Halad a betakarítás
A múlt héten is napsütéses, kellemesen meleg időjárás uralkodott országunkban, ami a hétvégén mutatta legszebb arcát. Aztán hétfőre vártuk a nagy változást, egy esőt hozó front átvonulását délnyugatról északkelet felé. Hozott is valamennyit, de jelentősebb mennyiséget nem, vagy csak kevés helyen. Most az előrejelzés szerdára és csütörtökre ígér újabb csapadékot, majd újabb napsütéses hétvége készülődik. Tegyük hozzá, hogy azért a napsütéses időszak is hasznos, hisz ilyenkor lehet haladni a betakarítással. A jövő hét elején várhatunk ismét esős napokat, jó lenne, ha megvalósulnának.
Kihasználták a jó időt a termelők, forogtak a gépek a táblákon, haladt előre a betakarítás. A napraforgó nagy része már a magtárakban van. Sajnos az aszály miatt kisebb tányérokat nevelt a növény, néhol a viharok miatt megdőlt tövek is csökkentették a betakarított termés mennyiségét.
Learatták, de a kidőlt tövek tányérjai ott maradtak – fotó: Tóth Miklós
Ilyenkor a tarlót szemlézve észlelhetjük a tenyészidőszakban megjelent betegségek tüneteit. Érdekes, hogy a szár- és levélfoltosságok fertőzését még augusztusban is csak a leveleken figyeltük meg, most meg a száron is előjönnek a jellegzetes tünetek.
A táblák nagy részén a betakarítás után szinte azonnal jönnek a szárzúzók, majd a talajművelő gépek. Még van lehetőség őszi búza alá magágyat készíteni.
Ilyen ütemben hamarosan befejeződik a növény aratása, növényvédelmi gond már nincs, a nagyvadak kártételét pedig csak a minél hamarabb elvégzett betakarítás képes megelőzni.
Aratás után a száron jobban feltűnik az alternáriás szárfoltosság – fotó: Tóth Miklós
Védekezzünk a kukoricamoly ellen!
Hasonló a helyzet a kukoricatáblákon is, bár a betakarítás üteme elmarad a napraforgóétól. A szemek érettek, a vízleadás a FAO-számtól függően történt meg.
Lefelé fordult mutatós csövek – fotó: Tóth Miklós
Eddig az időjárás kedvezett az érési folyamatnak és a betakarításnak. Kártevők – a kukoricamoly lárvájának kivételével – már nincsenek a táblákon.
A kukoricamoly hernyója lefelé halad, itt egy nódusz ki-be rágása – fotó: Tóth Miklós
A fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) a nagyon gyakori rágások felületén megjelent. Terjedése viszont a napos, száraz ősz közepette lelassult, majd megállt, így csak gyenge fertőzésről beszélhetünk. Nagyon várjuk az esős időszakot, de annak érkezése e betegség újbóli terjedését hozhatja.
Egy rágott szemen alakult ki a penész, de nem terjedt – fotó: Tóth Miklós
Visszatérve a kukoricamolyra (Ostrinia nubilalis), lárvái a szár alsó részébe vándorolnak, ott telelnek. Az idén nagy tömegben fertőzött, vagyis kártevő tömeg vonul telelőre. Ellenük egy alapos szárzúzással, aprítással tudunk védekezni.
A nagyvadak a kukorica esetében fenyegetnek nagyobb kárral. Itt sincs csodaszer, a vadak által látogatott területek minél előbbi betakarítása segít a termés mentésében.
Töppedt szemek, nem töltik ki a teret, a cső vége sem rakódott be – fotó: Tóth Miklós
Magot érlel az aranka – itt kukoricában – fotó: Tóth Miklós
Repcében figyeljünk oda a levéltetvekre!
Az őszikáposztarepce-táblák továbbra is változatos képet mutatnak, s ez a kép nemcsak a táblák között, hanem a táblán belül is felfedezhető. Sajnos a száraz talaj és az egyenetlen magágy miatt a kelés és a kis növények növekedése igen eltérő képet mutat. Vannak szépen beállt, erős állományok, azok már 4 valódi leveles állapotot is elértek. Ezek az állományok egyrészt általában kaptak már egy rovarölő szeres kezelést, másrészt mostanra már kinőttek a repcebolha (nagy repcebolha - Psylliodes crysocephala) támadására érzékeny fenológiából.
Szaporodik a repcedarázs (Athalia rose) álhernyójának rágása az állományokban. A kártevő vegyes népessége van jelen a táblákon, az imágók még mindig tojást raknak, a lárvák L1-L3 fejlődési állapotuk és étvágyuk szerint károsítanak. Egyelőre gyenge(-közepes) fertőzöttségről lehet beszélni, de enyhe őszön gyorsan felszaporodnak.
A bolha és a repcedarázs álhernyója együttesen károsították – fotó: Lepres Luca
A levéltetvek is kezdik felfedezni a repceállományokat, s a kis kolóniák már megjelentek. Hosszabb enyhe ősz során felszaporodnak és kárt okoznak, éppen ezért követni kell a folyamatot, s időben védekezni ellenük.
Természetesen a lassan kelő, hiányos és heterogén fejlettségű állományokat az előbbi kártevők fokozottan veszélyeztetik. A szikleveles növényeket még mindig tömegesen lepik el a bolhák, ilyen területen (vagy heterogén állomány esetében) védekezni kell ellenük. A tájegységeket szemlélve a Dunántúlon – a hagyományos repcetermő területeken – a kártevők nagyobb tömege keresi fel a táblákat.
Szintén a Dunántúlon jelent meg észlelési szinten a repceperonoszpóra (Peronospora brassicae), míg a fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) még nem fertőzi a növényeket. A táblák szemlézése a betegségek okán is időszerű.
Van azért szépen beállt és fejlett repceállomány is – fotó: Tóth Miklós
Az almamoly még mindig károsít
Az almásokban halad a munka, szedik a gyümölcsöt. A kártevők már nem aktívak, bár vannak kivételek. Az almamoly (Cydia pomonella) lárvája még táplálkozik a gyümölcsben. Ebben a helyzetben már csak a szedés utáni válogatás segít abban, hogy egészséges gyümölcs kerüljön a fogyasztók asztalára.
A napos időjárás fékezte a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia fructigena) terjedését, maradt a gyenge fertőzöttség. A nagyon várt esők sajnos e betegség terjedését is hozzák, figyeljünk rá.
A másik csoport a vándorpoloskák. Sokat foglalkoztunk a két jelentős fajjal (ázsiai márványos poloska - Halyomorpha halys és a zöld vándorpoloska - Nezara viridula). Idén erősen felszaporodtak, és táplálkozásuk jellegéből adódóan sok növényfajt megtámadtak. Most, amikor a szüret miatt csökken az elérhető gyümölcsfélék termése, egyre inkább a még fán levő gyümölcsöt keresik, így az almát, körtét.
Már vannak eredmények a dióburoklégy megfékezésére
A csonthéjasok betakarítása befejeződött (vagy napokon belül befejeződik). Az őszibarackfákon korán megindult a levelek sárgulása, amibe az aszály mellett a sztigminás levéllyukacsosság (Stigmina carpophyla) is besegít, s ez a levélhulláshoz vezet.
A cseresznye- és meggyfákon a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) terjed, ami szintén idő előtti levélhulláshoz vezet.
Verik vagy rázzák a diót, szedik a termést. Sajnos a dióburoklégy (Rhagoletis completa) még mindig aktív, lárvája táplálkozik a külső burokban. Ennek tünete a megfeketedett és lehullott termés. Ha valaki felnyitja a termés burkát, akkor megtalálja a fehér nyüveket, akár 3-4 példányt is. Sajnos nagy a kár, az út menti, kiskerti fákon megközelíti a 100%-ot. Szerencsére a kutatás elindult a kártevő megfékezésének kidolgozására, s máris van eredmény.
Dióburoklégy – 3-4 nyű egy burokban gyakori – fotó: Tóth Miklós
Az alkalmazandó készítmény oldaláról táplálkozási csalogató anyag hozzáadása arra csábítja a kártevőt, hogy többet fogyasszon a permetlécseppből, így hatásosabb lesz a kezelésünk. Másik kutatási irány a fák injektálása, vagyis a védőanyagot a fa keringése útján juttatjuk el annak minden részébe, így a permetezési technikában jelentkező gond áthidalható.
Szőlőben a legnagyobb gondot a szürkpenészes rothadás okozza
Szedik a szőlőt is. Általában megérett a termés, a napsütéses meleg őszben folyamatosan emelkedik a cukor a bogyókban. A lisztharmat (Uncinula necator) a lombozaton terjed. Az idén már nem okoz gondot, de a kazmotéciumok termelése, az áttelelés útján a jövő évet megnehezítheti. A peronoszpóra (Plasmopara viticola) nem fertőzött eddig, de az esők e kórokozót is aktiválják, és kései fertőzése még megjelenhet.
Napi gondot okozhat viszont a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea), ami a nyár végén megjelent az ültetvényekben, s azóta lassan, kisebb megtorpanásokkal terjed. Egyelőre csak gyenge fertőzöttségről beszélhetünk, de az esős időszak megérkezése a fertőzés gyors terjedését hozza magával, s a kártétel ugrásszerűen nő. Ha közvetlen veszélyt látunk, akkor a gyors szüret segíthet.
A kalászosok vetésének idején érdemes a mezei pocokra (Microtus arvalis) is vetni egy pillantást. Összességében a forró nyár és a napsütéses enyhe ősz kedvezett a kártevőnek, a populáció gyarapodott az elmúlt időszakban. Most leginkább többéves pillangósokban, ültetvényekben, árokpartokon látjuk lakott járatait. Érdemes már most elvégezni a felvételezéseket, s időben tenni ellenük.
Mezei pocok lucernában – 3-4 lakott járat négyzetméterenként már veszélyes – fotó: Tóth Miklós
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!
Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!
