Fejes saláta őszi termesztése – így csináljuk!

Napjainkban, a korszerű táplálkozás kapcsán, egyre több szó esik az energiaszegény zöldségfélék, így a levélzöldségfélék fogyasztásáról. A spenót és a sóska – noha ismert a hazai fogyasztók körében – fogyasztása nem jelentős, nagyobb mennyiséget, mint más európai országokban is, a fejes salátából eszünk.

A saláta a hétköznapi nyelven több fajt és fajtaváltozatot jelent (kötöző vagy római saláta, endíviasaláta, jégsaláta, tépősaláta), többnyire azonban alatta a fejes salátát (Lactuca sativa L.) értjük, amely magában is nagyon szín- és formagazdag. A hazai fogyasztó az úgynevezett szőke, azaz világos színű salátát keresi, amelynek vékony a levele, nem hajlamos keseredésre, és jól kitapintható, kemény fejet képez.

Bár azt a fogyasztó kevésbé érzékeli, a termesztők fajtaválasztáskor elsősorban a magszárképzési hajlam és a fejesedés mértéke alapján választanak fajtát. Ennek magyarázata, hogy a hajtató, valamint a kora tavaszi és késő őszi fajták nyáron fejképzés nélkül magszárba mennek, a nyári, kora ősziek hajtatott körülmények között (fólia alatt), fényszegény viszonyok mellett nem fejlesztenek fejet. Ezzel azoknak az olvasóknak a figyelmét szeretnénk felhívni, akik most őszi hajtatáshoz keresnek vetőmagot vagy vesznek palántát.

Nálunk a világos színű, vékony levelű fejessaláta-fajtákat kedvelik a fogyasztók.

Augusztus végétől az őszi fagyokig, azaz szeptember végéig, legkésőbb október elejéig folyamatosan ültethető a saláta, viszont arra számítani kell, hogy a későbbi ültetések biztonsággal csak úgy fognak befejesedni, ha szeptember vége után fóliával takarjuk őket, illetve egyszerű vázszerkezetű fóliasátrat építünk föléjük.

A saláta hidegtűrő, azaz a kisebb fagyokat károsodás nélkül elviseli, számára az optimális léghőmérséklet 16 ⁰C. Talajban sem válogat, kötöttebb és lazább területre is ültethető, de azt tudni kell, hogy gyomirtószer-maradványokra és a talaj szikesedésére nagyon érzékeny. (Gyomirtószer-kár rendszerint akkor jelentkezik, ha a salátát másodnövénynek ültetjük olyan kultúra után, amelyet valamilyen gyomirtóval kezeltünk.)

Víz- és tápanyagigénye is alacsony, egy jól trágyázott főnövény után különösebb tápanyag-utánpótlásra sincs szükség, legfeljebb egy kisebb adagú, nitrogéntartalmú fejtrágyára. Öntözése és annak mértéke a termesztési időszaktól függ.

Bár lehet helyrevetéssel is szaporítani, de nyár végén, szeptemberben az őszi termesztéshez a palántázást javasoljuk. Ez történhet palántavásárlással (figyelni kell a fent említett okok miatt a fajtára) és saját nevelésű palántával. Nem kell félni a palántaneveléstől, ilyenkor még szabadföldön egyszerű módszerekkel megoldható. Vethető kisebb méretű cserepekbe, tápkockába vagy palántanevelő tálcába (4x4-es vagy 5x5-ös), és vethető a kert talajába is. Az utóbbi esetben a kertnek olyan szegletét válasszuk ki, ahol nem áll meg a víz, nincs árnyékolva, és a talaj minősége is jobb, humuszosabb, tápanyagban gazdagabb. Az elvetett mag (négyzetméterenként 500-600 darab) gyorsan, néhány nap alatt csírázni kezd.

A kiszáradásra kell figyelni, ugyanis ebben az időben a nappalok meglehetősen melegek és szárazak, és ha már csírázásnak indult vagy kikelt, kicsírázott, egy rövid ideig tartó, egynapos kiszárítással tönkre lehet tenni a palántát. Helyrevetés esetén a drazsírozott (pillírozott) vetőmag használatát javasoljuk! Nagy előnye, hogy könnyen egyenletesen vethető, kelést követően nincs szükség egyelésre, azaz ritkításra. Az így előkezelt, azaz drazsírozott mag kelésig valamivel több nedvességet igényel, mint a drazsírozatlan (kopasz) mag. Kézi művelés esetén 25-30 cm-es sortávolságra kell vetni, és a tőtávolságot 20-25 cm-re méretezni (14-17 növény/m²).

A jégsalátát nem soroljuk a fejes saláták közé, de termesztése megegyezik vele. Tekintettel arra, hogy lényegesen nagyobb (keményebb!) fejet képez, ritkábbra kell vetni, illetve ültetni (9-11 db/m²).Amennyiben a palántáról történő szaporítást választjuk, úgy lehetőségekhez mérten az ültetésre kevésbé napsütéses időt válasszunk.

A palántákat növényegészségügyi okok miatt nem szabad mélyre ültetni, a tápkockának (cserépföldnek) a fele a talaj színe felett legyen! A sor- és tőtávolság megegyezik a helyrevetésnél leírtakkal.

A saláta öntözését jelentős mértékben befolyásolja az ültetés időpontja. Nyári és őszi termesztése csak öntözött körülmények között képzelhető el, ugyanakkor tavasszal csapadékosabb évjárat esetén öntözés nélkül is megtermeszthető. Vízigénye a fejlődési szakaszoktól is függ, kezdetben minimális, majd a fejképződés megindulásával rohamosan nő.

Ennek megfelelően az öntözési vízadagok és az öntözés gyakorisága is a következők szerint változik:

• kelesztő, illetve palántázáskor a beiszapoló öntözés: 5 mm (5 liter/m²)
• nedvességpótló öntözés a fejesedésig: 10-15 mm (10-15 liter/m²)
• nedvességpótló öntözés a fejképzés idején: 15-20 mm (15-20 liter/m²)
• nagy szárazság esetén napközben frissítő öntözés: 1-2 mm (1-2 liter/m²)

Nálunk a szabadföldi salátát akkor szedik, ha a fejek jól kitapinthatóak és kemények, súlyuk eléri a 400-600 grammot. Ez a termesztési időszaktól függően a palántázást követően 5-7 hét. Amennyiben hajnalonként rendszeresen 0 ⁰C alá süllyed a hőmérséklet, úgy fóliával (fátyolfóliával) takarjuk le a salátát, amit napközben távolítsunk el.