Az Európai Bizottság 98/34/EG direktívája ugyan már 2010-től kezdve tiltotta ilyen új gépek üzembe helyezését, de az átmeneti időszakra megengedte, hogy azok a gépek, amelyeket 2006. január 14. előtt adtak el, 2015 végéig még használatban maradhassanak.  Nálunk ilyen gépek egyre ritkábban láthatók, hiszen mi mindig „pápábbak vagyunk a pápánál” – így az említett direktíva lényegét azonnal átültettük a magyar joggyakorlatba.

Ezzel a rendszerrel felfelé nagy ívben lehetett a hígtrágyát, komoly hatóanyag-veszteséggel, nem kellő egyenletességgel. Arról nem is szólva, hogy enyhe szellő sem kell ahhoz, hogy az arra járók az ezzel járó szagterhelést – mondjuk ki: bűzt! – ne tartanák rendkívül visszataszítónak. Ezen a néhány órán belüli talajba bedolgozás sem tud már sokat segíteni.

A hígtrágya talajfelszínre történő kijuttatására azonban többféle egyszerű, a betiltott módszernél jobb megoldás is kínálkozik: a tartálykocsi ürítőcsonkjára szerelt kiszórófejes, ütközőlapos vagy kanalas terítőelemes szétterítés. Az elérhető munkaszélesség 8-10 méter, viszont a hígtrágyaeloszlás egyenletessége nem mindig megfelelő.

Központi repítőtányér

Az eddig megtűrt rendszert 2016 januárjától végleg betiltották – fotó: © Fliegl Agro-Center

Konzolos terítőelemes kijuttatással már 10-24 m munkaszélesség – nagyobb területteljesítmény – biztosítható. A felszíni terítéses eljárások előnye az egyszerűség, a kisebb kijuttatási energia- és beruházási igény, hátránya viszont a jelentős hatóanyag-veszteség, aeroszol- és bűzképződés, ezáltal a nagy környezetterhelés. A tartálykocsi ürítőcsonkjára szerelt terítőelemek legalább 2020-ig biztosan használhatók maradnak – legalábbis Németországban –, mert ettől kezdve ott már várhatóan csak a sávos, talajközeli vagy közvetlenül a talajba történő kijuttatás lesz engedélyezett.

Talajközeli sávos kijuttatással – szórókeretes-ejtőcsöves, felszíni csőfüggönyös vagy a vonszolt csöves, csúszótalpas (csúszó csoroszlyás) adapterekkel a környezetterhelés és a hatóanyag-veszteség csökkenthető. A csőfüggönyös berendezések 6-36 m közötti munkaszélességekben készülnek, szórókereteik szállításkor hidraulikusan behajthatók. A vonszolt csöves adaptereknél a kiadagoló ejtőcsövek végén kopásálló műanyag csúszóelem, sok esetben ék alakú réselőtag vagy csúszótalp van. Ezek az elemek már a talajban dolgoznak, és az általuk képzett talajrésbe – de még a felszínre – juttatják a hígtrágyát. A vonszolt csöves berendezések munkaszélessége 6-24 m.

Fliegl két tárcsasoros

Csőfüggöny és két sorban elrendezett tárcsák: biztos talajtakarás – fotó: © Fliegl Agro-Center

A talajfelszín alá az ammónia-emisszió csökkentése érdekében a következő módszerekkel juttatható ki a hígtrágya: sekélyinjektálás (tarlón vagy gyepterületen), 5-8 cm mélyen laprugós (rugósszárú) vagy merevszárú kultivátor kapatagokkal; vágótárcsás (tárcsalapos) és csúszó csoroszlyás felszín közeli kijuttatókkal, illetve kúpos- vagy gömbsüveg tárcsaleveles injektálókkal. A rét-legelőgazdálkodásban használatos a nyitott barázdás kijuttatás is, tárcsás csoroszlyás művelő elemekkel.

A szántóföldi hígtrágya-kijuttatási eljárások leggyakoribb eszközei a középmélylazítós mélyinjektálók, amelyeknél a talaj lezárása hengerboronákkal történik. A talajfelszín alá történő kijuttatási eljárások ellen szólnak a nagyobb beruházási költségek, a kijuttatás – munkaszélességtől függő – növekvő vontatási teljesítményszükséglete, valamint a legelő gyepnemezének fokozott sérülése is. A talajfelszín alá kijuttatandó hígtrágya – ráadásul – nem is lehet nagyon sűrű (szárazanyag-tartalma max. 5-8 %), mivel a hígfolyósság a gyors talajba-szívódás előfeltétele.