Újabban a kőolaj nálunk is egyre gyakoribb talajszennyezési forrás. Gondoljunk a kilyukadt, felelőtlenül használt olajtartályokra, az erő- és munkagépekből kicsöpögő (remélhetőleg nem kiömlő!) olajra.

Egy teheráni olajfinomító közelében egy hulladéklerakóból és egy mezőgazdasági földterületről származó talajmintákban vizsgálták, hogy azokban 4 hónapon keresztül a tarack és a csenkesz termesztésével miként csökkenthető a szennyeződés.

Mindkét talajmintában a termesztést követően a mikrobiológiai légzés mértéke megnőtt, az ureáz aktivitása pedig számottevően erősödött. A hulladéklerakókból származó talajokban a tarack és csenkesz termesztése révén 20-40 %-kal megnőtt a kőolajszármazékok lebomlásának mértéke.

Az előbbi a csenkesz, az utóbbi a tarack üdvös hatásának volt köszönhető, ami azt jelzi, hogy a fitoremediációban a két növény, de főleg a tarack termesztésétől sokat lehet várni. Az is fontos szempont, hogy az egyébként irtandó tarack kiváló szárazságtűrő, a környezeti feltételekhez jól tud alkalmazkodni. Noha szántókon irtandó gyomnak számít, eróziónak kitett, száraz fekvésű dombokon a talajt jól átszövi, egyenletes, jól záródó gyepet alkotva akadályozza az eróziót. (Hazánkban bányameddőkben mikorrhiza gombákkal szimbiózisban élő vörös csenkesz telepítése hatásos volt a nehézfémek kimosódásának megakadályozásában. Hasonlóan hatásosnak mutatkozott a tarack a fitoremediációs kísérletekben.)