A termesztés biztonsága nálunk is kérdéses, nagymértékben befolyásolt az időjárás, mindenek előtt a kései fagyoktól és a tömegesen jelentkező kártevők és betegségektől. A széles körben alkalmazott takarásos eljárások (fóliás, fátyolfóliás takarás) jelentős, de koránt sem jelentenek teljes védelmet, változatlanul nagy szerepe van a növényi kondíciónak, ami alapvetően a kiegyenlített növénytáplálásra és öntözésre vezethető vissza.



Nem hiszek abban, hogy a 2013 évi márciusi fagyoktól, tartós lehűléstől - ami több 100 hektárokon okozott tetemes károkat - csupán a jó kondíció által, trágyázással a növények megmenthetők lettek volna. De abban igen, hogy a rendszeresen jelentkező talaj menti fagyokat, kisebb lehűléseket, tömeges gombás fertőzéseket, abiotikus fejlődési rendellenességeket (pl. ödéma, termésrepedés, levélbarnulások, stb.) a jól kondícionált növények kisebb károsodás mellett viselik el. Nem különleges hatású műtrágyák használatáról van szó, csupán azoknak az ismereteknek a pontosabb és következetesebb alkalmazásáról, amelyet a nagyobb gyakorlattal rendelkező termesztők tudnak, ismernek, csak elfelejtik, jelentőségüket időnként alábecsülik.

Általában elmondható, hogy a primőrök termesztése a gyorsabban melegedő homok vagy homokos vályogokon történik, amelyeknek köztudottan alacsonyabb agyagtartalmuk és humusztartalmuk ebből következően kisebb a tápanyagmegkötő képességük. Ezzel két vonatkozásban is kell számolni:

  • a kiszórt, talajba dolgozott műtrágyák gyorsabban kimosódnak,
  • a kijuttatott műtrágyák hatása közvetlen, fokozott mértékben érvényesül.


A korai káposztafélék gyökérzete, szemben a hosszú tenyészidejű kései fajtákéval sekélyen hatol a talajba, nem képez nagy tömeget, a palántázás következtében többnyire bojtos jelleget ölt. A nem egyszer 10-15 cm-es rétegben átszőtt talajból néhány öntözés után kimosódik a nitrogén, de ritkán a kálium is veszélybe kerül. (A foszfor esetében ilyen jelenséggel nem kell számolni!) Noha a koraiak nitrogénigénye töredéke a kései fajták nitrogén-felhasználásának, szükséges lehet a fejtrágyázás megismétlése, azaz többszöri fejtrágyázásra.



Ezt indokolja a műtrágyázás közvetlen és fokozott mértékű hatása is! Nincs úgynevezett pufferkapacitása a talajnak, illetve nagyon kevés, ebből adódóan a talajba nagyobb koncentrációban kerülő anyagoktól nincs a gyökérzetnek védelme.

A káposztafélék nem tartoznak az úgynevezett „sóérzékeny” növények kategóriájába – talán a kínai kel és a karfiol ez alól kivétel. Ebből adódóan lehetséges lenne a magasabb sóindex értékkel rendelkező műtrágyákból is az egyszerre kiadható, nagyobb adagok használata. A fent említett okok miatt azonban mégsem javasoljuk 30-50 kg/ha, azaz 3-5 g/m2-nek megfelelő hatóanyag tartartalmú nitrogénnél (N) és 80-100 kg/ha, azaz 8-10 g/m2 hatóanyag tartalmú káliumnál (K2O) több műtrágya alkalmankénti kiszórását.

A primőröknek alacsony a szárazanyagtartalma, lazább a szövetállományuk, mint a tárolási és ipari fajtáknak. Ha csak ilyen szempontok alapján értékelünk (pl. tárolhatóság, ipari feldolgozás) nincs is nagyon szükség a talaj káliumtartalmának növelésére, káliumtrágyázásra, amely köztudottan kedvezően hat ezekre a növényi tulajdonságokra. A káliumhatással van a sejtnedv-koncentrációra, a sejt közötti járatokban elhelyezkedő és ott mozgó oldatok töménységére is, és mivel a töményebb oldatok fagyáspontja alacsonyabb, a káliummal jobban ellátott növény kevésbé érzékeny a fagyra.
Az egyszeri nagyobb adagú nitrogéntrágyázásra a karalábé különösen érzékeny. A diónyi méretet meghaladó gumó esetében már ne, vagy csak nagyon indokolt esetben használjunk nitrogént, és az öntözést is folyamatosan kisebb adagokban végezzük! Ebben a fejlettségben nagy a termésrepedés veszélye!

A kálium-túladagolással vigyázni kell, mert hiába javítja a sejtfalak vastagításával betegségekkel szembeni ellenálló képességet, a szállíthatóságot, a talajoldatban lévő magas ionkoncentráció lévén - akárcsak a szikesedésre hajlamos talajok vagy a szikesítő hatású öntözővizek - akadályozza a kalcium felvételét, amely jellegzetes mészhiánybetegség formájában jelentkezhet, és sajnos évről évre jelentkezik is, amit a termesztők a kinai kelnél gyakrabban, a fejes káposztánál ritkábban tapasztalhatnak.



A karfiol nemcsak hőmérséklet szempontjából számít kritikus növénynek, a mikroelemek hiányából adódó betegségek is hamarább felléphetnek a termesztése során, mint a karalábénál vagy a kel és a fejes káposztánál. Meszesebb talajokon a bórhiány, savanyúbb talajokon (Nyírségi termőtáj) a molibdén hiánya (whiptail betegség) okozhatja a rózsák foltosodását barnulását. Ezek esetében lombtrágyák, illetve mikroelem tartalmú komplexek használata indokolt.

Trágyázáskor mindig a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni. Közepes tápanyagszint esetén a korai káposztafélék esetében a következő tápanyagigénnyel lehet számolni:

  • nitrogén (N):     80-130 kg/ha
  • foszfor (P2O5):  20-30 kg/ha
  • kálium (K2O):    90-200 kg/ha


Magas tápanyag-ellátottságú talajok esetén 25-50%-kal csökkentsük, alacsonyak esetében növeljük a fenti adatokat.

Bp. 2013 december 19.         

Terbe István