A nappali hőmérséklet-emelkedés következtében a 12. héten, azonban ismét megjelentek a kora tavaszi kártevők, a nagy repceormányos és a repce szárormányos. E kártevők imágói főként a levélen, levélnyélen, később a becőkön okozhatnak sérüléseket növényeink számára. Ám ne felejtsük el, hogy a fő kártevő alak a lárva. A lárva a bélszövetet károsítja, így a szárak szilárdsága csökken, ezáltal a repce hajlamosabb lesz a megdőlésre, továbbá kényszerérést és betakarítás előtti kipergést okoz.

A szárormányosok között az egyik legjelentősebb a nagy repceormányos, melynek kártétele már egész korán látványossá válik, mivel a szár elkezd csavarodni a tojásrakás miatt. A tojásrakás következtében szövetburjánzás alakul ki, sokszor a szár szét is repedhet. A szemlék alkalmával jól láthatóak ezek a több tíz centi hosszú hasadások a növényünk szárán.

A kártevők számára kedvező a száraz, kellemes tavaszi hőmérséklet – fotó: NAK

Életmódját fontos ismernünk, annak érdekében, hogy a védekezést megfelelő körültekintéssel, így hatékonyan tudjuk elvégezni, ezáltal minimalizálhatjuk a környezetterhelést. A szárormányosok egy nemzedékesek és imágó alakban telelnek az avarban. Számukra kedvező a héten is tapasztalható száraz, kellemes tavaszi hőmérséklet, főleg ha ez napközben 10-15 °C körül van. Számukat gyéríti, a betelepedést követő 2-3 hétben lehulló csapadék.

Abban az esetben, ha a telelőhelyük hőmérséklete eléri, vagy meghaladja a 6-8 °C-ot, a kártevő elkezdi a betelepedést a táblánkra, ami 15 °C felett tömegessé válik. Tapasztalatok szerint az egyedszámuk már akkor elérheti a védekezési küszöbértéket, ha a napi maximum-hőmérséklet több napon keresztül meghaladja a 15°C-ot, ám a minimum-hőmérséklet még sok esetben a 3-5 °C-ot sem éri el.

Védekezés szempontjából előnyös lehet, ha hűvösebb időjárásban kontakt készítményeket, piretroidokat használunk, melyet kiegészítünk hosszabb hatástartamú hatóanyagokkal is, jelen esetben a még felhasználható klórpirifosszal.

A barna foltokat okozó fóma a káposztarepcén – fotó: NAK

A kártevők mellett a kórokozók közül jellemzően a fómával találkozhatunk. Ősszel és tavasszal egyaránt megtörténhet, hogy a növényünk megfertőződik. Az tudható, hogy az őszi fertőzés csak közvetetten befolyásolja a termés alakulását, azonban meghatározó fertőzési potenciált jelent a további gyökérnyaki, levél- és szárfertőzésekhez. A gyökérnyakon látható fertőzések apró, sötétbarna, fekete foltok formájában jelentkeznek és kifagyást is okozhatnak az állományban.

A száron kezdetben barna bemélyedő, megrepedező foltok találhatóak, melyek kiterjednek, végül az egész növény korhadtnak tűnik. Jellemzően ezek a növények idő előtt kifehérednek, magjuk kipereg. Előfordulhat a virágzati tengely és a magok fertőződése is. Az őszi és tavaszi regulátorozás segíthet a kórokozó megfékezésében, amellett hogy a növényre pozitív élettani hatást gyakorol. Télen segít az áttelelésben, míg tavasszal az oldalhajtások növekedésében.