Lesz-e megoldás a rezisztens fenyércirok leküzdésére? – erre a kérdésre keresett választ Papné Komáromi Lilla, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Tolna megyei elnöke a Növényorvosi Szakmai Napon tartott előadásában.

A fenyércirok egyszikű évelő gyomnövény. A Közel-Keletről, Szíriából terjedt el. Ma már minden kontinensen jelen van, a trópusi és a mérsékelt égövi területeken egyaránt. A legveszélyesebb gyomnövények világlistáján a hatodik helyen szerepel.

Magyarországon már a múlt században észlelték, de jelentős gazdasági kárt akkor még nem okozott. Sőt, jó beltartalmi értékei miatt még ajánlották is a termesztését. Az elmúlt 40-50 évben kezdődött el az a folyamat, amelynek során nálunk is az egyik legkártékonyabb gyomnövénnyé vált.

Hihetetlenül gyors elterjedését megkönnyítette a kiemelkedően nagy ellenálló képessége is. Magas hőmérsékleten zárt légzőnyílásokkal, kis vízfelhasználással is képes megfelelően fotoszintetizálni. Rizómái a téli hideget is gond nélkül elviselik. E mellett erős allelopatikus hatással is bír. Ez azt jelenti, hogy rizómái csírázás- és növekedésgátló anyagokat is termelnek. Még az elhalt rizóma is nyolcféle csírázást gátló anyagot tartalmaz. Mindezek következtében a fenyércirok

akár 90 százalékos termésveszteséget is okozhat.

A kutatások ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a fenyércirok terjedése alapjában véve lassú lenne, ha a hanyagul „tisztított” gépekkel és a nem megfelelően kezelt vetőmagvakkal nem hurcolták volna be a még tiszta területekre.

Az ésszerű védekezéshez figyelembe kell venni a fenyércirok biológiáját. Kétféle túlélési mechanizmussal rendelkezik. Az egyik az apikális dominancia: a rizómán található rügyek 95 százaléka – hormonális szabályozás hatására – nyugalomban van. Amikor azonban bármilyen stressz éri a növényt, akkor olyan hormonális jelet kapnak ezek a rügyek, hogy a kedvezőtlen körülmények között is képesek kihajtani.

A másik túlélési eszköze pedig a rizómák aktivitásának szezonalitása. A rizómák a talajban önállóan is élik az életüket, januártól októberig – június kivételével – magas aktivitást mutatnak. Augusztusban és szeptemberben a legaktívabbak, majd októbertől decemberig úgynevezett endogén nyugalomban vannak. De továbbra is életképesek maradnak, ezért is fontos, hogy a gyomirtószernek a talaj alatti részekhez is el kell jutnia.

növényvédelem

Papné Komáromi Lilla:  "A fenyércirok gyors elterjedését megkönnyítette a kiemelkedően nagy ellenálló képessége is" – fotó: Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara

A védekezést nehezíti a rezisztencia is

A nyolcvanas évek folyamatos monokultúrás kukoricatermesztése és az egyhangú posztemergens kezelések hamar kiváltották a fenyércirokban a szulfonil karbamidok elleni herbicid rezisztenciát. A legfertőzöttebb régiókban már igazolt az ellenálló populációk jelenléte, de tényleges elterjedésükről még kevés információ áll rendelkezésre.

Több helyen végeztek kísérleteket, amelyek azt mutatták, hogy az alkalmazott készítmények háromszoros adagja is teljesen hatástalan volt. Ez a tipikus hatáshely-rezisztencia miatt van: a növényben pontmutáció jön létre azon a helyen, ahol a gyomirtószer hatóanyagának ki kellene fejtenie a hatását. Így a gyomnövényen nem jelentkeznek a toxikus tünetek.

Más kísérletekben, ahol a készítmény engedélyezett dózisa szintén hatástalan volt, a háromszoros adag már erős száradásos és sárgulásos tüneteket mutatott, de idővel a növények kiheverték a károsodást, nem pusztultak el. A fenyércirok vélhetően képes volt lebontani a herbicid hatóanyagát. Ez a metabolikus rezisztencia: a növény anyagcseréje felgyorsul, valamint fokozódik a hatóanyag lebontását segítő – vegyületek képződése, így képes azelőtt detoxikálni a hatóanyagot, mielőtt az visszafordíthatatlan károkat okozna.

További nehézséget okoz a védekezésben az a tulajdonsága, hogy magról és rizómáról egyaránt szaporodik. Egyetlen növény magprodukciója elérheti akár a 80 ezer szemet is, amelyek 3-6 évig életképesek a talajban. A csírázás májustól szeptemberig folyamatos, ezért önmagában kevés egy pre- vagy korai posztkezelés.

A fenyércirok megtelepedése utáni stabilitását és agresszivitását biztosítja a növény vegetatív része, a rizóma. A talaj 30 cm-es rétegében évente 5 ezer alvó rügy képzésére képes. A rügyképzés 4 szintű: a legmélyebben fekvők biztosítják az áttelelést és a tavaszi indulást. A keléstől számított 6-7 hétig a föld feletti növekedése ugyan nagyon lassú, viszont ezen idő alatt a talajban egy nagyon erős rizómarendszer alakul ki.

Hogyan védekezhetünk megfelelően a fenyércirok ellen?

Az eredményes védekezéshez az agrotechnikai és kémiai módszerek összehangolt alkalmazására van szükség.

A legegyszerűbb és legolcsóbb védekezési módszer a megelőzés: a talajművelő és betakarítógépek, valamint a szállítójárművek tisztán tartásával megakadályozni a továbbterjedését. Ha új betelepülést észlelünk, azonnal meg kell kezdeni a védekezést. Fontos módszer a vetésváltás, melybe be kell illeszteni korai, sűrű állományú növényeket.

A legjobb eredményt a megfelelő talajműveléssel érhetjük el.

Egyik módszer, hogy a rizómákat mélyszántással beforgatjuk a talaj mélyebb rétegeibe, és hengerrel tömörítve befullasztjuk a talajba. Vagy az apikális dominancia ismeretében a tarlóművelésekor keresztirányú tárcsázással feldaraboljuk a nyugalomban lévő rügyeket, így hajtásra kényszerítve felhasználtatjuk vele a tartalék tápanyagokat. Ha kihajtott, lekaszáljuk, vagy újra betárcsázzuk, vagy alkalmazhatjuk a már jól bevált totális gyomirtást is. Persze mindezt folytatni kell az aktív rizómaképződés időszakának a végéig.

fenyércirok

Fontos a gyom terjedésének megelőzése a talajművelő és betakarítógépek, valamint a szállítójárművek tisztán tartásával – fotó: Shutterstock

A kémiai védekezés a legelterjedtebb módszer Magyarországon. Például a gabonatarló kezelése a glifozátok használatával. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy már vannak olyan területek, ahol némely glifozát készítmény nem elég hatékony a fenyércirok ellen. Javasolt a tarlókezelések esetében is a glifozátok mellé nitrogén műtrágyát adni, ezzel erősítve a hatóanyag felszívódását a növényben. A másik bevált módszer, ha tapadásfokozót adunk a glifozátok mellé.

A kétszikű kultúrákban jól megválasztott speciális egyszikűirtó készítménnyel irthatjuk a fenyércirkot. De itt is nagy gondossággal kell megválasztanunk az időpontot és a vegyszert. Alkalmazhatunk akár egy pre-, akár posztkezelést, de beiktathatunk sorközművelő kultivátorozást is. Hatóanyagát tekintve választhatunk a fenoxaprop.P-etil, fluazifop-P-butil, propaquizafop, quizalofop-P-ezil, quizalofop-P-tefuril, kletodim vagy a cikloxidim hatóanyagú készítmények bármelyikét. De vegyük figyelembe a területünk gyomflóráját és a gyomok fejlettségi állapotát is.

Mi a teendő a kukoricásokban?

Amikor a kukoricatáblákon védekezünk a fenyércirok ellen, a magról kelő fenyércirokkal könnyebb a dolgunk, mert bármely kukoricában engedélyezett pre-, illetve posztkezelésekre alkalmas gyomirtószerrel hatásos kezelést végezhetünk. Amikor azonban megjelenik az évelő és a rezisztens fenyércirok a táblánkon, akkor már nincs más lehetőségünk, mint a DUO System® technológia. Ez egy két részből álló gyomirtási rendszer. Egyik eleme egy szuperszelektív egyszikűek elleni gyomirtószer, a másik pedig az ennek a szernek ellenálló korszerű és magas termőképességű kukorica hibrid.