Szénapénz - harminchárom éve

Az Nebraskai Egyetem (UNL) Gudmundsen Sandhills Laboratóriumában már 1989-ben kísérleteztek etetési adagolórendszerrel. Az akkori új szénakazal-mozgató, abban segítette az UNL kutatóit, hogy pontosabban meghatározhassák laboratóriumukban az állatállománynak etetett széna mennyiségét.

Ahogy már mondtuk - szigorúan csak műkedvelésből idetévedt olvasóinknak írjuk, hiszen a gazdák ezt pontosan tudják - a szénaköltség az egyik legnagyobb kiadás a tehénállomány tartásában, és pontos adatokra van szükség ahhoz, hogy meghatározhassuk, mennyi takarmányt kap illetve kapjon az állomány.

A gazdák pontosan tudják - a szénaköltség az egyik legnagyobb kiadás a tehénállomány tartásában.

A gazdák pontosan tudják - a szénaköltség az egyik legnagyobb kiadás a tehénállomány tartásában. Fotó: Pexels

"A GSL-ben végzett kutatásokat könnyebben elfogadják majd, ha pontos súly- és minőségi mérésekkel tudjuk leírni, hogy egy projektet hogyan hajtottak végre, amikor az őshonos széna is befolyásolja az adatokat" - mondta Del Dearborn, a GSL irányítóbizottságának elnöke még 1989-ben. A rakodógépet akkor mérleggel látták el, így lehetővé vált a naponta etetett széna pontos mennyiségének dokumentálása.

A rakodógép lehetővé tette a kezelő számára, hogy egy 6 tonnás szénakupac alá tolasson, felpakolja, és a szarvasmarha-etetési területre szállítsa. A szénát egy hidraulikus villás tartozék szórta szét, és a digitális kijelzőhöz csatlakoztatott elektronikus terheléscellás mérlegrendszer jelezte, hogy mennyi szénát használtak etetésre. Maga a mozgató-szerkezet egy 4,1 méter széles és 6,7 méter hosszú, sínes ágy volt, minden sín fölött motoros láncokkal.

Újragondolt retro-mobil-etetőgép

Ez a 33 évvel ezelőtti csúcstechnológiás takarmányozási rendszer rendkívül hasonlít a tavaly nyáron a GSL-ben a tehenek etetésére használt új Smart Feeder rendszerhez. A Rapid City-i C-Lock Inc. által fejlesztett Smart Feeder lényegében egy napenergiával működő, hordozható precíziós etetőgép. Ennek alkalmazása során a teheneket elektronikus azonosító címkékkel látják el, etetőgép pedig minden egyes karámban tartalmaz címkeolvasót, így amikor a tehén belép a karámba, a címkeolvasó azonosítja az állatot, és egy vályúba adagolja a számára előírt takarmányadagot. Minden tehén napi adagja be van írva az etetőgép számítógépes rendszerébe, így minden tehén csak az előírt takarmányt kaphatja meg.

Here we go again! pic.twitter.com/faC11uZ4sE