Napjainkban az árutermelő zöldségtermesztő gazdaságokban – úgy a kisüzemekben, mint a nagyobb felületen gazdálkodók esetében – általánosnak mondható az úgynevezett mikroöntözés, annak is a csepegtetős változata.

Már nemcsak a fóliák alatt és üvegházakban használják, szabadföldön is számos gazdaság alkalmazza előnyei miatt:

• a kijuttatott vízmennyiség nagyon pontosan, a növény változó igényének megfelelően szabályozható, ebből adódóan kiegyenlített fejlődést tesz lehetővé,
• gyakorlatilag nincs párolgásból adódó vízveszteség, ezért gazdaságosnak mondható,
• lejtős területen is alkalmazható,
• a szél nem befolyásolja használhatóságát,
• lehetőség van a napjában többszöri indításra, de akár folyamatos vízkijuttatásra is alkalmas,
• egyaránt jól használható kötött és laza talajokon,
• lehetőséget nyújt a műtrágyák kijuttatására, a tápoldatozásra,
• növényegészségügyi szempontból a legjobb öntözési megoldás, maga a levélzet az öntözés során is száraz marad, így a gombás és baktériumos betegségek terjedését nem segíti.

Hátrányának szoktuk említeni, hogy alkalmatlan a nyári szárazság idején frissítő öntözésre, és a fokozott eltömődési veszély miatt csak kifogástalan minőségű vízkijuttatására alkalmas.

Mi okozhatja a csepegtetőtestek eltömődését?

A csepegtetőtestek eltömődését okozhatják lebegő anyagok (pl. homok), amelyek szűréssel viszonylag könnyen eltávolíthatók. A szennyezettség lehet biológiai eredetű (baktériumok, algák), amelyek eltávolítása már bonyolultabb, speciális szűrőket, rendszeres szűrőcserét igényel. Lehet továbbá kémiai eredetű, amely különböző sók, kémiai anyagok jelenlétéből adódik (1. táblázat).

1. táblázat. A csepegtetőtestek és a mikroszórófejek eltömődésének veszélye a víz szennyezettségének függvényében (Nakayama, 1982 nyomán)

Tömődést okozó tényezők

Eltömődés esélye

 

kicsi

közepes

nagy

Fizikai

 

 

 

Lebegő anyagok (mg/l)

<50

50-100

100<

Kémiai

 

 

 

Összes oldott anyag (mg/l)

<500

500-2000

2000<

Mangán (mg/l)

<0,1

0,1-1,5

1,5<

Összes vas (mg/l)

<0,1

0,1-1,5

1,5<

Biológiai

 

 

 

Baktériumok száma (db/ml)

<10 000

10 000-50 000

50 000<

Általánosságban elmondható, hogy a lúgos kémhatású vizek esetén nagyobb az oldott anyagok kicsapódásának valószínűsége és ebből adódóan az eltömődés veszélye, mint a semleges vagy savas kémhatású vizeknél.

Az oldott kémiai anyagok közül a mangán és a vas kétféle formában is egészen speciális eltömődési veszélyt jelent az öntözőrendszerre. A magas vas- és mangántartalma (2 mg/l felett) egy határig növénytáplálás oldaláról nem jelent gondot, sőt mint fontos növényi mezo- és mikrotápelemek jelenlétük nélkülözhetetlen. A vas redukált, vízben oldódó formája, amelyet ferro ionnak (Fe2+) is neveznek, oxigénhiányos körülmények között alakul ki, főleg alacsony kémhatású vizekben.

A víz a felszín közelében a vezetékekbe jutásakor felmelegszik, ebből adódóan a szén-dioxid eltávozik belőle, a kémhatása nő, lúgosodik, a vasion átalakul oxidált formává (Fe3+), rozsdásodik, lerakódik a vezetékben, a szóró- és csepegtetőfejekben, és egy idő után eltömi a rendszert.

A mangán és vas ionok más formában is okozhatnak eltömődést. Oxidált formában elősegítik bizonyos baktériumok megtelepedését és elszaporodását, ilyenkor barnás sárga, barnás vörös nyálkás telepek képződnek, amelyek szintén eldugítják a kisebb nyílású mikroszórófejeket és csepegtetőtesteket.

A kép illusztráció! A lúgos kémhatású vizek esetén nagyobb az oldott anyagok kicsapódásának valószínűsége és ebből adódóan az eltömődés veszélye, mint a semleges vagy savas kémhatású vizeknél – fotó: Netafim

Hogyan lehet csökkenteni, illetve megszüntetni a nemkívánatosnál magasabb vas- és mangántartalmat?

Mindenekelőtt fontos az öntözőrendszer telepítése előtt a víz vizsgálata. Amennyiben a víz vas- és mangántartalma meghaladja az 1,5-2 mg/litert, be kell rendezkedni a víz szűrésére. 4 mg/liter feletti vas- és mangántartalmú vizek szűrése már nehezen kivitelezhető, az ilyenek mikroöntözésre alkalmatlanok.

A szűrés első lépéseként a vízből az említett két anyagot egyszerű levegőztetéssel ki kell csapatni, azaz szűrhető állapotba hozni. Ha nagy felületen érintkezik a víz levegővel, a szóban forgó elemek kicsapódnak. Így sekély, nagy felületű medencébe történő bevezetéssel, kavicságyon történő átfolyatással a kicsapódás megtörténik, ezt követő szűréssel a rozsda eltávolítható. Természetesen a rozsdát eltávolító szűrők állapotára figyelemmel kell lenni, ezek tisztítása, illetve cseréje egy bizonyos idő után esedékes.

Másik megoldás lehet a víz savazása. Valamilyen, növényre nem káros savvegyülettel (pl. foszforsav, salétromsav) vagy savas kémhatású műtrágyával a víz kémhatását csökkenteni kell. Ilyen körülmények között a korábban említett fémek oldatban maradnak, kicsapódásukkal nem jelentenek veszélyt a szórófejekre vagy a csepegtetőtestekre. Ugyanakkor a sav is veszít erejéből, a kémiai folyamatok hatására lúgosodik.

De! A savazást mindig pontos számítás előzze meg, hogy a víz mangán-, illetve vastartalmától függően milyen töménységű és mennyiségű sav hozzáadása szükséges az öntözővízhez. A túlsavazás káros lehet a növényre!