A Föld felszínének egynegyedét szárazföld borítja. A sivatagos területek évről évre növekednek, egyre nagyobb a szárazság. Körülbelül 100-200 millió ember él ilyen sivatagos vagy félsivatagos környezetben, ahol korlátozott a hozzáférés az ivóvízkészletekhez. Becslések szerint 2025-re kétharmaduknak súlyos vízhiánnyal kell szembenézniük.

Fontos, hogy mindannyian felismerjük felelősségünket a szárazföld pusztulása tekintetében, felismerjük továbbá a talaj megóvásának jelentőségét, valamint az összefogás szükségességét. 1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét.

A szárazság – amelynek kialakulását elősegíti a csapadékhiány, a talajvízszint, a talajnedvesség csökkenése – s az elsivatagosodás a múlt században jelentősen felgyorsult, aminek oka többek között az üvegházhatású gázok kibocsátása. A probléma nem kerülhető meg, hiszen a sivatagosodás mértéke évről évre nő, egyre gyakoribbak az aszályok, amelyek főleg Afrikát, Kelet-Ázsiát, Dél-Ausztráliát, Észak-Amerikát és a mediterrán területeket sújtják, de kisebb-nagyobb – gyakran bizony nagyobb – mértékben az egész világot érintik.

Össztársadalmi problémáról van szó, hiszen a szárazság következtében egyre gyakoribbá válnak az éhínségek, aminek következtében nő a migráció, továbbá csökken a mezőgazdasági termelőképesség, vagyis az ivóvízhiány közvetett módon alultápláltsághoz vezet, és a gazdasági problémák ezek szoros velejárói, például az ennek következtében fellépő élelmiszerárak emelkedését tekintve.

aszály

Össztársadalmi probléma a sivatagosodás és szárazság – fotó: Shutterstock

De összefüggésben áll a szárazság például a gyakoribb erdő- és bozóttüzekkel is, tehát nem csak a termésátlagok csökkenéséről és az ivóvízkészletek megcsappanásáról kell beszélnünk.

Ha kevesebb a csapadék, és gyakoribbak a száraz időszakok, a talaj, a termőterület minősége is megváltozik.

Magyarországot sem kerüli el ez a probléma, a mi térségünk is veszélyeztetett ilyen szempontból, hiszen nem hiába hirdet harcot az ENSZ e probléma ellen – ennek a kezelése, megoldása minden országnak elemi érdeke, azonban egyben rengeteg teendővel, feladattal is ellátja azt (csakúgy a döntéshozókat, mint például a mezőgazdasági termelőket).

Vizet felszíni vizekből, felszín alatti vizekből és csapadékból nyerhetünk, és bár a fák jól tárolják ugyan a vizet, és visszajuttatják azt a talajba, azonban tudjuk, hogy mind kevesebb az erdő világszerte, ami ugyancsak növeli a probléma mértékét.

Mind jobban megnövekszik tehát az öntözés jelentősége, és e tekintetben is nagyon fontos az emberi gondosság: az egyes ember szintjén a talaj megfelelő művelése, a csapadékvíz felfogása, az öntözés, illetve – nagyobb volumenben szemlélve a kérdést – megfelelő víztározók építése, az öntözést érintő támogatások odaítélése stb.

Hiszen az öntözés is gyakran nehézségekbe ütközik, pedig mindannyiunk érdeke az aszály és szárazság problémájának kezelése és hosszú távú megoldása, mert ivóvízkészletünk, élelmiszereink minősége, gazdasági stabilitásunk, életterünk milyensége is nagymértékben ezen múlik. Talán nem túlzás azt állítani: fennmaradásunk a tét.