A kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) egy, az ernyősök családjába tartozó, óriási méretűre megnövő invazív növényfaj, amely Magyarországon néhány helyen lelhető fel, köszönhetően a hatóságok intenzív, az állományok megszüntetését célzó küzdelmének:

  • a Zirci Arborétum területén, az Aranyos-patak és a Cuha-patak völgyében,
  • a Vas megyei Vép területén a Kozár-Borzó patak partján,
  • a növénynek egy másik változata pedig Pusztazámortól Etyekig a Zámori-patak mentén terjedt el.

A növényt sok más fajjal együtt dísznövényként hozták be az országba évtizedekkel ezelőtt, és mint általában a nálunk nem honos növények esetében igaz, hogy hatalmas pusztítást képes végezni a természetközeli élőhelyeken, mivel kiszorítja az eredeti növényfajokat. A növény terjedésének megakadályozásában történtek sikeres lépések, ugyanis korábban a Börzsönyben, a Kemence-patak térségében is találkozni lehetett vele, illetve Vácrátóton is. Az Agrárminisztérium programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy eredményesen felderítsék és visszaszorítsák az invazív növényfajokat, így a medvetalpat is.


Lássuk a medvét! Vagyis a medvetalpat!

A növény eredetéről, károkozásáról és egészségre gyakorolt hatásáról Ughy Pétert, növényvédelmi szakértőt (növényvédelmi szakügyintéző, Vas Megyei Kormányhivatal, Agrárügyi Főosztály, Növény- és Talajvédelmi Osztály) kérdeztük.

A szakértő néhány évvel ezelőtt vett rész egy kutatásban, mely fényt derített a növény eredetére, a védekezés lehetőségire. A kutatási anyag szerint a kaukázusi medvetalp Grúziából, Azerbajdzsánból és Oroszország déli részéről, a Nyugat-Kaukázus szubalpin zónájából származik. Eredeti élőhelyén körülbelül 1500–1850 m közötti tengerszint feletti magasságon él, általában réteken, legelőkön, vágásterületeken és erdőszéleken.

A növény akár 3–5 méteres magasságúra is megnőhet, a szárvastagsága pedig elérheti a 10 cm-t is.

Tőlevelei hatalmasak, már az első évben elérik a fél méteres hosszúságot, a második évtől képződő tőlevelek pedig akár 1 m-es hosszúságot és átmérőt is meghaladhatják.

Kaukázusi medvetalp – Fotó: Ughy Péter

A kaukázusi medvetalp veszélyt jelent az emberi egészségre, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezeket a vegyületeket a termés, a levél és a gyökérzet is tartalmazza, de képződhet más helyeken is, például a mirigyszőrökben. Legnagyobb koncentrációban a levelekben találhatók.

Milyen gondot okoznak a furanokumarinok?

Ezek a vegyületek a napfénnyel együtt az állati és emberi bőr felszínén gyulladást (fitofotodermatitiszt) okoznak, már a növény megérintése vagy a kifolyó nedvével való érintkezés esetén is égési sérülést eredményeznek. (A sérüléseket ábrázoló képek például ebben a cikkben tekinthetőek meg. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk!)

A furanokumarinok napfény hatására bomlanak le, a képződő bomlástermékek hatására a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. A felhólyagosodó bőrfelület akár több centiméteres is lehet, rendkívül nehezen gyógyul, és további bőrbetegségek kiindulási helye lehet. Szembe kerülve kötőhártya-gyulladást, vagy akár vakságot okozhat (átmenetileg vagy véglegesen).

Nem gond, lekaszálom!

Sajnos a növény terjedését egy-két kaszálással nem lehet megállítani, de a sűrűbben végzett, például nemzeti parkhoz tartozó területeken ez is eredményre vezetett. A nehezen megközelíthető patakpartok esetében azonban ez szinte kivitelezhetetlen, az eddig egyetlen bevált megoldásnak csak a növény szárába való gyomirtó szer "betöltése" bizonyult. Vépen glifozáttal sikerült megfékezni valamelyest a növény terjedését, de természetesen a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken ennek a szernek a használata is nagy körültekintést igényel, totális irtás nem lehetséges.

Fontos, hogy be tudjuk azonosítani

Mivel a növénnyel való érintkezés egészségre gyakorolt hatása súlyos, ezért fontos, hogy a növényt fel tudjuk ismerni. Útszéleken, árokpartokon, elhanyagolt területeken (ruderáliákon) lehet vele találkozni, jól beazonosíthatóak az egyedek.

A medvetalp nagyobbra nő, mint egy átlagos méretű kerítés magassága – Fotó: Ughy Péter

Kiengedtük a szellemet a palackból

A medvetalp azonban természetesen nem az egyetlen, gondot okozó invazív növényfaj az országban. Az agresszíven terjedő növények nagy részét korábban dísznövényként hozták be az országba, melyek később "kivadultak" és nagy területen elterjedtek. Egy-egy fajtól gazdasági hasznot is reméltek, ilyen például a selyemkóró, melyet textilipari célra akartak használni. A legnagyobb gond ezekkel a növényfajokkal az, hogy szinte "mindent túlélnek", magjaik akár 30-40 éven át képesek megőrizni a csírázóképességüket, egy 2-3 cm-es gyökérdarabról is képesek hihetetlen gyorsasággal felszaporodni, kiszorítva így a természetes és honos növényflórát.

Selyemmályva (Abutilon theophrasti)

Az egyik legveszélyesebb gyomnövényünk, amely szintén dísznövényként került be az országba. Akár 1 méter magasra is megnőhet, főként szántóföldi gyomnövényként tartjuk számon. Kártétele abban áll, hogy elszívja a vizet és a tápanyagot a haszonnövénytől, ha nem tartják kordában, akkor akár 30 %-os terméskiesést is okozhat a jelenléte például a kukoricában.

Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Bács-Kiskun és Tolna megye nagy részén jelen van, kifejezetten laza szerkezetű talajokat kedveli. Megtalálható a gyepterületeken, ahol a legelő állatállományok számára lehet veszélyes, de a szántókra is bekerül.

Amerikai alkörmös (Phytolacca americana)

A növény bogyója mérgező. Kiskertekben nagyon könnyen el tud szaporodni, mivel sokan még ma is dísznövényként tekintenek rá, és nem irtják. Korábban bogyóját annak ellenére, hogy mérgező, festőnövényként használták.

Amerikai alkörmös: nem dísznövény, hanem gyom! – Fotó: Pixabay

Mi a helyzet a parlagfűvel?

Az invazív növényfajok közül talán a legtöbb szó a parlagfűről esik, elsősorban annak egészségügyi vonatkozásai miatt. Ughy Péter szerint látható, hogy a tendenciák jó irányba alakulnak, a gazdálkodók egyre tudatosabban védekeznek ellene. Tudatosabban tervezik például, hogy hová kerüljön napraforgó, illetve szója, amelyek esetében a parlagfű elleni védekezés nagy kihívás lehet.