A Monilia fructigena okozta rothadás tünetei az ültetvényekben jól ismertek. A tárolás során azonban egy másik tünettípussal találkozunk. A fertőzött, de még tüneteket nem mutató gyümölcsök a tárolás során barnára majd feketére színeződnek. A gyümölcs húsa rugalmassá, gumiszerűvé válik. Az alma héja sima és fényes, alakja nem változik. Ha magas a páratartalom a tárolóban, a termés felületén ritkán megjelenhetnek a kórokozó szaporító képletei. Ezek az exogén sztómák fehér színűek, elszórtan jelentkeznek, viszonylag kevés konídium képződik rajtuk. Ezt a tünetet nevezzük „fekete almának”. Az alma szürkepenészes rothadását a Botrytis cinerea okozza. Az egyik leggyakoribb tárolási betegség. A kórokozó vegetatív teste (micéliuma) gyorsan átszövi a gyümölcs húsát, így az rövid időn belül barnul és elrothad. A fertőzött terméseket beborítják a gomba szürkés, vattaszerű szaporítóképletei, innen kapta a nevét is: „szürkepenész”. A penicilliumos rothadás kiváltója a Penicillium expansum. Más penicillium fajok is előfordulhatnak a tárolt almán, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az előbb említett gomba okozza a legjelentősebb károkat. A kórokozó leggyakrabban sérüléseken át, vagy a kocsánynál fertőz. Miután a micélium átszőtte a szöveteket, lágy rothadás jön létre. A héj vörösesre színeződik, könnyen felreped, alatta a hús kásás, folyékony. A megtámadott részeken zöldeskék spóravánkoskák keletkeznek. (A betegség népies neve az alma kék- vagy zöldpenészes rothadása.) A fertőzötten betárolásra került termés gyors rothadásnak indul és a körülötte lévő egészséges gyümölcsöket is megbetegítheti. A trihotéciumos rothadás esetén sekélyen bemélyedő, barna rothadás figyelhető meg, a hús állománya szivacsossá válik. A gyümölcshús erősen keserű lesz és ezt az ízt az egészséges szövetek is átveszik. Ezért nevezik a Trichotecium roseum okozta betegséget „keserű penésznek”. A fertőzött foltokon rózsaszín bevonat jelenik meg. A fehérpenészes rothadásért a Rhizopus stolonifer nevű gomba a felelős. A kórokozó igen gyors lágyrothadást okoz. A fertőzött gyümölcsök kellemetlen, erjedt szagúak, felületüket fehér, majd később feketévé váló penészgyep borítja. Az alma tárolási feketerothadását az Alternaria alternata nevű polifág kórokozó okozza. A héjon kezdetben kicsi, barna foltok jelennek meg, melyek később kiterjedtté válnak és bemélyednek, de nem terjednek mélyen a húsba. A lenticellarothadást a Gloeosporium album idézi elő. Főleg a hosszú ideig tárolt almák esetében okoz jelentős veszteséget. A termések még az ültetvényben fertőződnek, de a kórokozó spórái csak az érés előrehaladtával, kedvező körülmények között, a tárolóban kezdenek csírázni. A fertőzött gyümölcsökön, gyakran a lenticellákból kiindulva, barna, egyre terjedő foltok láthatók. A tárolási varasodást a szabadföldön is károsító Venturia inaequalis okozza. A kórokozó akkor fertőzi a terméseket, amikor a szüret miatt már lezárultak a permetezések. A gyümölcs teljesen tünetmentes, amikor betárolásra kerül. Kedvező, párás körülmények között, szürkés foltok jelennek meg a termés felületén. A megbetegedés nem csak az áru piacosságát rontja, de utat is nyit más seben át fertőző, szaprofita gombák számára. A Cylindrocarpon heteronema is gyümölcsfoltosodást idéz elő a tárolókban. A fertőzési helyek körül (lenticellák, csészelevelek környéke) barnás színű, lágy foltok jelennek meg. A rothadás az egész almára kiterjed, rajta fehéres penészpárnácskák jelennek meg. A tárolás során fellépő megbetegedések elleni védekezésben nagy szerepet kap a megelőzés. A kártevők (pl. almamoly, almailonca) és kórokozók (pl. ventúriás varasodás) elleni szokásos védekezés mellett, nagy gondot kell fordítani a szedés, a válogatás, a szállítás és a betárolás során a sérülések elkerülésére. Fontos a göngyölegek és a tárolók fertőtlenítése is, hiszen a falakon mindig megtalálhatók a gombák szaporítóképletei. A tárolás alatt kerüljük, hogy a gyümölcsök felületét állandóan víz borítsa, figyeljünk a párásító berendezések helyes beállítására. Petróczy Marietta PhD hallgató