A theatlantic.com terjedelmes cikkben számol be arról, hogy új-zélandi természetvédők 2050-re meghirdették az emlős ragadozók kiirtásának programját az országban (Predator-Free 2050).
A rágcsálók jelentős károkat okoznak az új-zélandi mezőgazdaságban, ezért az ellenük való védekezés mindenképpen indokolt, annak tervezett módszerével azonban sokan nem értenek egyet. A behurcolt emlősök irtását ugyanis génszerkesztési módszerrel akarják végrehajtani, ami azt jelenti, hogy megnehezítik az állatok szaporodását bizonyos gén(ek)nek a szervezetbe való bevitele vagy onnan való kioperálása révén.
Szükség van az emlősök irtására, de sokan túl veszélyesnek tartják a módszert – fotó: Shutterstock
Az 50 év alatt 6 milliárd amerikai dollár költséggel járó program ellenzői szerint ez ökológiai katasztrófához is vezethet, mivel a kiirtandó állatfajok már hozzátartoznak az ország ökoszisztémájához, mások azt mondják, hogy a program kivitelezhetetlen, de a lakosság nagy része támogatja azt. A génterápia nagyon alapos elméleti és gyakorlati ismereteket igényel, és megvannak a kockázatai, de ezek kivédésére a program tervezői biztosítékokat építettek be.
Mivel Új-Zéland egy szigetország, a génterápiás rágcsálóirtás más országok zavarása nélkül megoldható, más országokban való alkalmazása viszont komoly aggályokat vet fel. A megvalósításhoz azonban még sok időre van szükség, hogy a lehetséges negatív hatásokat pontosan felmérjék, és további biztosítékokat építsenek be azok ellen.