Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a mögöttünk levő hetek és a jelen időszak időjárása kedvező a növénytermesztés számára. Sőt, azt is megállapíthatjuk, hogy ez az időjárás még a károsítóknak sem igazán kedvez, de itt azért a teljesség kedvéért el kell ismerni, hogy a levéltetvek igen jól viselik a körülményeket, a terjedésük gyors.
A bevezetés is azt mondja, hogy az időjárás inkább ellenünk dolgozik, mint a mi oldalunkon, s ennek az igazi tartalma a csapadékhiányos – mostanra már igen hosszúra nyúlt – időszak. Egyre inkább várjuk az esőket, egyre jobban figyelünk az időjárás-előrejelzésre, de hiába, nem jött az utánpótlás.
A helyzet emlékeztet a tavalyi hasonló időszakra, amikor szintén a vízhiány határozta meg a kilátásokat, de akkor május elején megjött az eső. Milyen jó lenne, ha most nem kellene addig várni?!
Sajnos egyértelmű ígéretet erre nem kapunk, a meteorológiai előrejelzés a hétre napsütést, meleget és szelet ígér, de esőt nem. Pontosan ez a felállás az, ami a gondokat okozza. Aztán a hétvégén már némi esély mutatkozik egy kis csapadékra, de csak „helyenként”. A folytatásban is mutatkozik egy-két esős nap, de az ígéret csak 1-2 mm mennyiséggel biztat.
Ilyen helyzetben sokasodik a termelők gondja, kezdve a talajmunkákkal, a vetéssel vagy azok minőségével. Pedig jól haladnak a napraforgó vetésével. A tervezett terület nagy része már elvetésre került, csak a nyugati határszélen és az északi tájakon tapasztalható kevés lemaradás. Sokan vetés után hengerrel tömörítik a talajt, ezzel is segítve a csírázást.
A kukorica vetése arányában még nem áll ilyen jól, de az is halad. A talajhőmérséklettel nincs gond, és ismételt visszaesés nem várható.
Kisorolt a kukorica, de a gyomok nagyobb tömegben. Az első levél mutatja, hogy a múlt héten még fázott
Sokan alkalmaztak talajfertőtlenítést, mert a talajlakók nagy száma komoly kárral fenyegetett. Nagy kérdés a kelés gyorsasága, erélye, egyenletessége.
Drótférgek, most van belőlük bőven
Az őszibúza-táblákon az előbb említett, kicsit ritkás, kicsit lassú fejlődésű állományokat látunk. Ebben a helyzetben a betegségek nem vagy csak nagyon lassan terjednek. Sokan, vizsgálva az állomány állapotát, az időjárás alakulását és a fertőzési nyomást, arra a következtetésre jutnak, hogy jelenleg nem kell permetezni. Ez úgy általában igaz is, de figyeljünk a lisztharmatra (Erysiphe graminis), mert az, ha lassan is, de terjed, most már felfelé vette az irányt.
Való igaz, a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) éppen csak megjelent, majd megállt, a sárgarozsda (Puccinia striiformis) csak az Alföld közepén mutat némi tünetet, a pirenofórás levélfoltosságok (Pyrenophora tritici-repentis, P. teres) nem terjednek, a vörösrozsda (Puccinia triticina) még várat magára, szóval összességében még kedvezőnek is lehetne bemutatni a helyzetet, de ne feledjük, a végső cél egy jó búzatermés, s annak a feltételei kezdenek kiszáradni.
Ettől a búzától nem lehet sokat várni. Sárguló alsó levelek, fejlődése leállt, ritkás állomány
Sok helyen már sárguló, lassan felszáradó alsó levelekről szólnak a panaszok. Félő, hogy ez a stresszhatás már most terméscsökkenést fog okozni. Amennyiben rövid időn belül kapunk csapadékot, s a növényállomány kezd sűrűsödni, erősödni, úgy az előbbi betegségek is táptalajra és kedvező körülményekre találnak, vagyis a fertőzési veszély újra megerősödik.
A kártevők világából két fajra kell felhívni a figyelmet, az egyik a zöld gabona-levéltetű (Shizaphis graminum) fertőzés. A betelepedés vagy a kolóniaképzés halad előre. A másik faj a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.), ami egyre nagyobb népességgel lepi el a növényeket, illetve mostanra már érési táplálkozást folytat, s rakja tojásait. A lárvakelés után hirtelen nő a kártétel, így arra az időpontra időzítsünk egy kezelést a kártevők elpusztítására.
Egyre fontosabb növényünk az őszi káposztarepce, s most a virágzása aranytengert varázsol elénk. E növénynél is érvényes, hogy a kórokozók nem tudnak fertőzést okozni a jelen körülmények között.
Aranymező – ameddig a szem ellát
A kártevők ellenben még mindig jelen vannak, s a termésre fáj a foguk. A repcefénybogár (Meligethes aeneus) népessége az ismétlődő üzemi kezelések hatására visszaesett, illetve a kár mértékét csökkenti az a tény is, hogy a kinyílt virágban már könnyebben megtalálja táplálékát, így a bibét elkerüli.
Most jött el a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) ideje. A kártevő már betelepedik a táblákba, sőt egyes helyeken már meghaladta számuk a védekezési küszöbértéket. Egyes szakirodalom 0,5 db/növény, mások 1 db/növény imágó küszöbértéket jelölnek meg, s már e fölött van a számuk. A kárt okozó majd a lárvájuk lesz, de az imágó ellen tudunk kezelni. Ez a kezelés a repcefénybogár (Meligethes aeneus) számát is csökkenti. A védekezések végrehajtásánál vigyázzunk a méhekre!
Repcebecő-ormányos, egyszerre kettő
Már szóltunk arról, hogy jól halad a napraforgó és a kukorica vetése. Még mindig jelentős arányt – így jelentős területet – terveznek preemergens gyomirtással tisztán tartani. Ennek sikere nagyban függ a kijuttatást követő csapadéktól. Jó lenne, ha 2-3 héten belül érkezne 15-20 mm eső, reméljük, ez megvalósul.
Ültetik a tárolásra termesztett burgonyát is. A száraz talaj, a talajlakó kártevők elleni védekezés és a gyomirtás sikere ad gondot a termelőknek.
Szintén vetik a szóját, a Dél-Dunántúlon már a végéhez közeledik e fontos munka. Itt is kérdés a talajmunka minősége s annak hatása, illetve a gyomirtás megoldása.
Áttérve a gyümölcsösökre, nézzük a virágba borult almásokat. Sajnos a múlt héten még előfordult éjszakai fagy 2-3 alkalommal is, ami a bimbókat vagy a nyíló virágokat károsította. A korai virágzású fajtáknál jelentősebb a kár, a többinél alig észlelhető, de a helytől, kitettségtől függően változhat. A varasodás (Venturia inaequalis) aszkospóraszóródása a szárazságban elmaradt, így a kórokozó nem tudott fertőzést elindítani. Természetesen egy váltás a csapadékosabb időjárás irányába ezt a helyzetet rögtön megváltoztatja, s ezt egy helyi eső is kiválthatja.
A lisztharmat (Podosphaera leucotricha) primer tünetei után már a másodlagos fertőzések is megjelentek az érzékeny fajtákon. A felmelegedés és a reggeli harmat kedvező körülményeket teremtett a fertőzéséhez. Ilyen helyzetben a védekezést nem szabad elhanyagolni, minél előbb meg kell fékezni a betegség terjedését. Erre a felszívódó készítmények valamelyikét (pl. azolok csoportja) érdemes bevetni.
A tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora) fertőzéséhez nem alakultak ki a szükséges feltételek, így a betegség eddig nem jelent meg. A kártevők közül a levéltetvek betelepedésére kell figyelni, a levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta) kártételét már többnyire egy kezeléssel megfékezték, de jönnek az új fajok, tipikusan a zöld almalevéltetű (Aphis pomi). A védekezéshez felszívódó szerek közül válasszunk, pl. neonikotinoidok.
Nem tipikusan az alma kártevője a bundásbogár (Epicometis hirta), de virágzásban szinte minden növényt megtámad, így a gyümölcsfákat, de a repcét is. Ha tömegesen lepi el a virágokat, akkor védekezni kell ellene. Az utóbbi években emelkedő népességét figyeltük meg.
A csonthéjasok virágzása már a végefelé tart, még a cseresznye- és a meggyfák díszlenek teljes virágpompájukban. A moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia laxa, M fructicola) nem talált kedvező körülményeket a fertőzéshez, így eddig kártétele nem alakult ki. Erre is érvényes, ha esősre fordul időjárásunk, még mindig megjelenhetnek a betegség tünetei, de ennek folyamatosan csökken az esélye. Sajnos a múlt heti fagy e fák virágában is pusztított, várhatóan kevesebb lesz (és drágább?!) a cseresznye és a meggy a piacon.
Virágzik a dió, reméljük, újabb fagy már nem jön, nem viszi el a termését.
.jpg)
Virágzik a dió (ez a termős virágzat)
Az Alföldön az erős kisugárzás hatására süllyedt alább a hőmérséklet, ott lett nagyobb a fagykár. Emlékezetes a kajszifagykár, és az őszibarackban is lesz kötődéshiány.
Érdemes a csonthéjasokat biostimulátorral segíteni a regenerálódásban.
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R cingulata) első imágóit már megfogták a déli tájolású csapdák, s a korai virágzású fajták gyümölcse is formálódik. Nemsokára indítható az első kezelés ellenük.
Emlékezetes, hogy tavaly a csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegsége (Stigmina carpophila) súlyos kárt okozott. Jellemző tüneteket okoz a kajszi- és őszibarackfákon, de megfertőzheti a többi csonthéjas faj fáit is. A fertőzés a tenyészidőszak elején kezdődik, így a védekezést is meg kell kezdeni a szezon elején. A kezeléshez az azolok valamelyikét (tebukonazol, difenokonazol) + kontakt (pl. ditiokarbamátok) kombinációját lehet javasolni.
A szárazságban a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) nem fertőzte meg az őszibarack új hajtásait, illetve nem alakult ki a betegség. Igaz, ez a betegség a felmelegedéssel eltűnik, de egy lehűlés során bármikor visszatérhet. A levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila) elleni kezelés e betegség ellen is nyújt védelmet.
Zárásul egy rövid felsorolás: levéltetű-fertőzés látható almán, őszibarackon, kajszibarackon, szilván, jezsámenen (fekete répalevéltetű – Aphis fabae), rózsán és kalászoson is.
Ez egy rózsahajtás és sok-sok levéltetű
Néhány levéltetű a szilva levelén
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
