A nemzetközi kutatási csoport elsőként 20 megújuló forrást (többek között kukorica, rizs, búza, szója, hal, hús, tojás) választott ki. Ezek közül számosnál (hús, tej, hal) a termelési szint már korábban meghaladta a csúcsévi értéket (peak rate year). Szójánál a termésmennyiségek növekedésében a maximumokat 2009-ben érték el, a tejnél 2004-ben, a tojásnál 1993-ban, halfogásban pedig már 1988-ban.
A „csúcsrajáratás” okát keresve egyértelmű a magyarázat, miszerint a népesség növekedése a legerősebb „hajtómotor”. Főleg Indiában és Kínában tapasztalható ez.
Szemléletváltásra lenne szükség a táplálkozási szokásainkban. – fotó: Shutterstock
Világszinten vizsgálva a kérdést, a termésbiztonság érdekében az 1970-es évek végeztével érték el az öntözött területek „csúcsát”, a műtrágyázásban pedig az 1980-as években, azaz az intenzitás fokozása a csúcsra jutott, a termésnövelésre a termelés intenzitásának növelésére már nincs – ésszerű! - lehetőség.
Derűlátó feltételezések szerint évi 1-2%-os hozamnövekedés jobb nemesítési eredményektől és GMO-szervezetektől várható. A fenti reális következtetésre alapozva a német UFZ nevű kutatási központ kutatói arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövőben a műtrágyákkal és vízzel körültekintőbben kell bánni, ezekkel, de magukkal a termelt élelmiszerekkel is jobban kell takarékoskodni.
