Mint azt már számos platformon olvashattátok, a Nébih fertődi Fajtakísérleti Állomása 2022. december 12-én ünnepélyes keretek között szakmai rendezvénnyel zárta az ökológiai gazdálkodásra való átállását. A terület ökominősítésével lehetővé vált, hogy a hatóság az ökológiai gazdálkodás elvei alapján beállított kísérleteket végezzen, és hatékonyan vizsgálhassa az ökológiai gazdálkodásra alkalmas fajtákat.
Az eseményen a résztvevők a hazai ökológiai nemesítés helyzetéről, az ökológiai gazdálkodás kilátásairól, valamint az ökológiai Fajtakísérleti Állomás jövőbeli terveiről hallhattak előadásokat. Az előadásanyagok a Nébih honlapjáról letölthetők.
A rendezvényen előadóként én is részt vettem, ahol az ökogazdálkodás hazai helyzete mellett a tanúsított gazdálkodóknál végzett ellenőrzések tapasztalatait összegeztem. Azoknak, akik nem tudtak a rendezvényen személyesen részt venni, szeretnék egy kis betekintést nyújtani a prezentációmba. A cikk terjedelme miatt itt nem lesz szó az előadáson elhangzott VP ÖKO 2021 pályázat hatásáról a gazdálkodókra és a tanúsító szervezetekre nézve.
Az előadás során az volt a célom, hogy szemléltessem a biogazdálkodás helyzetét a tanúsító szervezet szemszögéből. Az aktuális európai helyzetet, célkitűzéseket mutattam be, kivetítve ezt a hazai eredményekre. Megnéztük, hogy szomszédainkhoz képest hol állunk jelenleg az ökotermelésben. Végezetül áttértem arra, hogy mi mint tanúsító szervezet milyen lehetőségeket vagy nehézségeket látunk ebben az ágazatban, melyek gazdálkodóinkat nagyban érintik.
A célkitűzések
Napjainkra az ökológiai gazdálkodás szerepe Európa-szerte előtérbe került, és dinamikusan fejlődő ágazattá vált. Az Európai Bizottság stratégiájában követendő mintaként jelenik meg az ökológiai gazdálkodás, és 2030-ra célul tűzte ki, hogy az EU mezőgazdasági területeinek egynegyedén ökológiai gazdálkodás folyjon.
Erre az elmúlt évek jelentős területi és piaci növekedése buzdította, ugyanis az Európai Unió biogazdálkodás alá vont területe 10 év alatt 8,3 millió hektárról (2009) 14,6 millió hektárra (2019) nőtt. Ezzel az Európai Unió mezőgazdasági területeinek 8,1%-át tette ki az ökoterület. A magyar Nemzeti Cselekvési Terv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a hazai ökológiai művelés alá vont területek méretét 2027-ig megduplázza, elérve így a 10%-os ökoterület-arányt, ezzel hozzájárulva az uniós célszám eléréséhez. Mi sajnos még az EU-s átlag alatt vagyunk egyelőre, ezért is tűztük ki a 10%-ot, amit reálisnak ítéltünk meg.
Ha megnézzük a 2020-as európai adatokat, továbbra is láthatjuk a növekvő tendenciát, hiszen egy év alatt 3,7 %-os növekedést sikerült elérni. Európában 17,1 M hektáron folyt ökológiai gazdálkodás, melynek több mint felét 4 ország teszi ki. Az 5 legnagyobb öko ellenőrzött területtel rendelkező országok a következők: Franciaország (2,5 M ha), Spanyolország, Olaszország, Németország és Ausztria.
Arányait tekintve a teljes területükhöz képest Lichtenstein jár az élen, akik 2020-ban több több, mint 41%-on folytattak biogazdálkodást, követve őket Ausztria, Észtország, Svédország és Svájc. Ezek a számadatok nem mutatják a feldolgozók, kereskedők, állattartók, méhészek vagy vadongyűjtők arányát.
Egy kis kitekintés a világba
Láthatjuk, hogy azokban az országokban, ahol jóval az átlag fölött van a bioterületek részesedése, az ökológiai gazdálkodás intézményesen jól beágyazódott az agrártermelési és fogyasztási struktúrába, jelentős a piaci fejlődés és az ökológiai területek növekedése.
Az ilyen gyakorlatot folytató országokban biztosítottak a széles körű támogatási intézkedések, ezen belül a területalapú támogatások, a működő tanácsadói és mentori szolgálat, valamint a kutatás-fejlesztési és marketingtevékenységek, melyek, megfelelően alkalmazva, mind az ökoágazat hatékonyságát és termelékenységét növelik. Itt külön kiemeltem szomszédainkat.
De mi a sikerhez vezető út?
Ausztriában számos kampány indult az ökológiai gazdálkodás népszerűsítésére, és prioritást élvez az oktatás, kutatás támogatása, piackutatás, feldolgozók, kereskedők tájékoztatása, termékfejlesztés, minőségbiztosítás, piacfejlesztés. Ezek mellett természetesen nem marad el az anyagi ösztönzés sem.
Hol tart Magyarország?
A negyedik ábrán jól látszik, hogy az ökotámogatási időszakok idején az ellenőrzött területek nagysága és a gazdálkodók száma is megnövekedett. Azonban a 2020-2021-es időszakban ez már stagnált, sőt valamelyest vissza is esett. 2022-ben a pályázatnak köszönhetően már nagyobb ugrásra számítunk.
A termelési szerkezet egyenesen következik a támogatáspolitikából. Az ötéves támogatási programok követelményrendszerei a gyepterületek arányának növekedését segítették elő a legnagyobb mértékben. Habár a szántók, a zöldségfélék, valamint az ültetvények területe is nőtt – a közvetlenül ökoélelmiszer-előállításra használt területek aránya csökkent az ágazaton belül.
A zöldség- és gyümölcstermesztés összetettebb ökológiai termesztéstechnológia és növényvédelem, a vele járó nagyobb kockázat, a magas élőmunka-igény, valamint a kezdő beruházás nagyobb mértéke is visszatartja a hazai termelőket. A gazdálkodói visszajelzések alapján elmondható, hogy Nyugat-Magyarországon a biotermékek értékesítése szervezettebb. Ausztria közelsége, a több integrátor szervezet működése, cégcsoportok és a Kelet-Magyarországtól eltérően kevésbé aprózódott területek lehetővé teszik a termékek forgalmát.
Nehézségek az ökológiai a gazdálkodásban
A gazdálkodók egy része sajnos nem fordít kellő figyelmet a szabályok, előírások megismerésére és elsajátítására, így tudatlanul vágnak bele az újdonságba. Sok esetben teljes mértékben a szaktanácsadók segítségére hagyatkoznak, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy jelenleg a bio-szaktanácsadói hálózat nem kellően kiépült. Bár a névjegyzék folyamatosan bővül, a biogazdákat támogató szakemberek nagy számban az adminisztratív teendőket végzik, ám sem a szabályokat nem ismertetik, sem gyakorlati tanáccsal nem látják el őket, legyen szó termesztéstechnológiáról vagy inputanyag megválasztásáról.
Bár szerencsére nem ez a legjellemzőbb példa, azonban mégis aggasztó, amikor az egyik szaktanácsadó megkérdezi utólag az ellenőrt, hogy miért baj, hogy a biogazda ökológiai gazdálkodásban nem használható hatóanyaggal csávázott vetőmagot használt fel.
A közvetlenül ökoélelmiszer-előállításra használt területek aránya csökkent az ágazaton belül – fotó: Pixabay
A tájékozatlan vétlenségnél rosszabb eset a szándékosság, ha a gazdálkodók az ellenőrzésen nem mutatják meg az összes területet, nem engednek be a növényvédőszer-raktárba, tiltott kezeléseket végeznek, elvárják, hogy az ellenőrző szervezet vagy a hatóság szemet hunyjon a nemmegfelelőség felett, és ezáltal úgy gondolják, a konvencionális termesztéstechnológiát folytatják, csak mellette bejelentkeztek az ellenőrzési rendszerbe. Egyik kedvenc példám: "Miért ne deszikkálhatnám le a napraforgót? Hát én ezt úgysem bioként értékesítem".
Továbbá úgy látjuk, hogy a pályázatok nem a valós termelést ösztönzik: az új VP ÖKO 2021 pályázat magas támogatási összege számos olyan (akár nem termő) kivágásra szánt ültetvényt mentett meg még 3 évre a kivágástól, ahol termesztés már nem folyik. A gazdálkodók nagy százalékban azon az állásponton voltak, hogy a "kötelező" alapműveletek elvégzésével (sorközök kaszálása, hogy ne tűnjön elburjánzott területnek, illetve esetlegesen még metszés) befejezik az évet, hisz anyagilag és fizikailag is veszteségesebb lenne a tápanyag-utánpótlás, előrejelzés, növényvédelmi kezelések, betakarítás.
A visszajelzések alapján a digitalizáció az idősebb korosztály számára nehezítő tényező, ha nincs mellettük a fiatalabb generáció vagy szaktanácsadó. A kiskultúrás, nagy élőmunka-igényű kultúrát művelő gazdák, akik támogatást nem igényelnek, az ellenőrzési rendszerrel járó kötelező adminisztrációt szintén nehézségként említik.
Tanúsító szervezet oldalról is látjuk és tudjuk, hogy a gazdálkodók életét nehezíti a nem egységes inputanyag-elbírálási rendszer. Természetesen a Nébih bio input listája bárki által felhasználható, ám ez csak félévente frissül, ezenfelül a tanúsító szervezetek is rendelkeznek saját listával. Hatékonyabbnak ítélnénk meg a csak egy, de gyakran frissülő lista életbe lépését.
Végezetül pedig, a lelkes, munkáját jól végző biogazdák életét nehezíti meg a még köztudatban lévő fogyasztói megítélés: "Az a bio, amit éjszaka permeteznek". Bízom benne, hogy ezt szép lassan sikerül kitörölni a rendszerből.
Szerencsére jelen van a fiatal potenciális gazdálkodói és fogyasztói generáció, a hazai ökológiai mezőgazdasági kutatás nemzetközileg elismert, és a támogatási rendszer stabil. Számos fontos célkitűzést fogalmaztak meg a Cselekvési Tervben, kitérve a termelőcsoportok támogatására, a tangazdaságok kialakítására és a szaktanácsadói hálózat támogatására, kiépítésére. Mindezek remélhetőleg folytatják a pozitív irányt, és elősegítik a további fejlődést.
Kruták Szimonetta
