A gazdálkodást nagyapja, idősebb Kálcsics László kezdte el a kárpótlás során visszakapott, illetve vásárolt földterületeken, s közben bekapcsolódott a munkába Bálint édesapja, ifjabb Kálcsics László is. Ma már ő és Bálint viszi a gazdaságot, s utóbbi kezdett el foglalkozni a talajmegújító technológiával, amit évről évre nagyobb területen művel. Mint portálunknak elmondta: egyértelmű, hogy ez a fajta rendszer – mert valójában arról beszélünk – költséghatékonyabb és takarékosabb, mint a hagyományos, konvencionális ekés művelés.
– 2019-ben végeztem el Keszthelyen a Georgikont, agrármérnökként diplomáztam, de a családi gazdaságban már 2016-ban bekapcsolódtam a munkába – idézte fel a kezdeteket Bálint, aki a közelmúltban megrendezett no-till webináriumunk egyik meghívott vendége volt. – Miután kézhez vettem a diplomám, papa a korára való tekintettel gyakorlatilag ki is szállt a közös munkából. Most 220 hektáron termelünk kukoricát, búzát, repcét, szóját, sörárpát. Autodidakta módon kezdtem el foglalkozni a talajmegújító technológiával, majd idővel a téma egyik legnagyobb hazai szakértője, Kökény Attila szakmai segítségét kértem. Ő el is jött hozzánk, kimentünk a földekre, megvitattuk, hogyan kellene elindulni és azóta csinálom.
Kálcsics Bálint a cikkben említett vetőgéppel – fotó: Horváth Attila
Nagyon jók a benyomásaim, s hála Istennek, úgy látom, valamiféle szemléletváltozás elkezdődött a fejekben, egyre több a téma iránt érdeklődő gazda, akik már felismerték, hogy ha biztonsággal akarunk termelni, akkor nincs más út. Szükség is van erre, mert ezzel együtt még mindig sokan vannak, akik démonizálják ezt a dolgot, pedig nem kellene, hiszen csak arról van szó, hogy a talaj önmegújító funkcióját hagyjuk érvényesülni. Évek óta nem használunk ekét, ha nagyon lazítani akarjuk az altalajt, akkor erre ott a mélylazító, ami nem forgatja, kavarja össze a talajrétegeket, hanem tényleg csak lazít, szabad folyást engedve ezzel a csapadéknak az alsóbb rétegekbe. Igazán nem is bántjuk a talajfelszínt, maximum egészen enyhén gruberezzük, de csak ha nagyon muszáj, egyébként a tarlóba vetjük el közvetlenül a vetőmagot. Ehhez mi a John Deere MaxEmerge XP szemenkénti vetőgépét alakítottuk át, amihez szükség volt néhány kiegészítő alkatrész, illetve talajelőkészítő- és vetőelem megvásárlására. Ennek lényegi eleme két sortisztító kerék, melyek a maradványokat félresöprik a vetőelemek előtt, így téve alkalmassá a tarlót a mag befogadására. Nem kell ehhez borzasztó nagy beruházás, a sima, hagyományos vetőgéppel akár egy régi, 80 lovas, összkerekes MTZ is megbirkózik – mondta.
A sortisztító kerekek – fotó: Horváth Attila
Nagyon fontos elem a talajtakarás, a talajtakaró növény alkalmazása, mely egyrészt segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, másrészt árnyékolásával és az utána maradó humusszal kedvező körülményeket teremt a talajban élő mikroorganizmusoknak, gilisztáknak, s egyéb más, a talajélet szempontjából fontos élőlényeknek. Ebből is van két változat: az egyik olyan magkeverék, ami télen kifagy, s tavasszal rögtön lehet belehúzni vetőgéppel a fő kultúrát, a másikat pedig sekélyen be kell munkálni a talajba, de ezt követően ebbe is rögtön lehet vetni.
Mint arra a fiatal szakember rámutatott: a talajmegújító technológia esszenciáját a takarónövények használata adja, melyekben pillangósok is találhatók, s ezek szerves formában, a főnövény által azonnal felvehető módon kötik meg a levegőből a nitrogént. Ezzel jelentős mennyiségű műtrágya, illetve annak a költsége takarítható meg.
Miután a sortisztító eltakarítja az útból a növénymaradványokat, a gép elhelyezi a magot a vetőbarázdába – fotó: Kálcsics Bálint
– Azt gondolom, a technológia előnyei igazán a szélsőséges körülmények között válnak plasztikussá, ha kedvező az időjárás, és van elegendő csapadék, jó a klasszikus művelésmód is – jelentette ki Kálcsics Bálint. – De ha hosszan tartó hőség és aszály van, ez sokkal nagyobb termésbiztonságot garantál. Egyébként már azzal jelentős összeg takarítható meg (elsősorban üzemanyagköltség), hogy az őszi szántást elhagyjuk, már az rentábilissá teszi a termelést. Arról nem beszélve, hogy a későbbiekben sem folytatunk mélyművelést, csak a felszínt mozgatjuk sekélyen, de a no-till esetében még azt sem. Azt gondolom tehát, hogy ha valaki áttér a talajmegújító gazdálkodásra, csak nyerhet vele.
Az első, "no-till"-ben vetett kukorica 2018-ban – fotó: Kálcsics Bálint
Bálint szerint aki váltani szeretne, annak nem kell rögtön lecserélni az egész gépparkot, az úgynevezett min till irányába elindulva első lépésben elég, ha az ekét leteszi. Az előző növénykultúra maradványainak eldolgozása gruberrel, kultivátorral történik, majd ebbe a sekély magágyba már lehet vetni, a legtöbb hagyományos vetőgép is megbirkózik a felaprított szárdarabokkal. Aztán folyamatosan lehet csökkenteni a művelési mélységet, ahogy a talaj szerkezete engedi.
_fill_100x75_0.jpg)
