertészkedéssel, ezen belül is zöldségpalánta-neveléssel foglalkozók, akik nem tesznek különbséget a tápkockaföldek és a szaporítóföldek között, igazán nem is tudják, hogy a két, palántanevelésre használt közeg között van-e különbség, vagy ugyanazt a zöldségszaporításra használt gyökérközeget jelentik.

A szaporítóföldben (magvetőföldben) a vetéstől a palánták széttűzdeléséig (kb. kétlombleveles korig) vannak a növények, míg a cserépföld vagy tápkockaföld az áttűzdelt palántáknak a kiültetésig történő nevelését szolgálja. (Palántanevelő földeket is szokás emlegetni, ez egy általánosabb fogalom, magában foglalja a szaporító-, azaz magvető- és cserép- vagy tápkockaföldeket.)


Cserép- és tápkockaföld között lényegében nincs különbség, az egyik esetben cserépbe töltjük és úgy neveljük benne a palántákat, a másik lehetőség, hogy tápkockát készítenek belőle, de ugyanúgy a kiültetésig nyújt víz-, levegő- és tápanyagellátáshoz közeget a gyökereknek, a növénynek.

Meg kell jegyezni, hogy a nagy kézimunkaerő-igény miatt gyakran elhagyják a tűzdelést, és a magvetéstől a kiültetésig ugyanabban a földben nevelik a növényeket, ez esetben – attól függően, hogy cserépről vagy tápkockáról van szó – ugyanúgy cserépföldnek vagy tápkockaföldnek nevezik, mintha tűzdelték volna bele a palántát.

A szabadföldi zöldségpalánták neveléséhez egyre gyakrabban tálcás palántákat használnak, nevük a palántanevelő edényből (palántanevelő tálca) származik. A tálcákat tőzeggel töltik meg, ebbe vetni és tűzdelni is lehet, sőt van, hogy a magvetéstől a tűzdelésig ebben nevelik a növényeket, az öntözést és tápoldatozást ennek megfelelően változtatják.

Tálcában nevelt zellerpalánták – fotó: dr. Terbe István

Nem egyszerűen csak az elnevezésről van szó!

Vetéstől tűzdelésig más a palánta igénye a földdel szemben, mint később a kiültetés után. A szaporítóföldek szerepe a korábbiakhoz képest jelentősen megváltozott, ugyanis a tűzdelést nem 3-4 lombleveles korban végzik, hanem sokkal korábban. (Magyarázat: a tűzdeléssel járó gyökérvesztést a fiatalabb palánta jobban elviseli, ebben a fejlődési fázisban a növény regenerálódó képessége jobb.)

Ebből következik, hogy csírázás miatt nem a tápanyag-ellátottsága, hanem a szaporítóföld szerkezeti tulajdonságai a mérvadóak, tekintettel arra, hogy a kikelő fiatal növény szikleveles korban és az azt követő napokban az endospermium és nem a gyökérközeg tápanyagkészletét hasznosítja.

A szaporítóföldek jó szerkezetét legkönnyebben tőzegek használatával tudjuk elérni. A hazai meszes síkláptőzegek gyengébb szerkezettel bírnak, szemben az Észak-Európában bányászott, rostos szerkezetű felláptőzegekkel, amelyekben intenzív öntözés esetén is marad elegendő levegő a gyökerek számára. Kiszáradva újra nedvesíthetők, kiváló szerkezetüket sokáig megtartják.

Tekintettel arra, hogy erősen savanyúak (3-4 pH), használatuk előtt szükséges a meszezésük. Jobb vízvezetés, azaz egyenletesebb nedvesedés érdekében agyagmentes (folyami) homokot is célszerű hozzájuk keverni, ami a tőzeg minőségétől függően akár 40-50%-ban is lehetséges.

Minél alacsonyabb a szaporítóföld tápanyagtartalma, annál alacsonyabb az EC-értéke, az pedig csírázási szempontból kedvezőbb. Vagyis helytelen gyakorlat az, amikor a magvetésre használt közeget műtrágyával erősen feltöltik, ezzel megnövelve a sótartalmát (EC-t).

A szikelevelek kifejlődése után, a lomblevelek megjelenésével a gyökérzet a közegből is egyre több tápanyagot hasznosít, ezért szükséges a tápoldatozás egészen a tűzdelésig, kb. 10-14 napon keresztül. Ilyenkor híg, a műtrágyától függően 0,2-0,3%-os töménységű, vízben tökéletesen oldódó, komplex műtrágyából készült oldatot használjunk. Lehetőleg magas foszfortartalmú, összetett műtrágyát válasszunk, a tápoldat hőmérséklete megközelítőleg azonos legyen a palántanevelő léghőmérsékletével.

A palántákat kb. 2 lombleveles korban tanácsos cserépbe vagy tápkockába áttűzdelni. Az új közeg, azaz a tápkocka- vagy cserépföld esetében már kulcskérdés a jó (nem túl magas) tápanyag-ellátottság. A fiatal palánta sóérzékeny, gyökere a tömény tápoldattól, a túltrágyázott tápkockaföldtől megperzselődik, de érzékeny a közeg szerkezetére is.

A tápelemekben szegény tőzeget, amely szerkezetéből adódóan a későbbi palántaneveléshez is a legjobb, a leggyakrabban használt közeg, háromféle módon lehet műtrágyázni: folyamatos tápoldatozással, lassított hatású, úgynevezett retardált műtrágyák bekeverésével és a kettő kombinációjával.

A folyamatos tápoldatozás történhet a tűzdelést megelőzően is használt műtrágyaoldattal, de gyakrabban végezve, kismértékben a koncentrációt is megemelve (max. 0,5%-ig). Előnyösebbek az úgynevezett foszforsúlyos komplex trágyák, amelyek valamennyi növényi tápanyagot tartalmazzák, de arányaiban a foszforból többet (30-35% P2O5).

A lassított hatású műtrágyák folyamatosan oldódnak, típustól, márkától függően 4-10 hét is lehet a teljes lebomlási idejük. Használatukkal kapcsolatos nagy előnyük, hogy nem kell tápoldatot készíteni, csak vízzel szükséges öntözni a növényeket. A műtrágya oldásának (lebomlásának) üteme a márkán kívül függ a közeg nedvességétől és hőmérsékletétől, erre figyelemmel kell lenni!

A harmadik módszert, azaz a kettő kombinációját gyakran alkalmazzák még azok is, akik a retardált műtrágyák használatát választották. Ugyanis ha időközben a növények kivilágosodnak (alsó leveleik sárgulnak), lombtrágyázással, tápoldatozással a hiányzó (vagy lassan a növénybe jutó) tápelemek gyorsan pótolhatóak.

A palántanevelést alapvetően négy szakaszra szokás osztani a növény víz-, tápanyag-, hő- és fényigénye alapján:

1. szakasz: magvetéstől a csírázásig, a sziklevelek megjelenéséig,

2. szakasz: sziklevelek megjelenésétől az első egy-két lomblevél kifejlődéséig,

3. szakasz: lomblevelek és a gyökérzet kifejlődéséig és

4. szakasz: kiültetésre előkészítés.

A szaporítóföldben a palántákat az első két szakaszban neveljük, megosztás elsősorban az eltérő hő- és fényigény miatt van, illetve a 2. szakaszban a tápoldatozás miatt.

A 3 és 4. szakaszban a palánták a cserépben, illetve a tápkockákban vannak, fénytől és hőmérséklettől függően sok vizet és tápanyagot igényelnek, de a negyedik szakaszban kb. 7 nappal az ültetés előtt fokozatosan visszafogjuk a vizet, a tápoldatot, csökkentjük a hőmérsékletet, lassan a külső, a palántanevelő klímájánál kevésbé kedvező környezethez szoktatjuk a növényeket.

Kiültetésre zömök, vastag szárú, bimbós fejlettségű, hófehér, dús gyökérzetű palántákat kell nevelni, amelyek a tápkockaföldet összetartják, hogy ültetéskor se hulljon le a gyökerekről.

palánta

Gyökerével jól átszőtt tápkocka – fotó: dr. Terbe István

A palántaneveléskor amire még figyelni kell!

Csírázás idején igényli a legtöbb meleget a növény (melegigényesek esetében 28-30 0C). Ennek a kritikus szakasznak a hossza nagymértékben attól függ, hogy tudjuk-e a kívánt értéket biztosítani. Ha igen, úgy gyorsan, rövid idő alatt lezajlik a csírázás, ha nem, jelentősen elhúzódhat, ami fokozza a betegségek megjelenését.

Szikleveles állapot az, amikor a palántanevelés gyakori káros jelensége, a megnyúlás bekövetkezik. A csírázáshoz képest már lényegesen alacsonyabb léghőmérsékletre van szükség, a palántának a fényviszonyoktól függően kb. 10-12 0C-kal kevesebbre. Sok fényt, kevesebb vizet, szárazabb közeget igényel a szikleveles palánta. Sokat kell szellőztetni, és lehetőleg a reggeli órákban öntözni és tápoldatozni.

A palántanevelőt borító fóliát vagy üveget tartsuk tisztán. A melegek beálltával a jobb hőszigetelés érdekében alkalmazott többszörös fóliatakarást meg kell szüntetni!

Ha a növények levelei összeérnek, azaz már árnyékolják egymást, célszerű nagyobb távolságra helyezni a cserepeket, a tápkockákat, azaz szétrakni. Az ültetést megelőző héten lehetőleg már 15-20 tápkockánál (cserépnél) több ne legyen négyzetméterenként.

palánta

A szétrakás elmulasztása következtében megnyúlt paprikapalánták – fotó: dr. Terbe István

palánta

A szétrakott paradicsompalánták nem nyúlnak meg – fotó: dr. Terbe István

A palántanevelő földhöz (tőzeghez) agyagot – annak érdekében, hogy a tápkocka ne essen szét – soha ne használjunk. Rontja a szerkezetet, a gyökerek nem tudják áttörni.

palánta

A palántanevelő földhöz agyagot ne használjunk. Rontja a szerkezetet, a gyökerek nem tudják áttörni – fotó: dr. Terbe István