Történelmi pillanatként könyvelhették el a badacsonyi borászok és a hazai borkultúra elkötelezett hívei, hogy a kéknyelű – ez az ősi, csaknem kizárólag Badacsonyban és a Balaton-felvidéken honos szőlőfajta – immár hivatalosan is hungarikum lett. A döntést rendkívüli ülésen, egyetlen napirendi pontként hozta meg a Hungarikum Bizottság, amellyel üzenetet küldtek az egész országnak: a badacsonyi kéknyelű nem csupán egy szőlőfajta vagy egy bor, hanem egy ikonikus táj, közösség és hagyomány szimbóluma.

A hungarikum cím elnyeréséhez vezető út nem volt rövid, ám a badacsonyi borászok – akikre korábban sokszor jellemző volt az individualizmus – ezúttal példát mutattak összefogásból. Navracsics Tibor, a térség országgyűlési képviselője a Kéknyelűvirágzás ünnepén hangsúlyozta: a siker a közös lobbinak és a közösségi akaratnak köszönhető. Ez a lépés nemcsak rangot, hanem jövőt is adhat a térség gazdaságának, turizmusának és kreatív iparának – a „kéknyelű” név márkává válhat, amely borokon túl csokoládékat, dizájntermékeket, sőt akár bútorokat is jelölhet.

Egyedülálló fajta – kihívásokkal és szépséggel

A kéknyelű egy őshonos magyar fajta, amely a kékes-vöröses árnyalatú levélnyeléről kapta nevét. Kizárólag vulkáni talajon érzi jól magát, és mindössze kb. 30 hektáron termesztik – jellemzően a Badacsonyi borvidéken. Mivel csak női virágzatot hoz, önmagában nem képes szaporodni, ezért porzószőlő (pl. budai zöld vagy mézes fajták) jelenlétére van szüksége. Termékenyülése bizonytalan, terméshozama alacsony – épp ezért hívták régen „úri szőlőnek”.

Bár a második világháború után háttérbe szorult a nagyobb hozamú fajták miatt, az utóbbi évek egyedi borkultúra iránti igénye visszahozta a figyelem középpontjába. Ma már több neves badacsonyi pincészet – mint a Szeremley, a Laposa, a Válibor vagy az Istvándy – is elkötelezetten foglalkozik vele.

Bor, ami a termőhelyet meséli el

A kéknyelű bor halvány citromszínű, illata visszafogott, de sokrétű: citrusok, fehér húsú gyümölcsök, zöldfűszerek és virágos jegyek egyaránt felfedezhetők benne. Füstös, minerális karaktere kiválóan tükrözi a vulkanikus termőtalaj adottságait. A bor magas savtartalma és erőteljes testessége miatt akár késői szüretelésű bor vagy jégbor is készülhet belőle – különleges, törökmézes, diós aromákkal kiegészülve.

Reduktív és oxidatív eljárással egyaránt feldolgozható, palackban vagy hordóban érlelve is szép fejlődésre képes. Igazi szépsége azonban idővel mutatkozik meg: több éves érlelés után harmonikus, elegáns bort kapunk.

Friss, fiatalabb kéknyelű kiválóan illik könnyű halételekhez, mint például balatoni fogas vagy tenger gyümölcsei. Jól harmonizál friss kecskesajtokkal, gomolyával. Az érlelt változatok pedig tökéletesen társíthatók harcsával, érlelt juh- vagy kecskesajtokkal. Utóíze különleges, gyökérzöldségekkel is jól működik, így a gasztronómiában is egyre fontosabb szerepet kaphat.


Túl egy boron: gasztronómiai és kulturális mozgalom

A kéknyelű ünneplése nem áll meg a pohárnál: 2003 óta minden június első hétvégéjén megrendezik a Kéknyelűvirágzás ünnepét. A Badacsonyi Kör borászai és gasztronómusai pedig új hagyományt szeretnének elindítani: a szőlőlevéllel és kéknyelűvel készített ételek neve „badacsonyi módra” lenne, így a magyar konyhaművészet is új színfolttal gazdagodhat.

A hungarikum cím tehát nem csupán elismerés, hanem lehetőség is: esély arra, hogy a kéknyelű – mint bor, mint márka és mint hagyomány – kilépjen a nemzetközi piacra, és méltó nagykövete legyen a magyar ízeknek és életérzésnek.

Indexkép: Bor.hu