A bort pincében, borházban vagy egyéb arra alkalmas helyiségben érleljük, tároljuk. Alacsony hőmérsékleten a bor fejlődése lassú, magasabbon pedig túl gyors. Gyakorlati megfigyelés szerint ez utóbbi esetben a könnyebb borok gyorsan elévülnek és megnő az apadási veszteség is. Általában ilyen körülmények között a bor könnyen megbetegszik, elveszíti ízét, aromáját, sőt alkoholtartalma is csökken. A kistermelő sokszor kénytelen olyan helyen tartania borát, ahol egyéb mezőgazdasági termékeket is tárol. Ebben az esetben ügyelnie kell arra, hogy szagos anyagot semmiképpen ne tartson borával együtt, mert akkor az mellékízt kap. Amennyiben nincs villany a tárolóban, lehetőleg ne petróleummal, hanem gyertyával világítsunk.
A bor tárolása
Minden borral érintkező eszköz tiszta legyen, különben a borvirággombával, ecetbaktériummal vagy egyéb mikroorganizmussal fertőzzük kedvenc italunkat. Ezért használat előtt és után mindig mossuk ki tiszta vízzel a vödröt, a csapot, alopót, a gumicsövet, a poharat stb. A gumicsövet, a lopót úgy akasszuk fel, hogy a víz szabadon kicsöpöghessen belőlük. A gumicső belsejében az idő múlásával repedések keletkeznek, amelyekbe a gombák előszeretettel fészkelik be magukat. Ezért ajánlatos időnként újra cserélni. A borok tárolására fahordókat (nagyüzemekben néhol cementhordókat) használnak, melyek dongái között a pórusokon keresztül a bor levegőzik, ami elősegíti fejlődését, érlelődését. A cementhordókban a bor el van zárva a levegőtől, ezért lassabban fejlődik. A fahordók általában tölgyből készülnek, ritkábban szelídgesztenye- vagy akácfából. Fontos a fa anyaga, aki minőségi bort szeretne, csak tölgyfahordót használjon. Elfelejtett dolog, hogy az igazi pálinkát is érlelni kell, amit kizárólag eperfa hordóban illik megtenni. A csaplyukba parafa vagy fadugót illesszünk. A szájnyílásba olyan olyan akonadugót illesszünk, amelyik beleér a borba, így tökéletesen zár. A hordók végére ajánlatos feltűntetni az űrtartalmat. A hordókat feltöltés előtt mindív vizsgáljuk meg, mert a rossz, vagy hibás szagú hordóban a bor elromlik, hasznavehetetlenné válik. A kisebb hordóknál jól bevált módszer, hogy belefújunk, vagy ráütjük tenyerünket a szájnyílásra, utána megszagoljuk. Egészséges hordó esetén bor- vagy kénszagot, ecetes hordóból ecetszagot, dohosból pedig penész szagot érzünk. Szakszerűbb eljárás, ha a hordóba vékony drótszálon égő gyertyát engedünk le. Így megláthatjuk benne az esetleges tisztátalanságokat, és ha a gyertya elalszik, a hordó penészes vagy dohos, esetleg más hibája van. Amennyiben hosszabb ideig üresen állt a hordó, megtöltés előtt célszerű kiöblíteni, még jobb kiforrázni. Ezáltal részint a hordó visszadagadhat, illetőleg a kénezéskor a fába ivódott kénessav is kioldódik. Az üres hordók szakszerű tárolása A kiürített hordót gondosan mossuk át hideg vízzel. Az akona nyíláson át hektoliterenként 5-10 liter vizet öntünk a hordóba, amit hengerelve, a két vége irányába felváltva billegtetünk. Utána szájával lefelé edényre fordítva kifolyatjuk belőle a vizet. Ezt a műveletet addig ismételgetjük, amíg csak tiszta víz nem folyik ki a hordóból. Az első fejtés után rendszerint 3-4 mosás szükséges, később elegendő a kétszeri is. A kimosott hordót szájnyílásával lefelé hagyjuk két-három napig, hogy a víz teljesen kicsöpögjön belőle, utána bekénezzük, és jól bedugaszoljuk, ezzel tárolásra kész állapotba is helyeztük. A hordót két-három napnál hosszabb ideig ne hagyjuk kénezetlenül, mert így könnyen bepenészedhet, később dohos lesz, sőt korhadni is kezdhet. Gyakorlati tapasztalatok alapján állítható, hogy csöpögtetés nélkül a hordót nem ajánlatos kénezni, mert a kéndioxid reakcióba lép a vízzel, kénsav, vagy kénessav keletkezhet, ami árt a hordó fájának. Kénezésre 1-3 hl űrtartalmú hordók esetében 1-4 g/hl ként égessünk el, míg 3-10 hl-es hordóknál 2-3 g. ként számoljunk hektoliterenként. A gondos munkának meg lesz a gyümölcse. Az üres hordók további gondozása rendszeres kénezésből és törölgetésből áll. A kénezést havonta ismételgessük meg, feltüntetve a hordón az elvégzés időpontját. A dongákat tanácsos diófa páccal bekenni időről időre. Az abroncsokat úgy óvhatjuk meg a rozsdásodástól, hogy rozsdamentesítés után míniumfestékkel, vagy egyéb korrózió elleni szerrel lefestjük. Ügyeljünk a hordók rendezettségére, a pince külcsinére, mert az esztétikus helyen a bor is ízletesebb.
Dr. László László