Ez a hatásnövekedés elsősorban persze a semlegestől eltérő pH-jú talajok esetében kiemelkedő mértékű. Az 1. és 2. kép mutatja, hogy a magyarországi talajaink több mint fele savanyú kémhatású. Valószínűleg az utolsó vizsgált év, 1980 óta eltelt több mint harminc év során a savanyodás mértéke, illetve ennek a területnek a nagysága tovább nőtt.

A talajok kémhatása közvetlenül befolyásolja a tápanyagok felvételét és a mikrobiológiai tevékenységet. Ezzel közvetett befolyást gyakorol a talajkolloidokra és így a talaj szerkezetére is. A már említett talajbaktérium-oltó készítmény sikere is ezt bizonyítja.

kép

1. kép

A savanyú talajok elterjedése

Magyarországon a talajtakaróra vonatkozó ismeretek (Stefanovits, 1963) és az agroökológiai potenciál adatainak felmérése alapján (Várallyay et al., 1980):

• A talajok 43 százaléka gyengén savanyú,

• 13 százaléka erősen savanyú,

• 38 százaléka karbonátos,

•6 százaléka szikes.

2. kép

A fenti számok alapján elsősorban a savanyú talajokra érdemes különös gondot fordítani, hiszen a növénytermesztés nagy része itt folyik. A talaj a savanyodás hatására bázikus kationokban (Ca, Mg, Na, K) és tápanyagokban elszegényedik. Nő a fémek oldhatósága, és ezáltal például az alumínium, kadmium, mangán toxikus mennyiséget ér el. A talaj anyagásványai szétesnek, és szerkezete leromlik.

A mikroorganizmusok összetétele megváltozik, a baktériumok visszaszorulnak, és helyüket gombák, nagy számban penészgombák foglalják el. A termés mennyisége és minősége a romló tápanyagfelvétel következtében csökken.

kép

3. kép: A talaj pH-értékének a hatása az egyes tápelemek felvehetőségére. A satírozott területek szélessége jelzi az illető elem gyökéren keresztüli felvételének mértékét. – Forrás: Taiz-Zeiger, 2010.

A 3. kép mutatja, hogy 5,5 pH-nál a növények Ca-ellátottsága már nem mindig megfelelő.

kép

4. kép: Jellegzetes Ca-hiánytünet napraforgóban. A levelek kanalasodnak, lógnak, leforrázott jelleget mutatnak. Akut hiány esetében a gyökerek nem növekednek, a tenyésző csúcs elhal. A gyökérnyak nyálkásodik.

Tápelem

Őszi búza

Szőlő

N (%)

4,0 – 4,5

2,25 – 2,75

P (%)

0,4 – 0,5

0,19 – 0,24

K %

3,5 – 4,5

1,2 – 1,4

Ca (%)

0,5 – 1,0

2,5 – 3,5

Mg (%)

0,2 – 0,4

0,25 – 0,5

Fe (mg/kg)

20 – 200

60 – 300

Mn (mg/kg)

34 – 65

30 – 300

Cu (mg/kg)

5 – 10

6 – 20

5. kép: Az őszi búza, valamint a szőlő optimális tápelem-koncentrációi és -arányai a bokrosodás végén (őszi búza), valamint a virágzáskor (szőlő). (Kádár – Lásztity, 1981; Vanek, 1978; Fardossi, 2001).

A táblázatból láthatjuk, hogy a növények Ca-szükséglete nagyobb, mint a foszforigény, sőt egyes gyümölcs- és zöldségféléknél még a káliumszükségletet is felülmúlja.

Hogy a tápanyag-visszapótlás miért alakult úgy, hogy szinte kizárólag az N:P:K összetételt favorizálja, ebben a vegyipar érdekeit vélhetjük felfedezni. Persze abban, hogy a Ca pótlásáról általában lemondunk, szerepet játszhat az is, hogy korábban ennek pótlását talajjavítással akarták megoldani. Ez az eljárás hosszú távú, és a növényi szükséglet kielégítésén túl a talajállapot javítását is eredményezi, viszont nagyon költséges. Azért jelen körülmények között is találunk megoldást ennek az elemnek a pótlására.

Tekintsük úgy, mint más műtrágyaként kiadott tápelemet! Ezt megtehetjük akár a talajba őrleményként, vagy granulátumként kijuttatva, vagy ez évtől rendelkezésünkre áll egy hazai, engedélyezett szuszpenziós levéltrágya is erre a célra. Az ABAVIT Flow egy hatékony fotoszintetikus aktivátor és természetes alapú kalciumpótló lombtrágya.

paradicsomKalciumhiány jellegzetes tünetei paradicsomban – fotó: Shutterstock

A mikronizált kalcium-karbonát a növény felületére permetezve a légcserenyílásokon (sztómákon) keresztül bejut a levélzet mezofillumába, ahol az ott található természetes karbonsavakkal reakcióba lép, és szén-dioxid, valamint vízoldható kalciumtartalmú szerves sók keletkeznek. A levéltrágyaként kijuttatott kalciumnak igen fontos szerepe van a fejlődésben, a sejtosztódásban, az érésben, szárazságtűrésben, az ellenálló képességében és más elemek felvételében.