A szőlőtermelők és a borászatok legújabb kori rémálmát jelenti a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma és az azt terjesztő rovarkártevő, a szőlőkabóca. A témával foglalkozó szakemberek egyenesen a hazai szőlőültetvényeket a 19.-20. században szinte teljesen kipusztító filoxérához hasonlítják a kórokozót. De vajon valóban ekkora a baj? Megállítható-e a betegség terjedése? A kivágásra ítélt ültetvények hogyan telepíthetők újra? Mindezeket megkérdeztük a Nébih szakembereitől, akik készséggel válaszoltak azokra. Íme:

1. Ezidáig az ország hány pontjáról érkezett bejelentés fertőzésgyanús ültetvényről?

Jelenleg 19 vármegyéből 13-ban van jelen a karantén kórokozó. A rendelkezésre álló adatok szerint a vármegyék által lejelentett körülhatárolt terület nagysága összesen 97.073 hektár, amely magába foglalja a szőlőt és a körülhatárolt területbe eső más gazdanövényeket is.

2. Még mindig Zalában a legrosszabb a helyzet? Itt regisztrálták először a kórokozót - a betegség gyors terjedése intő jel lehet a többi vármegye/borvidék termelői számára?

Valóban Zala vármegyében volt a fertőzés első magyarországi megjelenése (2013 augusztusában) és a helyzet továbbra is itt a legsúlyosabb, hisz a vármegye jelentős területe fertőzött. Továbbá a Balaton északi és déli részén, azaz Veszprém és Somogy vármegye egyes területein is komoly a fertőzöttség. A többi területen a kórokozó előfordulása szórványos. 2019 előtt a fertőzés csak a dunántúli vármegyéket érintette, 2019-ben a Duna-Tisza közére, azóta pedig a Tiszántúlra (Szolnok és Békés vármegyei Újkígyós, Mezőberény) is átterjedt a fertőzés. Az ország északi részén levő történelmi borvidékek szőlői (Tokaji, Egri, Mátrai és a Bükki) továbbra is mentesek a kórokozótól. Fontos, hogy a még mentes területeken gazdálkodó termelők is figyelemmel kísérjék a betegség terjedését, tudatosan készüljenek a betegség megjelenésére és tegyenek meg mindent a megelőzés érdekében. Ehhez hiteles információkat a Nébih portálon találnak: https://portal.nebih.gov.hu/novenyegeszsegugy

fitoplazma

A kanalasodó, vörös szőlőnél elszíneződő levelek az árulkodó tünetek egyike Fotó: Nébih

3. Hány ültetvény kivágására van szükség és mekkora felületen? Milyen ezek területi megoszlása?

Az EU és Nébih irányelvek szerint az érintett szőlőtőkék kivágása kötelező, különösen a fertőzött és puffer zónákban. A pontos területi kiterjedésről vagy számokról azonban a vármegyei kormányhivatalok vezetnek naprakész nyilvántartást, ezek összesítését a Nébih végzi az EU felé történő jelentési kötelezettség miatt.

A 2023-as területadataink alapján összesen 166 hektár a felszámolt terület. A 2024-es adatok szerint a kijelölt területen belül a pufferzónában 15.276 tőkét vágtak ki, míg a fertőzött zónában 32.101 tőkét semmisítettek meg.

4. Látnak esélyt arra, hogy megfelelő védekezéssel a fertőzés, illetve az azt terjesztő kabóca megállítható?

Hivatalunk lát esélyt és bízik a szőlőtermesztés jövőjében, azonban kizárólag valamennyi érdekelt fél (szőlőtermesztők; Nébih, kormányhivatalok, hegyközségek; önkormányzatok; kutatók; nemesítők) összefogásával lehetséges az FD fitoplazma terjedését megfékezni és a kárt mérsékelni. Ennek érdekében rendszeresen végzett felderítéssel, megelőzéssel, egészséges szaporítóanyaggal történő telepítéssel és pótlással, a terjesztő kabócafaj(ok) elleni hatásos védekezéssel lehetséges az ültetvények megvédése.

A felderítésben (az ültetvények ellenőrzésében) a szőlősgazdák részvétele egyaránt nélkülözhetetlen, hisz az ő felelősségük is. A Nébih éppen ezért hívja fel a szőlősgazdák figyelmét arra , hogy a szőlőültetvényben vagy annak közelében növő erdei iszalag és bálványfa is fertőzési forrás lehet. Azok ellen szintén hatásosan kell védekezni.

Külföldi megfigyelések szerint a szőlőkabóca fejlődésmenetéhez időzített rovarölő szeres kezelésekkel megfelelő hatást lehet elérni. A fertőzés és az azt terjesztő amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) visszaszorítása tehát csak komplex intézkedésekkel lehetséges:

• hatóság által ellenőrzött, minőségtanúsított, egészséges szaporítóanyag használatával (szaporítóanyag HWT (forró vizes) kezelése),

• szelektív rovarölőszeres védekezéssel, amely az amerikai kabóca populációját lényegesen csökkentheti (80–95 %-kal),

• a fertőzött területek felszámolásával és a szigorú növényegészségügyi intézkedésekkel.

Új innovatív megoldás a kabóca terjedésének megállítására jelenleg nincs – tekintettel arra, hogy EU-szerte jelen van, sőt a 2006-os megjelenését követően rövid időn belül hazánkban is elterjedt. Természetesen nem mindenhol egyforma mértékben, de mentes terület(ek)ről nem beszélhetünk. Az EU-s szakanyagok, mint például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) útmutatói is mindenhol a sárga ragacslapok használatát javasolják (egyszerű, olcsó, megbízható), de azokon a területeken, ahol nincs rendszeres felderítés a károsító jelenlétének vizsgálatára, ott akár a kopogtatóernyő használata is segítség lehet.

Más a helyzet a szőlő aranyszínű sárgaság betegségével. A fitoplazma 2013-as megjelenése óta a hatósági (növényegészségügyi) intézkedéseknek köszönhetően a vektor kabóca terjedéséhez képest jelentősen lassult.

A fertőzés terjedésének megállítása tehát csak szakmai összefogással valósulhat meg, éppen ezért a Nébih szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, illetve intézményekkel (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) történő együttműködésre törekszik.

fitoplazma

A legnagyobb ellenség, a betegséget terjesztő kabóca Fotó: Nébih

5. A nagy szőlősgazdák biztosan tudják, de a kisebbek nem feltétlenül: hogyan lehet meghatározni a rovarölőszeres kezelés legoptimálisabb időpontját?

A kezelési időpontok meghatározására jól kidolgozott módszerek megtalálhatók a Nébih Amerikai szőlőkabóca tematikus oldalán: https://portal.nebih.gov.hu/amerikai-szolokaboca

A hivatalunk működtet egy előrejelzési rendszert is, az ún. Károsító-monitoring rendszert, amely a szőlőkabóca populációját követi.

Itt információk érhetők el a kabóca különböző fejlettségi állapotáról. A rovarölő szeres védekezésben lényeges az időzítés, hiszen már az időskori lárvák is képesek lehetnek a fertőzés felvételére. A lárvák jelenléte általában a levelek fonáki részén tapasztalható, amely csak vizuális vizsgálattal igazolható. A sárga ragacslapok inkább az amerikai szőlőkabóca imágók fogására alkalmasak.

Elengedhetetlen tehát a kezelések időzítése, hiszen különböző növényvédőszerek állnak rendelkezésre a lárvák és az imágók ellen, sőt a szőlő nyugalmi időszakában még lemosó készítmény is elérhető a tojások kelési arányának csökkentésére. Kiemelten fontos az, hogy a kis területű házi kertekben, zártkertekben is megtörténjen a felderítés, valamint az, hogy az említett szőlők tulajdonosai gondoskodjanak a szőlőjük hatásos védelméről. Ahol ez önerőből nem megvalósítható, ott célszerű a permetezést szolgáltatásként igénybe venni.

A Nébih továbbá képekkel, csapdázási módszertannal és különböző edukatív grafikákkal, szakmai anyaggal segíti a gazdákat a korai tünetek felismerésében, illetve a megfelelő beavatkozási idő meghatározásában. Mindezek mellett a Nébih központi csapdabeszerzéssel is segíti a kormányhivatalok által végzett felderítési folyamatokat.


6. Léteznek-e a fitoplazmás megbetegedésnek jobban ellenálló fajták? Elképzelhető, hogy a génszerkesztés/módosítás erre megoldást jelenthetne?

Jelenleg nincs kereskedelmi forgalomban ellenálló szőlőfajta a fitoplazmás betegséggel szemben. A termesztett fajták között vannak különbségek, de tolerancia vagy rezisztencia egyelőre nem elérhető. További, elsősorban hazai kutatás szükséges ahhoz, hogy a hazai fajták érzékenységéről többet tudjunk.

A nemesítők világszerte dolgoznak rezisztenciát hordozó hibridek előállításán, rövid távon azonban nem várható eredmény, hiszen egy szőlőfajta (toleráns, rezisztens) nemesítése 20-30 évet is igénybe vehet. Magyarország az alaptörvényben foglaltaknak megfelelően GMO-mentes státuszú ország. A génszerkesztés elméletileg ígéretes út lehet, de hazánkban és az Európai Unióban jelenleg szigorúan szabályozott. Jelenleg a fő stratégiai elemek közé a rovarvektor elleni növényvédőszeres kezelést, a hatóság által ellenőrzött, minőségtanúsított szaporítóanyag vásárlást és ültetését soroljuk.

7. Az ültetvények kivágása után mi a protokoll? Hány évig nem lehet az adott területre újra szőlőt telepíteni?

Az FD jelenlétének gyanúja esetén a területileg illetékes növényvédelmi felügyelő a megadott helyszínen ellenőrzést tart és a gyanús, tüneteket mutató tőkéről mintát vesz, amelyet laboratóriumi vizsgálatra küldd a Nébih-hez. Pozitív laboreredmény esetén a felügyelő jelzőfestékkel megjelöli az igazoltan fertőzött tőkéket. Ezt követően hatósági döntés készül az érintett szőlőtőke megsemmisítéséről és az elvégzendő intézkedésekről (pl.: fertőzött tőkék eltávolítása, fertőzött anyag elégetése), amelynek kézhezvételétől számított 30 napon belül az ügyfél köteles azt végrehajtani.

A maradéktalan végrehajtást a határozatban megadott határidő után a felügyelő ellenőrzi. A fertőzött terület után a pufferzóna bejárása következik, ahol valamennyi vizuálisan tünetes tőke mintázása és laboratóriumi vizsgálata következik. Arról, hogy a környező ültetvényekben nincs fertőzés, csak úgy győződhetünk meg, ha laboratóriumi vizsgálattal igazoljuk. Pozitív találat esetén a folyamat kezdődik elölről: új körülhatárolt terület kijelölésével, majd az új fertőzött terület és pufferzóna bejárásával. Amennyiben az adott ültetvényben az FD miatt kivágott tőkék száma meghaladja a 30%-ot, abban az esetben a teljes ültetvény kivágására kerül sor. Abban az esetben, ha a laborvizsgálati eredményekben nem kapunk pozitív eredményt, kijelenthetjük, hogy a vizsgált terület a kórokozótól mentes.

A beigazolódott fertőzést követő három évig azonban nem javasolt az újratelepítés.

A kivágást követően (a szőlőnövényeket gyökerestül kell eltávolítani) meg kell győződni arról, hogy nem maradt a talajban olyan növényi rész, ami újra kihajtva a karantén betegséget hordozná. Az újratelepítést csak ellenőrzött, egészséges szaporítóanyaggal szabad megvalósítani. Már az első évtől kezdve fokozott figyelmet kell fordítani a szőlőkabóca elleni védekezésre, továbbá rendszeresen monitorozni kell a betegség első tüneteinek megjelenését.

8. Mi a teendő telepítés előtt?

A szaporítóanyag (egészséges, certifikált) szerepe és a megbízható (engedélyes, hatósági ellenőrzésben részesített) szőlőiskola választása nagyon fontos. Hasznos, ha a telepítő kér információt az oltványtermesztésben felhasznált szaporító alapanyagok származásáról is (alanytermő és nemes szaporítóanyag termő állományok), továbbá, ha megőrzi a címkéket és a növényútlevelet az esetleges reklamáció és nyomonkövetés érdekében.

fitoplazma

Egy tökéletes szakmai összefoglaló Fotó: Nébih


Növényegészségügyi szempontból fontos a terület és környezetének bejárása még a telepítés előtt. A termőhely kiválasztásánál célszerű, ha a szempontok között erős hangsúlyt kap a környezet felmérése is, amely alapvetően meghatározhatja a későbbi FD-kitettséget; ennek során nem lehetnek a területen korábbi szőlőültetvény maradványai vagy elvadult alanyszőlők, és célszerű a környezetét is átnézni a vad gazdanövények (vadszőlő, iszalag, bálványfa) tekintetében. Érdemes tájékozódni a szőlőkabóca előfordulásról, illetve arról, hogy a környező ültetvényekben, mekkora a kártevőnyomás. Amennyiben a szőlőkabóca egy adott területen megjelent, az ültetvényben csak a második évtől képes áttelelni; addig kizárólag a környezetből történő betelepülés lehetséges.

9. A betegség alapjaiban rengetheti meg a hazai szőlő- és borágazatot?

A betegség azáltal, hogy őshonos Európában és jelen van a vad gazdanövényeken, nem pusztítható ki, csak kordában tartható, ami integrált módszerek alkalmazásával valósítható meg.

Az integrált módszer elemei pedig a következők:

  • az ellenőrzött szaporítóanyag előállítási rendszerben előállított, növényútlevéllel rendelkező, egészséges szőlő szaporítóanyag használata
  • a szőlőkabóca elleni, előrejelzésen alapuló növényvédelem (szükség esetén kiegészítve a tojások elleni lemosópermetezéssel, valamint az imágók elleni szüret utáni kezeléssel (erről a Nébih honlapon található részletes információ)
  • a metszés utáni nyesedék kezelése
  • a károsító fennmaradását és újbóli betelepülését elősegítő elhagyott vagy kezeletlen szőlőültetvények felszámolása
  • a vad gazdanövények (iszalag, bálványfa) eltávolítása az ültetvények közeléből
  • távlatilag a betegségre kevésbé érzékeny fajták használata (ehhez további kutatások szükségesek).

A fertőzés következtében a termés akár 20–50 %-kal csökkenhet, és az egész ültetvény néhány év alatt kipusztulhat, ha nincs hatékony védekezés. A betegség terjedésében 57%-ban a szőlőkabóca, 37%-ban a szaporítóanyag és csak a fennmaradó 6%-ban a vad gazdanövények (ezen belül is elsődleges az éger és az iszalag, másodlagos a bálványfa, a mogyoró és a fűz félék) a felelősek. A megelőző védekezés tehát elengedhetetlen.

10. Mi a helyzet egyébként Európa más országaiban? Másutt is ekkora a baj?

A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma kórokozó őshonos Európában. A betegség a vad gazdanövényeken (elsősorban éger, iszalag) évszázadok óta előfordul. Gazdasági kárt azonban csak a szőlőn okoz az amerikai szőlőkabóca (Észak-Amerikából származó, invazív faj) megjelenésével, amely hatékony vektora a betegség szőlőről szőlőre való terjesztésének.

Franciaországban már az 1950-es években észlelték kártételét, majd a század végére Európa déli és nyugati részének szőlőtermesztő területein mindenütt előfordult. Feltehetően Amerikából fertőzött alanyok által hurcolták be Európába. Franciaországban kapta nemzetközileg ismert nevét, az aranyszínű sárgaságot jelentő ’flavescence dorée’-t (FD). Három évvel később a szőlőről szőlőre terjesztő vektorát, az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) szintén megtalálták. Magyarországot a betegség 2013-ban érte el. Jelenleg a legsúlyosabb helyzet a velünk szomszédos Horvátországban, Szlovéniában (itt a teljes szőlőterület érintett) és Szerbiában van.

Indexkép: Shutterstock