David Lyall az új-zélandi Stephen-sziget világítótornyának segédgondnoka volt 1894-ben. A férfi a nagyrészt felfedezetlen és kies szigeten amatőr madarászként szeretett volna hódolni szenvedélyének. Mivel magányos életre készült, magával vitte vemhes macskáját, Tibbles-t is – írja a termeszeti.hu. Csak a következményekkel nem számolt.

A macskák előszeretettel vadásznak ugyanis madarakra. Tibbles is rendszeresen vitte neki a zsákmányait, melyek közül Lyall minden fajt felismert, egyet kivéve. Ez egy kicsi madár volt olívazöld háttal, halvány színnel a mellkasán, barna szegélyű tollazattal, a szeme fölött fehéres-sárgás csíkkal, rövid szárnyakkal, hosszú, egyenes csőrrel. A macska legalább 5 ilyen madarat vitt a férfinek, aki érezte, hogy ez egy jelentős felfedezés lehet, így nekikezdett a madarak preparálásának, majd elküldte a példányokat a kor neves ornitológusainak, tudósainak.

Az egyik tudós, Walter Buller azonnal felismerte, hogy új fajról van szó, és nekikezdett a tudományos leírásnak, Walter Rotschild bankár és zoológus pedig megvásárolt néhány példányt, és ő javasolta a Traversia lyalli tudományos nevet, tisztelgésként Lyall és a neki segítő természettudós, Travers előtt.


Időközben megszülettek Tibbles, a macska kölykei is, így egyre növekedett a kis sziget macskapopulációja, aminek következtében a madarak száma rohamosan csökkenni kezdett.

A Traversia lyalliként elnevezett madár eredetileg egész Új-Zélandon fellelhető volt, azonban a polinéz patkányok miatt onnan teljesen kihalt, és már csupán a Stephens-szigeten volt megtalálható – Lyall és a macska odaköltözéséig. 1895 után már csak kétszer látták.

1898-ban új gondnok érkezett a szigetre, aki 9 hónappal később arról számolt be, hogy több mint 100 macskát lelőtt. További 26 évbe telt, míg a sziget macskamentessé vált.

A Traversia lyalli kitömött példányai ma már csak múzeumokban tekinthetők meg.

Indexkép: Wikipédia