Magyarországon a hőmérsékleti és fényviszonyok megfelelőek az arundo termesztéséhez, a talajtípus pedig széles határok között változhat. A homok-, szik-, sós, időszakosan (max. 1 hétig) víznyomásos, úgynevezett marginális területek, mezőgazdasági és ipari-kémiai anyagokkal, nehézfémekkel szennyezett talajok egyaránt alkalmasak lehetnek az energianád termesztésére – ismerteti az Arundo Cellulóz Farming Kft.
A vízfelhasználási hatékonysága a szárazanyag-termelést tekintve meghaladja a C4-es fajtájú kukorica- vagy Miscanthus-ültetvényekét. Tudományos vizsgálatok szerint egy száraztonna arundo biomassza-előállítás halmozott vízigénye 40 m³, szemben a silókukoricával, melynek a háromszorosa.
Az arundo szaporítása – fotó: biomassza.eu
Az arundo nitrogénutánpótlás-igénye is lényegesen alacsonyabb a többi gazdasági növénynél. A nitrogéntrágyázás iránti igénye a silókukorica-igényének a hatoda. Átlagosan 2-3 dkg nitrogén adagolása elegendő egy száraztonna biomassza előállítására átszámítva, a többit a gyökérzetet körülvevő speciális nitrogénkötő baktériumok kolóniái szolgáltatják.
Talaj-előkészítés
Az arundotelepítés sikerességének alapfeltétele a terület jó előkészítése.
Átlagos talajviszonyok esetén a 30-40 cm-es őszi szántást fokozott növekedéssel hálálja meg. A kompaktálódott, eketalpas, erősen meszes, agyagos talajokon az altalaj 70-80 cm-es szántás előtti lazítása a követelmény. Ilyen területeken a szántás ideje mindig ősz legyen.
Homokos területeken a tavaszi telepítést közvetlenül megelőző előkészítés is megfelelő eredményt hoz, ilyenkor kevesebb gyommal lehet számolni. Az arundopalánták ültetése előtt a szántást kétszeri tárcsázással kell lezárni a talajnevesség megtartásáért, illetve a nagy rögöket meg kell szüntetni, a szántóföldi zöldségtermesztés talaj-előkészítés során alkalmazott módszeréhez hasonlóan.
Az arundotelepítés sikerességének alapfeltétele a terület jó előkészítése – fotó: biomassza.eu
Tápanyag-gazdálkodás
Az arundoültetvényekről általánosságban elmondható, hogy évelő, lágyszárú, rizómás kultúrák, ezért a hajtásokban, levelekben található felvett tápanyagok nagy részének hatékony újrahasznosítása a jellemző. A tenyészidőszak végén a mobilizálható tápanyagok nagy része (N, P, K, valamint magnézium (Mg), kén (S) és molibdén (Mo)) a föld alatti raktározó gyökerekbe vándorol, és csak a nagyrészt kiürült, 75-80 százalék lignocellulózt tartalmazó szár- és levélállomány kerül learatásra.
A vas (Fe), kalcium (Ca), mangán (Mn), cink (Zn), réz (Cu) és bór (B) nem kerül a növényben eltárolásra. A tápanyag átrendeződésének folyamata a következő évi gyors növekedést készíti elő. Ennek eredményeként az arundoültetvény átlagos tápanyagigénye számottevően alatta marad a szántóföldi kultúrnövényekének.
Az arundo érdekessége, hogy nitrogén-műtrágyázásra az első éveket kivéve nincs szükség.
Nitrogénszükséglete például csupán egyhatoda a silókukoricáénak. Mivel a megszokottnál jóval nagyobb biomasszát távolítunk el a területről évente, ezért a hozamok fenntartása érdekében rendszeresen pótolnunk kell a K-t, P-t és a mikroelemeket talaj- és levélvizsgálatok mérései alapján.
Az első évben a szilárd műtrágyák bedolgozására is lehetőség van, de a második évtől az ültetvény tövei a sorokban összezárnak. Az ültetvény tápanyagigényének kielégítésére 100 kg/ha mennyiségű P2O5 és 60-100 kg/ha-nyi K2O ajánlott. 80 kg/ha nitrogén jelentősen megnövelheti a hozamot.
Telepítés
Jól előkészített területen és átlagos csapadékú évjáratokban elsősorban úgynevezett tálcás palánták telepítése javasolható, paprika-, paradicsom- vagy fenyőültető gépek felhasználásával. Ez esetben az arundopalánták telepítésének ideális ideje április vége, május eleje. A maximális hozam eléréséhez javasolt az 1x1 m-es hálózat, amely lehetővé teszi az ismert mezőgazdasági erőgépek alkalmazását az ápolás és a betakarítás során.
Félautomata ültetőgépek használatánál ajánlott a közvetlen, egyidejű öntözés az ültetéskor. A palántákat minél mélyebbre, akár 5-10 cm-rel a gyökérzóna alá érdemes ültetni. Fő szempont, hogy a palánták töve, a gyökérnyaki rész ne száradjon ki. Az eddigi tapasztalatok szerint a június végéig, július elejéig megvalósított telepítések is szépen megerednek, amennyiben az alkalmi, pl. lajtos kocsiról történő öntözést biztosítani tudjuk, illetve ha a nyár csapadékosabb.
A lényeg, hogy a második év végére az arundotövek gyökérzete elérhesse a talajvízközeli réteget és/vagy a mélyebb (cca. 2-2,5 m)talajréteget.
Fontos az arundo számára a megfelelő vízellátás – fotó: Shutterstock
Ápolási munkák a telepítés évében
Alapvetően gépi technológia használható. Az ültetést követően ajánlott a vegyszeres és/vagy mechanikus gyomirtás folytatása az első évben, esetleg a második évi tenyészidőszak kezdetén. Csapadékszegény tavaszon-nyáron két-három alkalommal a fiatal tövek lajtos kocsival történő beöntözése ajánlható. Az áprilisi, májusi, úgynevezett korai palántázású, megfelelően indított arundo gyökérzete gyorsan lehatol a nedves alsóbb rétegekbe.
Nyár közepétől az új, érett hajtások töve egyre vastagabb lesz. A fiatal, záródó ültetvény a gyomok növekedését a nyár végére jelentősen lassítja, majd az arundoállomány tövei (10-20 db hajtás) elérik a két-három méter közötti magasságot, az ültetvény teljesen összezár, sem gépi, sem kémiai gyomirtást már nem igényel. A júniusban, július elejéig megvalósított, úgynevezett kései palántázású állomány bezáródása a második évben fejeződik be.
Növényvédelem
Összevetve egyéb fás- és lágyszárú évelő növényfajokkal, megállapítható, hogy
az arundo kevesebb növényvédő és gyomirtó szert, valamint műtrágyát igényel.
Az arundoültetvényekben rovar és más kártevők ellen nem szükséges a védekezés, mert jelentős kártevők és kórokozók nem ismertek. Tekintettel arra, hogy a biotechnológiai úton előállított arundo szaporítóanyaga bizonyítottan mentes a gabonaféléket károsító, úgynevezett luteovírusoktól, a leveleken, száron olykor megjelenő levéltetvek általi vírusterjesztés – az eddigi vizsgálatok szerint – ritka.
Az arundo nem viseli jól, ha eleve gyomos földbe ültetik. A növény túl fogja élni, de az ültetvény tartós, akár több évig tartó gátlást szenvedhet, aminek kihatása az alacsonyabb hozamban fog megmutatkozni. Ezért javasoljuk a megfelelő talaj-előkészítést és telepítés előtt az alapos gyomirtást.
Miután megeredt a nád, és a külső hőmérséklet tartósan 5-6 Celsius fok fölé emelkedett, kétszikű gyomok ellen hormonhatású, más néven növekedésszabályozó készítményekkel védekezhetünk. Ajánlott hatóanyag: 2,4-D (diklorofenoxi-ecetsav) CAS: 94-75-7A vegyszer adagolását a gyártó előírásainak megfelelően kell elvégezni. Ha a tábla egyszikű gyomnövénnyel is fertőzött, akkor a vegyszeres mellett további mechanikai védekezésre is szükség van még.
Az arundoültetvényekben rovar és más kártevők ellen nem szükséges a védekezés – fotó: biomassza.eu
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás mértékét az ültetvény betakarított terméseredményei alapján lehet meghatározni.
Az arundo a második évtől kezdve nem igényel talajművelést,
lombja fedi a talajt, a szárak összeérnek és záródnak, a talajt sűrűn áthálózó gyökérzet megköti annak felületét az erózióval szemben, és kitűnő víztartó, vízfelvevő, vízmegőrző réteget képez a hirtelen lezuhanó, nagy mennyiségű csapadék idején is.
A hatalmas gyökértömeg következtében a beállt állomány kitűnően bírja az átmeneti és hosszabban tartó szárazságot, egyúttal rendkívül sok szerves anyagot juttat a talaj mélyebb rétegeibe is, miközben lebontja a talaj különböző szerves szennyeződéseit, a gyökeret körülvevő intenzív mikrobiális aktivitás segítségével.
E különleges, „edafon” környezet miatt az arundo számára kiegészítő nitrogénforrás műtrágya formájában nem vagy csak az ültetvény életének elején szükséges, hiszen a mikrobák által megkötött légköri nitrogén az ősz és tél folyamán feltáródik, és a gyökerekben halmozódik fel, mely a következő vegetáció időszakában maradéktalanul hasznosul.
Az intenzív talajélet következtében a zárt lomb alatt úgynevezett lokális széndioxid-akkumuláció alakulhat ki, amely szántóföldi spontán szénsavtrágyázásként is felfogható (Renaud-effektus). Az eddigi tapasztalatok szerint a betakarítást követően a saját arundohamu (pl. a szingáz-előállító erőművek mellékterméke) területre kijuttatása biztosítja az egyéb ásványi sók stabil körforgását.
A betakarítást novembertől március végéig lehet elvégezni – fotó: biomassza.eu
Betakarítás
- Az általunk ajánlott technológia – mérsékelt égövi körülmények között – évi egyszeri betakarítási ciklusú – mondta az Arundo Cellulóz Farming Kft. A betakarítást a szeneszcencia kezdetétől az új hajtások beindulásáig (novembertől március végéig) lehet elvégezni. A téli betakarítás a gépek számára nem okoz gondot. Alkalmazhatók önjáró silózóra szerelt speciális adapterek, amelyek teljesítménye akár 1 ha/óra is lehet. Ez akár 80 tonna szecska termelését is jelentheti óránként.
A jól szervezett szállítás és kiszolgálás szükséges feltétel. A frissen vágott arundo víztartalma 30-50 százalék. Ez a szecska halmokban, szabadban tárolható, ahol gyorsan veszít a víztartalmából, 20-30 százalékig. A felhasználás ezekből a tároló prizmákból vagy közvetlenül az aratást követően nagy térfogatú járművekkel történhet a felhasználókhoz, ahol közvetlenül vagy szárítás után kerülhet felhasználásra. A learatott arundo száras tárolásra is alkalmas (kévék a tábla szélén), az aprítást megelőzően. Aratás során kerüljük a levágott tövek taposását, a megfelelő kerékbeállítással. Nagy előnye az arundoültetvénynek, hogy az aratásra kész arundo tűzveszély nélkül, lábon tárolható novembertől áprilisig.
Az ültetvények élettartama és felszámolása
A magyarországi arundobiomassza-ültetvényeknél minimum 25 éves élettartam tervezhető.
Az arundo rendkívüli mértékben ellenálló a klímaváltozásokkal szemben.
Világszerte 50 év feletti, érintetlen állományok is ismertek, mezőgazdasági beavatkozás és művelés nélkül. Rizómái zömökek, horizontálisan csak lassan terjednek, nem rendelkeznek úgynevezett tarackoló gyökerekkel, mint pl. a bambusz.
Botanikus kertekben megfigyelték, hogy egyetlen növényről telepített arundoállomány tövének sugara – 30 év alatt – elérheti a 4-5 métert. Az arundo ezért a téli fagyokkal jellemezhető mérsékelt klímán nem tekinthető vegetatív úton, agresszív módon terjeszkedő, úgynevezett invazív, kiirthatatlan fajnak, mert életképes magja nincs.
Az arundo rendkívüli mértékben ellenálló a klímaváltozásokkal szemben – fotó: biomassza.eu
A biomassza-előállítás céljából telepített ültetvények esetében – nem szükségszerűen – ki lehet alakítani a termőkörzet úgynevezett pufferzónáját is, amely 10 m körül javasolható. Ezen a területen vagy a felületet talajműveléssel tartják tisztán, vagy más fajokból létesítenek úgynevezett térzáró sorokat. Ilyen lehet egyéb évelő, nem rizómás lágyszárú faj.
Az arundóval betelepített biomassza-ültetvények megszüntetésére részletesen kidolgozott módszerek vannak. Szemben a korábbi, az ismeret hiányából táplálkozó véleményekkel, ez azonos az úgynevezett gyors rotációjú erdészeti növényfajok – nyár és fűz – felszámolási technológiájával.
Elsőként az intenzív növekedés időszakában, a vegetáció során levélre kijuttatott totális gyomirtás szükséges (pl. glifozát). Ezt követi a gyökerek, rizómák 35-45 cm mélységű szétforgácsolása, pl. erdészeti pásztakészítő talajmaróval, ezután a terület szántható, és a szokásos mezőgazdasági művelésre használható.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
