A Zalai Hírlap online kiadása Simonfalvi Elemér növényvédelmi szakmérnököt, az országos növényorvosi kamara zalai küldöttjét, az Agrokem Kft. ügyvezető igazgatóját kérdezte az elmúlt évek nagy buktatóiról és 2024 kilátásairól.
A szakember elmondta: a 2023-as esztendő viszonylag magas, de az előző időszakhoz képest csökkenő terményfelvásárlási árakkal indult. Előbbi az inputár-robbanás ellenére a termelőkben azt a képzetet kelthette, hogy tartósan magasak maradnak a felvásárlási árak, amelyek fedezni fogják a növekvő inputköltségeket. Ráadásul az előző sikeres és pályázatokban gazdag évek hatására sokan komoly beruházásokba kezdtek. Azonban a felvásárlási árak esni kezdtek, amit a termelők átmenetinek hittek és inkább kivártak terményeik értékesítésével, abban bízva, hogy majd idővel magasabb árat kaphatnak érte. Túl sokáig vártak, ami érthető, hiszen senki nem akart veszteséget realizálni, közben megérkezett az ukrán gabona és telítette a raktárakat, ami megadta a kegyelemdöfést a magyar gazdáknak és az árakat soha nem látott alacsony szintre vitte – és ott is hagyta.
Hiába adott kiemelkedő termést a kukorica, ha az ára padlón van – forrás: Pixabay
Így 2023-ban hiába produkáltak átlagos, a kukorica esetében pedig kimagasló terméshozamot a szántóföldi növények. A terményárak és a magas áron beszerzett input anyagok azonban több esetben veszteséget okoztak, illetve nulla közeli eredményt hoztak. Emiatt már megtorpanást lehetett látni az őszi vetésszerkezetben, például a repce vetésterülete csökkent, mert nagy a költségvonzata, nagyon hosszú ideig áll benne a pénz, és magas a kockázata. A termelők "megharagudtak" az őszi árpára is, amely a korábbi években az elvárásoknak megfelelően szerepelt, jól termett és jó áron lehetett eladni. Tavaly azonban szinte mindenkinek veszteséget okozott, ráadásul nagyon rossz minőségben lehetett betakarítani és nyomott áron kelt el. Így ezt is kisebb területen vetettek a termelők. Az őszi búzáé nagyjából ugyanaz maradt. Mivel a vetésszerkezetet nem lehet az egyik évről a másikra felborítani, a gazdák útkeresésbe fogtak, hogy milyen növényt termesszenek a kieső területeken. Simonfalvi Elemérék az őszi mák mellett döntöttek, mert alacsony költséggel viszonylag jó árbevételt eredményez már 700-800 kiló hektáronkénti termésátlag mellett is.
"A kukorica az elmúlt évben nagyon jó termést hozott, viszont arra nem lehet alapozni, hogy megint rekordtermést produkál. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kukoricatermesztés fedezeti pontja 7-8 tonna körüli hektáronként. A napraforgóval hasonló a helyzet, mert ha átlagot terem, akkor veszteséges. Nyereséges 3 tonna feletti termésátlaggal lesz. A szója egyöntetűen pozitív volt tavaly, nagyon szép eredményt hozott. Ehhez pedig az kell, hogy hektáronként 2 tonna felett teremjen. A szójáról azonban azt is tudni kell, hogy nem lehet mindenhova vetni. A dombtetőket, domboldalakat nem kedveli, csak a mélyebb fekvésű, nedves, párás völgyekben lehet termeszteni. Mindezek tükrében bizony, a termelőknek alaposan át kell gondolniuk, hogy milyen költségigényű növények termesztésébe kezdenek." – szögezte le.
A szakember szerint ebben a helyzetben még inkább hangsúlyt kap a szakértelem. Ennek hiánya komoly hátrány, ma már egy mezőgazdasági vállalkozónak nem csak a vetések idejét kell tudni, hanem ismernie kell a növények élettanát, a talajtant, a kórokozókat és a kártevő fajokat. Kellő tudás hiányában egy-egy év bejöhet ugyan, de több biztos nem. A termesztés eredményességét nem lehet a szerencsére, sem az interneten fellelhető, minden szakértelmet nélkülöző információkra bízni. Ezért jól teszik a gazdák, ha élnek azokkal a szaktanácsadási lehetőségekkel, melyeket az integrátorok, a növényorvosok és a falugazdászok tudnak nyújtani.
A termelők "megharagudtak" az őszi árpára is – forrás: Pixabay
"Hosszú távon az tud sikeres lenni, aki közgazdasági és szakmai megalapozottsággal, felkészülten, a technológiai előírásokat fegyelmezetten betartva termel. Szakemberekre kell bízni a döntések előkészítését, ebben tudunk a termesztés valamennyi fázisában a gazdálkodók segítségére lenni." – fogalmazott.
Simonfalvi Elemér jelezte: az inputárak, így a vetőmagárak elkezdtek csökkenni, a nitrogénműtrágya árát pedig a gáz világpiaci ára befolyásolja, ami visszaállt a háború előtti árszintre. Azonban a műtrágya ára ezt nem követi; ami akkor tonnánként 60-70 ezer forintba került, az most a duplájába, miközben a kukorica vagy a repce termesztési költségének jelentős részét teszi ki ez a költségelem.
"Az inputárak rendkívül gyorsan követték a terményárak növekedését, most hogy ezek visszaestek, az inputárak maradtak. A szakértők, elemzők szerint a terményárak nem fognak változni, így ezekkel kell kalkulálniuk a termelőknek. A termelés biztonságos finanszírozásához tehát érdemes igénybe venniük a kormány által biztosított, kedvező feltételű banki hitelkonstrukciókat" – javasolta az ügyvezető igazgató.
