A naptári éveket a meteorológusok és a csillagászok 4 egyenlő évre osztják, viszont az egyes évszakok nem ugyanazt az időszakot ölelik fel. Sokakban merül fel joggal a kérdés, hogy miért van ez így? Azonnal kiderül!
Itt a meteorológiai tavasz – fotó: pixabay.com
A meteorológiai évszakok mindig elsején kezdődnek
A csillagászok számára az évszakok kezdetét a két napéjegyenlőség és a két napforduló határozza meg. A csillagászati tavasz és ősz a tavaszi és őszi napéjegyenlőségnél kezdődik, addig a nyár és a tél, a nyári és a téli napfordulónál.
Lényegében az jelenti a meteorológusok számára a problémát, hogy a napéjegyenlőségek időpontja évről évre változik. Mivel ezt a változó időpontot a statisztikai elemzésekben nem lehet kezelni, ezért a meteorológiai évszakok mindig elsején kezdődnek.
Csillagászati évszakok
Az évszakok csillagászati felosztása a Föld és a Nap viszonylagos helyzetén alapszik: az év során két napéjegyenlőség és két napforduló van. Napéjegyenlőségről akkor beszélünk, ha a Nap az Egyenlítőn delel és a napsugarak derékszöget zárnak be a felszínnel. Napfordulók esetén viszont a Nap a Ráktérítőn vagy a Baktérítőn delel és ott zár be derékszöget a felszínnel.
A Naphoz az északi féltekén a nyári napfordulókor vagyunk a legközelebb - ilyenkor a Nap északkeleten kel és északnyugaton nyugszik, hosszú utat tesz meg az égbolton. A nappalok hossza a legtöbb helyen 15-16 óra.
6 hónappal később a téli napforduló idején - december 21-22-e környékén - az északi félteke van a legtávolabb a Naptól. Ilyenkor a Nap délkeleten kel és délnyugaton nyugszik, lényegesen rövidebb utat tesz meg az égen, a nappalok hossza csupán 8-9 óra.
A napéjegyenlőségek a napfordulók között vannak, ősszel és tavasszal (szeptember 22-23 és március 20-21 tájékán). Ezeken a napokon a Nap pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik - a nappalok és éjszakák hossza ugyanannyi, azaz 12 óra.
Mandulafa – fotó: pixabay.com
Meteorológiai évszakok
A meteorológiai naptárat az 1900-as években készítették el, négy három hónapos csoportra osztva az évet a föld átlaghőmérsékletének alakulása alapján, létrehozva a meteorológiai évszakokat. A naptár azon a megfigyelésen alapul, hogy a nyár a legmelegebb, a tél a leghidegebb, a kettő között pedig átmeneti évszakok vannak. A meteorológiai nyár június 1-től augusztus 31-ig, a meteorológiai tél december 1-től február 28-ig tart.
A négy évszakos meteorológiai felosztás áll a legközelebb a mindennapi használatban lévő naptárakhoz.
A meteorológiai évszakok attól függően, hogy épp szökőév van-e mindig 90 vagy 92 naposak. Így lényegesen könnyebb évszakos statisztikai számításokat végezni, hiszen minden évszak a hónap első napján kezdődik.
Az északi féltekén a meteorológiai tavaszhoz tartozik a március, az április és a május; a meteorológiai nyárhoz a június, a július és az augusztus; a meteorológiai őszhöz a szeptember, az október és a november; a meteorológiai télhez pedig a december, a január és a február.
A meteorológiai évszakok lehetővé teszik azoknak az évszakstatisztikáknak a kiszámítását a havi statisztikákból, amelyek rendkívül hasznosak a mezőgazdaság, a kereskedelem és számos más ágazat számára.
