Így trágyázzuk a gyökérzöldségeket!

Az alacsony szerződési árak, az átvétel körüli anomáliák jelentős mértékben rontják a termelési kedvet. Ennek is oka, hogy importra szorul az ipar.

Sajnos a termésátlagok elmaradnak a nemzetközi színvonaltól, és sok a minőséggel kapcsolatos panasz is, ami többek között a szakszerűtlen talajművelésre, az öntözés hiányára, valamint a pontatlan tápanyag-utánpótlásra vezethető vissza.

egy magas szintű talajművelés mellett átgondolt, okszerű trágyázásra lenne szükség.

A sárgarépa és a petrezselyem közeli rokonok, tápanyagigényük számos vonatkozásban megegyezik vagy hasonló, de több tekintetben különbözik is, ami kevésbé a fajlagos tápanyagigényben, azaz egy tonna termés előállításához szükséges NPK hatóanyag-mennyiségben (1. táblázat) mutatkozik, sokkal inkább a termesztési cél (csomós sárgarépa, ipari célra termesztett zöldség, hajtatás stb.) vonatkozásában nyilvánul meg.

Sárgarépa és gyökérpetrezselyem fajlagos tápanyagigénye

Nehéz is egyetlen számmal jellemezni az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyagmennyiséget, mivel egy korai répa vagy petrezselyem termésének lényegesen magasabb a víztartalma és alacsonyabb a szárazanyagtartalma, mint egy tárolási fajtának. Ennek megfelelően a korai fajtáknál kevesebb az egységnyi termés megneveléséhez felhasznált tápanyagmennyiség is.

Egy-egy kultúra, a termelési céltól (fajtától) és a termésmennyiségtől függően, 100-300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Hiánya jelentős terméscsökkenést, az idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást okoz (1. ábra).

Egyoldalú nitrogéntrágyázás – ha bőséges csapadékkal is párosul – lomb-termés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, gyakori a termésrepedés. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben a répatestek növekedésekor ugrik meg.

1. ábra: Nitrogénhiány tünete sárgarépalevélen

Foszforigénye más zöldségnövényekhez képest alacsonynak mondható. A felvétel dinamikája, mint a legtöbb zöldségnél, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest nagyobb, később fokozatosan csökken. A termesztési gyakorlatban sárgarépán vagy petrezselyemgyökéren akut foszforhiánnyal ritkán lehet találkozni.

A káposztafélék mellet a gyökérzöldségfélék igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság, ami a szárazanyag-tartalmon keresztül a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegségellenálló-képességet határozza meg, de kedvezően hat a szárazság- és fagytűrő képességre is. Káliummal jól ellátott répa színe élénkebb, íze kellemesebb. Magas termésátlag esetén hasznosított kálium mennyisége megközelítheti a 400-500 kg/ha K₂O-t.

A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de így is számottevő – nem „mikroelemnyi mennyiség”(!), ami egy-két lombtrágyázással biztosítható. Levélen a magnéziumhiány tünete a narancssárgás levélerek közötti foltok, miközben a főerek élénk zöldek maradnak (2. ábra), hasonlít a káliumhiányra.

2. ábra: A magnéziumhiány egyre gyakrabban mutatkozik az intenzív sárgarépa-termesztésben

Mikroelemek közül meg kell említeni a bórt, hiányának következménye a gyökérzöldségfélék meglehetősen gyakori betegsége a szívrothadás, ami elsősorban meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki. A termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik, súlyos esetben barnás színű váladék folyik a beteg termésből.