Körülbelül 1000 hektáron folytat szántóföldi növénytermesztést az a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei családi gazdaság, amelynek pénzügyeiért részben Simonné Taskó Ágnes felel, aki nem mellesleg a MAGOSZ megyei gazdasszonytagozatának alelnöke is. Interjúnkból kiderül, hogy
- milyen stratégiát követnek a pályázati lehetőségek igénybe vétele kapcsán,
- miért tartja fontosnak a hosszú távú üzleti kapcsolatokat.
Agroinform: Mekkora területen és mekkora állatállománnyal foglalkoztok?
Simonné Taskó Ágnes: Mintegy 1000 hektárnyi részben bérelt, részben saját tulajdonú szántóterületen foglalkozunk növénytermesztéssel, mellette pedig Charolais húsmarhatartással, így a tevékenységünk gyepgazdálkodással is kiegészül. Jelenleg mintegy 280 egyedből álló anyatehén-állományunk van.
Simonné Taskó Ágnes a MAGOSZ Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Gazdasszony Tagozatának alelnöke, gazdálkodó – Fotó: Agroinform
A családunk a rendszerváltáskor hozta létre a vállalkozást a semmiből, én 2008-ban csatlakoztam be a napi feladatokba, de a gyermekkoromat meghatározta a mezőgazdaság.
Tulajdonképpen alapanyag-előállítók vagyunk, a vetésszerkezetben kalászosok (őszi árpa, búza), napraforgó, kukorica, tritikálé található főként, és mivel hosszú ideje benne vagyunk az AKG programban is, zöldugar és lucerna is színesíti a vetésforgót.
A gépparkot folyamatosan igyekszünk fejleszteni, mert az teljesen egyértelmű ma már, hogy a modernebb gépekkel egyszerűsíteni lehet a folyamatokat, hatékonyabban lehet dolgozni.
A precíziós pályázaton indultatok? Mit kezdtek a szolgáltatási csomaggal?
Igen, indultunk, hamarosan zárul a projekt, a szolgáltatási részhez kapcsolódóan vannak még teljesítendő feladataink. Mi vállaltunk plusz létszámot, és ezt a vállalást már teljesítettük, a géppark is megújult.
A modernebb gépek technológiai adottságaival az egyes programok – pl. AKG előírásait egyszerűbb betartani, ugyanakkor nem egyedül vagyok a következő véleménnyel: a precíz gazdálkodásra talán nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint a precíziósra.
Nagyon sok olyan körülmény van, ami kiszámíthatatlanná teszi egy agrárvállalkozás életét, erre csak részben kínál megoldást a precíziós technológia.
Ha kihívásokról van szó, akkor talán a terményértékesítés az, ami elsőre eszünkbe jut. Hogy alakult az elmúlt másfél évetek a terménykereskedelem szempontjából?
A 2022-es év az aszályról szólt, így sok más gazdálkodóhoz hasonlóan nekünk szinte nem termett kukorica, amit értékesíthettünk volna, ami az előző szezonból maradt, azt takarmány-alapanyagként használtuk fel, öntözőrendszerünk nincs.
Igaz, hogy 2023-ban sokkal jobban alakult a csapadékhelyzet, de az árupiacot nagyon sok minden befolyásolja, így nem könnyű továbbra sem.
Én hiszek abban, hogy a hosszú távú üzleti kapcsolatok nagyon fontosak. Nyilván nem olyan áron értékesítettünk 2023-ban, ami a legideálisabb, de a lényeg, hogy el tudtuk adni a terményt, biztosítani tudtuk a finanszírozást folyamatosan. Emellett természetesen fejlesztünk, a tárolókapacitásunk is kielégítő, így kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak.
Alapvetően te foglalkozol a finanszírozási kérdésekkel és a pályázatokkal. Mi a stratégiátok? Mindenre pályáztok, amire csak lehet?
Nem egészen, a beruházási pályázatok esetében csak olyan konstrukciókban indulunk, amelynél a támogatási céllal maximálisan azonosulni tudunk. Vettünk mi már gépet pályázatból is, de anélkül is szereztünk be például használt gépet a megfelelő finanszírozást mellétéve. Nem az a fontos, hogy új legyen, hanem az, hogy amire fel szeretnénk használni, ahhoz megfeleljen. A pályázatok fontosak, de a saját tőkét hozzá kell tenni, meg kell előlegezni a támogatási összeget, le is kell hívni, elszámolni. A vállalkozást semmiképpen nem kockáztatjuk olyan vállalással, ami túl nagy kihívást jelent, és csak azért vállalnánk, hogy vehessünk még egy új gépet.
A területalapú támogatások esetében jellemző az, hogy amit csak lehet, megpróbálunk igénybe venni, de néha előfordul, hogy nem tudunk mindent lehívni. Nem egyszerű az előírásokat a termelésbe átültetni és megfelelően alkalmazni. Mi tulajdonképpen élesben teszteljük a támogatási rendszert.
A területalapú támogatásokra mi fejlesztési alapként tekintünk, amit igyekszünk visszaforgatni a gazdálkodásba.
A támogatásokhoz kapcsolódó feltételekben mi az, ami nehézséget jelent?
Ki kellett sakkozni például, hogyan lehet összekombinálni a NATURA 2000 gyepet az AÖP-vel. Nem volt könnyű. A mai napig nem értem azt például, hogy az alternáló kasza hogyan egyeztethető össze a 21. századi technológiával, de mi más gyakorlatot nem tudtunk választani. Természetesen nekünk sem volt feltétlen kötelező mindkettőben indulni, de mivel fejlesztéspártiak vagyunk, ezért élni szerettünk volna a lehetőséggel.
Az is óriási nehézség, hogy az időjárás felülír rengeteg dolgot, egész egyszerűen nem akkor és nem úgy tudunk egy-egy agrotechnikai műveletet végrehajtani, mint ahogyan és amikorra terveztük. Ezt be kell jelenteni, módosítani, ami egy elaprózódott birtokszerkezet esetén meglehetősen nagy adminisztrációs teher.
Természetesen fel nem adjuk, bízunk abban, hogy mindig megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amivel tovább tudjuk lendíteni a gazdaságot, új növénykultúrák termesztésbe vonásán, illetve a feldolgozottság mértékének növelésén is gondolkodunk.
