Az egyik a kukoricamoly. A kukoricamolynak – ahogy a neve is jelzi – a kukorica, legfőképpen a csemegekukorica a fő tápnövénye. A fiatal lárva a kukorica első leveleit károsítja, majd a szárba befurakodva végig rágja azt. Hazánkban egy, vagy két nemzedéke van, de a déli országrészben már megfigyeltek harmadik nemzedéket is.

Az első rajzáscsúcs június vége-július elején, a második pedig augusztusban várható.

A kukoricamoly elleni védekezés szempontjából fontos a tarló megfelelő ápolása, hogy a kártevő ne tudjon a kukoricaszárban áttelelni. Vegetációban pedig fontos az előrejelzésre alapozott kezelés.

A másik a gyapottok bagolylepke, melynek több, mint 120 tápnövénye ismert, legnagyobb jelentősége azonban a kukoricatermesztésben és a kertészeti kultúrákban (például káposztafélék) van.

A lárva a fő kártevő, amely a kukorica esetében a generatív részek fogyasztásával okoz jelentős károkat. A csőre rakott tojásokból kifejlődő lárvák berágják magukat a csőbe, ahol a későbbiekben rejtve maradnak. Másodlagos kártételként ezeken a sérüléseken különböző mikrogombák telepedhetnek meg, melyek közül legveszélyesebbek a Fuzárium fajok. Számukra a mostani csapadékos időjárás és magas páratartalom igen kedvező.

Előrejelzésre alapozva, a lárvák kelésekor védekezzünk ellenük júliustól.

A harmadik pedig az amerikai kukoricabogár, a faj inkább a lárva gyökérkárosításáról ismert. A termést az imágó károsíthatja olyan módon, hogy a bibeszálakat lerágja, rossz lesz a termékenyülés, majd foghíjas a cső. A csövet borító takarólevelek alá is berágnak, megrágják a csövet és szintén utat nyitnak a fuzáriumos csőpenészedésnek.