A méhek világában is dúl a harc, és úgy tűnik, Ausztrália őshonos méhfajai húzzák a rövidebbet. A Curtin Egyetem legújabb kutatása szerint az európai eredetű mézelő méhek komoly veszélyt jelentenek a kontinens őshonos méheire, különösen a városi környezetekben.

Szorgosak, de túl sokan vannak?

A kutatók méhhoteleket helyeztek ki városi kertekben és bozótos területeken, majd két szezon alatt több mint ezer őshonos méhkaptárt vizsgáltak meg. Ahol sok háziméh volt jelen, ott az őshonos méhek látványosan rosszabbul teljesítettek: kevesebb nőstény utód, magasabb halandóság és kisebb hímek jellemezték az állományt.

A pollenért folyik a harc

A táplálékért vívott verseny brutális. A háziméhek akár tíz növényfajról is képesek gyűjteni pollent, míg az őshonos méhek ennek alig a felére képesek. Ez az eltérés különösen érezhető volt a második vizsgálati évben, amikor az őshonos fajok mindössze 2,8 növényfajt használtak – szemben a háziméhek 8,1 fajtájával. A virágpor mennyiségének csökkenése pedig közvetlenül csökkenti a szaporodási esélyeket is.

Városi dzsungel – a legveszélyesebb terep

A városi kertek egzotikus növényei különösen kedveznek a háziméheknek, akik kiszorítják a kevésbé alkalmazkodóképes őshonos fajokat. Itt a parazitizmus is gyakoribb, és a nőstények hiánya a populációk hosszú távú fennmaradását veszélyezteti.

Mit tehetünk?

Dr. Kit Prendergast szerint a megoldás a városi biodiverzitás növelése, különösen az őshonos növények telepítésével, valamint a mézelő méhek populációinak szabályozásával érhető el. Kevesebb mesterséges kaptár és több tudatos kertészeti döntés vezethetne kiegyensúlyozottabb méhélőhelyekhez.

A kutatás rámutat: a háziméhek nem csupán hasznos rovarok, hanem potenciális ökológiai riválisok is lehetnek. Ha nem figyelünk, a szorgos méhek mellett elcsendesedhetnek az őshonos fajok zümmögései.

Forrás: earth.com

Indexkép: Shutterstock