Napjainkban mind többet hallunk az üvegházhatású gázok káros hatásáról. Az ilyen gázra jellemző, hogy átereszti (csak kismértékben nyeli el) a rövidebb hullámhosszú napsugárzást, ugyanakkor jelentős mértékben elnyeli a földfelszín hosszúhullámú kisugárzását. Mindezek miatt hozzájárul a felszín, illetve a felszínközeli levegőréteg felmelegedéséhez.
A szarvasmarha-telepekről kerül a legtöbb metán a légtérbe
Régóta ismert az a tény, hogy az állattenyésztési szektor jelentős mértékben járul hozzá az „antropogén” üvegházhatású gázok okozta légszennyezéshez. Így a mezőgazdasági metántermelésért – a rizstermesztés mellett – elsősorban a szarvasmarha-állomány felelős. (Rizstermesztéskor az elöntött rizsföldek talajában lévő szerves anyagok elegendő oxigén hiányában lebomlanak, az egyik keletkező melléktermék a metán.)
A kérődző állatok körében természetesen – állománynagyságuk és nagy termetük miatt – elsősorban a szarvasmarha a metántermelés fő okozója. Mennyit is termelnek? Az USA-ban a szarvasmarha-telepekről több millió tonna (!) szén-dioxid és metán kerül a légtérbe, ezzel pedig az állattartó telepek nagyon is jelentős mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez.
Nyugat-Európában a tejhasznú szarvasmarha-állomány takarmányozására a hüvelyesek termesztése a legjobb módszer – fotó: Shutterstock
Mit tudnak tenni ellene?
A Science for Environment Policy (2016, 446) közlése szerint a hozzájárulás mértéke világszinten 14,5%, ami 2,4 metrikus gigatonna CO2-ekvivalensnek felel meg. Kézenfekvőnek tűnik tehát a kérődző állatok okozta légszennyezés csökkentési lehetőségeinek számbavétele mellett azt is vizsgálni, hogy az egyes intézkedések milyen számszerűsített költségekkel és hasznokkal járnak, egyben a marginális költségeket is figyelembe venni.
A csökkentési lehetőségek számbavételekor olyan megoldások is szóba kerültek, mint az étrendi olajok takarmányba keverése, kalcium, kálium és nátrium-nitrátok formájában a takarmányozásra szánt szalma karbamidos kezelése, a CO2 csökkentéséhez a legeltetési gyakorlat javítása és hüvelyesek vetése, termesztése.
Költségigény szempontjából legkedvezőbbnek ígérkezik a legeltetési gyakorlat javítása, de a hüvelyesek vetése is jó gondolat, minthogy a költségeket ellensúlyozni tudja a megnövekedett takarmányhozam.
A többi módszer – a nagy költségigény miatt – nem tud meghonosodni a farmerek gyakorlatában. Nyugat-európai viszonyok között a tejhasznú szarvasmarha-állomány takarmányozására a hüvelyesek termesztése tűnik a legjobb és legköltségtakarékosabb módszernek.
Kapcsolódó témák: https://www.agroinform.hu/kornyezetvedelem/mennyiben-felelosok-a-szarvasmarhak-a-klimavaltozasert-16230
