A HUN-REN ATK kutatói átfogó vizsgálatokkal igazolták, hogy a komoly gazdasági károkat okozó szőlőlisztharmat kórokozójának genetikai összetétele nem egységes Magyarországon.
Az átfogó kutatás során az E. necator tizennégy genotípusát azonosították hazánkban – fotó: HUN-REN
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (HUN-REN ATK NÖVI) kutatói molekuláris biológiai eszközökkel vizsgálták a szőlőlisztharmatot okozó Erysiphe necator gombát. Igazolták, hogy e kórokozó állományainak genetikai összetétele nem egységes Magyarországon.
A hazai populációk genetikailag elkülönültek, összetételük erősen borvidékfüggő. Az átfogó kutatás során az E. necator tizennégy genotípusát azonosították hazánkban, amelyek közül nyolc eddig teljesen ismeretlen volt. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
_fill_540x300_0.jpg)
Az Erysiphe necatornak több elkülönült genetikai csoportja ismert Európában, azonban máig nem tisztázott, hogy mi tartja fenn a stabil genetikai különbségeket.
A HUN-REN ATK NÖVI kutatói ezért több mint kétezer mintát gyűjtöttek hat magyarországi borvidékről, hogy azonosítsák a kórokozó hazánkban előforduló genotípusait, és megvizsgálják, hogy mi állhat a különbségek hátterében. Emellett az egyik leggyakrabban alkalmazott gombaölőszer-csoporttal, az úgynevezett demetiláz-inhibitor (DMI) típusú fungicidekkel szembeni rezisztenciával összefüggésbe hozható genetikai változatokat is tanulmányozták.
Az eredmények szerint e genotípusok az egész országban megtalálhatók, azonban borvidékenként jelentősen eltérő arányban. Előfordulásukat nem befolyásolta, hogy az adott területen alkalmazták-e a növényvédő szert.
A helyi eltéréseket a növényvédelmi kezelések tervezésekor is érdemes figyelembe venni – fotó: HUN-REN
Az adatok arra is rámutattak, hogy a különböző borvidékekről származó E. necator-populációk között jelentős genetikai különbségek vannak. A kórokozó tizennégy genotípusát azonosították hazánkban, amelyek közül nyolc eddig teljesen ismeretlen volt.
A korábban elterjedt, két genetikai csoportot számontartó koncepcióval ellentétben az E. necator populációi sokkal összetettebbek. A különbségek fenntartásában a földrajzi távolságnak, a szőlőfajtáknak és az egyes évjáratok közötti különbségeknek is szerepe van. Ezeket a helyi eltéréseket a növényvédelmi kezelések tervezésekor is érdemes figyelembe venni. Az eredmények emellett a rezisztenciamarkerek folyamatos monitorozásának jelentőségét is alátámasztják.
