E sokakat érdeklő témáról értekezik írásában az Agrofil.hu-n a cég szakembere, Lajos Mihály talajtani szakmérnök. A szakember előrebocsátja: az agronómiának a talajműveléssel foglalkozó ága oly mértékben a XX. században ragadt, hogy széleskörű objektivitást már nem lehet várni tőle. Mind az oktatásban, mind a hagyományos, nemzedékeken átívelő természetes tudás átadása tekintetében komoly lemaradásaink vannak.
A technológia a kanyarban előzte az oktatást
Mivel az elmúlt 50 évben nagyot lépett előre a gépi technológia, s vele együtt nőtt az elvárt hatékonyság is, a gazdálkodóknál gyakran jelentkezik a túlművelés jelensége. A talaj szerkezete roncsolódik, porosodik. Az érintett területeken gyakori a defláció és az erózió. Továbbá a csapadék bemossa a finom porszemeket a talaj kapillárisaiba, melyek azt eltömítik és hamar – esetleg már a szezon elején – kialakul a talajtömörödöttség.
A szakmérnök szerint a helyes út megtalálásához sok helyen hiányzik a szükséges tudás: az oktatás nem tudott lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Hiába a nagy, modern gépek, ha a gazdák fejükben az „MTZ-eke-simitó-nehézfogas"-szemlélettel művelik tovább földjeiket.
Paradox módon a talajpusztulás folyamatát – különösen az egyre melegedő és szárazodó klíma alatt– a szerfölött sok mechanikai műveletet igénylő és egyre terjedő és támogatott biogazdálkodás talajművelési gyakorlata tovább súlyosbítja.
Mivel az elmúlt 50 évben nagyot lépett előre a gépi technológia, gyakran jelentkezik a túlművelés jelensége – fotó: pixabay
Talajvédelem és csodatévő főzetek
Nem segíti a talaj ügyének őszinte megvitatását az sem, hogy a talajreformok élére olyan kereskedelmi szervezetek álltak, amelyek a talajvédelem jótékony elméletébe csomagolják be „főzeteik" értékesítési stratégiáját – s ez már most is zavarokat okoz a szakmai disputában és rossz irányba orientál.
Hiszen a talajvédelem szempontjából ugyan miért lenne kívánatos a tarlómaradványok elbontásának felgyorsítása, mikor a talajkímélő műveléssel éppen azok megőrzésére és felszínen hagyására koncentrálunk?
A szcénának komoly hátszelet ad (és uniós pénzekkel is támogatja) a globális klímahiszti, amely sem a klíma problémáját, sem pedig az annak szerves részét képező talajpusztulás jelenségét nem hagyja a maga valójában elbeszélni. Ennek oka az, hogy fő feladataként arra koncentrál, hogy elterelje a gyanút a globalitás és a fogyasztói társadalom mindent felhabzsoló súlyos kártékonyságáról, s helyette főbűnösnek a mezőgazdasági termelést – benne a gazdálkodót– tegye meg.
A No-till nem mindig "esik a talpára"
A talaj nem művelésének elfogadása egyébként a termelők jelentős részénél elképzelhetetlennek tűnik. Ugyanis míg a forgatás nélküli művelés elkezdése csak minimális kockázattal jár, a No-till már nem minden körülmények között hajlandó a „talpára esni". A mi éghajlati viszonyai között igenis, van benne kockázat, pedig a talaj kímélése szempontjából a leghatékonyabb (ha nem az egyetlen) talajművelési módszer lenne.
"Azt gondolom, a szakma nagyon távol van még ennek az általános alkalmazásától, de a No-till népszerűségének növekedését felgyorsíthatja az energiahordozók árának drasztikus emelkedése, az ágazatban egyre kiterjedő minőségi munkaerőhiány, és a generációváltás mind szélesebb előretörése. A legfontosabb lépés az lenne, hogy mind szélesebb termelői rétegek fejében kerüljön előtérbe a talaj termelési funkciója helyett annak ökológiai funkciója. Szemléletváltás nélkül – korszerű eszközeinkkel – néhány évtized alatt a talajban konzervált erőforrásaink végére juthatunk, ahonnét már valóban nem lesz visszaút." – fogalmazott Lajos Mihály.
További szakcikkeket talál az Agrofil oldalán.
