A cikk előző részében a biogazdálkodásra való átállás első évének tapasztalatairól írtam. Ahogy korábban is kiemeltem, a téma célja a jövőbeli hibák elkerülése, ezért a negatív példákat különböző eseteken keresztül ismertettem. A kellően tájékozott és felkészült gazdáknak viszont ezúton is szeretnék gratulálni az átállás első évéhez, szerencsére ők vannak nagyobb számban.
Előzőleg szóba került már a tájékozódás hiánya, a dokumentumok hiánya, a növényvédelmi kezelések korlátozása. Folytatnám a sort az 'úgysem szemlélettel'.
"Úgysem értékesítem bioként..."
Hangzik el sokak szájából, amikor kiderül, hogy deszikkálni akarják a táblát. Vagy felszívódókkal mennek neki a szezonnak. Előbbi még idejében, utóbbi már későn találkozott a bioszakemberrel a szabályok sokadik ismertetése végett.
A rendszer tagjaként mindegy, hogy értékesítesz vagy sem, bioként adod el a termékeket vagy konvencionális státuszban. A rendelet betartása az átállási idő kezdetével kötelező, és tiltott kezelést végezni abban az esetben sem lehet, ha nem történik értékesítés vagy akár betakarítás. Természetesen az "éjszaka permetezek" és hasonló felfogásoknak is ugyanaz a vége: egyszer kiderül.
Tiltott csávázott kukorica-vetőmag felhasználása – fotó: Kruták Szimonetta
Státuszmegosztás
Szerencsére már a legtöbb gyakorlott biogazda tisztában van ezzel a folyamattal, de akiknek még sosem volt indokolt az ilyen jellegű ellenőrzés, azoknak nagyobb logisztikát igényel, ha azonos kultúrájuk különböző státuszban van.
A jól megtervezett betakarítás és a státuszmegosztás időben történő kérelmezése a tanúsító szervezet részére sarkalatos pont. Eredetileg a tanúsítvány csak az alacsonyabb státuszú kultúrára érvényes, ezért kell annak betakarításával kezdeni, és az ellenőr megérkeztéig nem szabad a magasabb státuszú területet aratni.
Az éves főellenőrzésen minden ilyen esetben rákérdez az ellenőr, hogy kér-e később státuszmegosztásos ellenőrzést, de a legtöbb esetben a gazda rávágja, hogy nem szükséges... Aztán később mégis bioként akar értékesíteni. Fontos az átgondolt válaszadás, ugyanis ha már mindkét státusz betakarításra került, a státuszmegosztásos ellenőrzés nem bonyolítható le, és így kénytelen a gazda alacsonyabb státuszban értékesíteni.
Silócirok az első átállási évben Kimle környékén – fotó: Kruták Szimonetta
Hiánypótlások
S bár a tanúsítási folyamatot "csak" lassítja, de szót kell emelni az ellenőrzésen feltárt hiányosságok pótlásáról is. A hiánypótlások beküldésére a jegyzőkönyvekben feltüntetett határidő okkal kerül meghatározásra. A többszöri felszólítást követően, 4 hónappal a határidő lejárta után beküldött dokumentumok és a vele érkező sürgős tanúsítványkérés együtt nem működhet. Ehhez hozzátartozik a sokadik alkalommal rosszul, felületesen kitöltött és beküldött dokumentáció is, mely a tanúsító szervezetek hatékony munkavégzését nagymértékben hátráltatja.
Ragacslapok kihelyezése a kártevők előrejelzése és gyérítése céljából – fotó: Kruták Szimonetta
Összességében elmondható, hogy az esetek legnagyobb arányában a tájékozatlanság hiánya okozza a szabálysértéseket és az ezzel járó, aktuális pályázatokból való kitiltást, mely felróható az ügyfél, de szerződés esetén a szaktanácsadó hibájának is. Mindkét félnek nagy felelőssége van, de utóbbinak nem szabad kiengedni a gazdát szakmai háttér nélkül a különböző pályázatok útvesztőjébe.
Nélkülözhetetlen az előírások részletes tájékoztatása, de mindenekelőtt a megfelelő tájékozódás! Hogy miért? Mert ahol száz fölötti ügyfélkörrel rendelkező, évek óta a partnerek (papírjainak) útját egyengető szaktanácsadó a tiltott kezelés, majd fellebbezések sora után megkérdezi a tanúsító szervezettől, hogy amúgy miért nem lehet biogazdálkodásban csávázni a vetőmagot, ott, azt hiszem sok lépés kimaradt a rendszerben.
Kukorica-mintavétel – fotó: Kruták Szimonetta
