A Braunschweigben működő Julius-Kühn Intézetben a kutatók egy része arra szakosodott, hogy az energianövényekkel foglalkozó gazdáknak gyakorlati tanácsokat adjon. Az olasz muhar (vagy más néven: rókafarkú köles vagy olasz köles, latinul: Setaria italica) , a szudáni fű (latinul: Sorghum vulgare var. sudanense, vagy S.sudanense) és kukorica szárazságáttűrését három egymásmelletti parcellára végzett vetéseket követően vizsgálták.
Az olaszmuhar feltűnő szárazságtoleranciát mutatott. Száraz szakaszban ugyan a növekedésben leálltak, majd később vízhez jutva felvették azt, ezzel pedig az előre jelzett hosszabb csapadékmentes szakaszokban is a másik vizsgált két növénnyel szemben testhosszal vezettek. Az említett kutatók most azt vizsgálják, hogy lehet különböző termesztési módszerekkel – németországi viszonyok között - a hozamokat növelni és a vetésforgóba a legideálisabb módon a növényt beiktatni.
A magas és biztos biomassza-hozamok a biogáz-berendezések gazdaságos üzemeltetésének legfontosabb előfeltételei. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik eszköze a téli talajnedvességgel való hatékony takarékoskodás. Erre különösen olyan őszi növénykultúrák mint a rozs alkalmasak, melyet májusban kell „zölden” learatni, ezután a szántón melegkedvelő növényeket (mint a közönséges vagy tarka cirok vagy kukorica) érdemes termeszteni.
Nyáron a kiszáradó homoktalajokon magas és stabil hozamokat csak öntözés mellett lehet elérni, de erre nincs mindenütt lehetőség, vagy gazdaságilag nem fizetődik ki az öntözés. Ezért tehát hosszútávon a nagyobb szárazságtoleranciát mutató növények (olaszmuhar, szudáni fű) termesztésében látják a kiutat a német kutatók.
