Merre tovább növényvédelem? volt a címszava az Agrya szakmai konferenciájának, amelyre Fiatal Gazdák – Az agrárium jövője hívó szóval invitálták a növényvédős szakembereket. Ahogyan arról korábban az Agroinform.hu beszámolt, a tanácskozás első részében a Szabályozás vagy tiltás? kérdésére keresték a választ a növényvédelem szakmai irányításáért felelős vezetők, míg a második panel Gazdálkodók, környezetvédők, méhészek és a növényvédelem címszó alatt került megrendezésre.

méh

fotó: Shutterstock

Ebben a szekcióban elhangzott előadások közül Tóth Péter növényvédelmi szakmérnöknek, az OMME szaktanácsadójának „A növényvédelem és a méhek védelme” című előadását választottam tájékoztatásul, mert ez a témakör határozta meg a délutáni programot a szakmai vitákban is. Egy kis képzavarral élve darázsfészekbe nyúlt az előadó, amikor a hazai méhelhullások és a növényvédő szer felhasználás közötti oksági összefüggéseket vázolta. A hazai méhelhullások okait azonban kellő rálátással feltárhatjuk – mondta az előadó. A bemutatott és vizsgált esetekben szinte valamennyi alkalommal a helytelen növényvédő szer használatban lehetett megtalálni az okot. Láthattunk három éves statisztikai összefoglalást a mérgezések kivizsgálásáról.

Országos adatok 2014 előtt

• 2013.: 37 eset – 80 méhészet
- Eredmények: főleg piretroidok, klórpirifosz alig, klotianidin csávázószer 1 esetben, sok negatív analitika, néhány szándékos mérgezés

• 2012.: 86 méhészet
- Eredmények: klórpirifosz, bifentrin, dimetoát, piretroidok, sok negatív analitika

• 2011.: 79 méhészet, amit a 2014-es adatokkal is kiegészítettek

Statisztika 2014

• 125 mérgezett méhészet
• 5811 db méhcsalád
• 17 érintett megye
• Az esetek 56%-a SZSZB megyében történt

Tünetek

Piretroid mérgezés Piretroid mérgezés: kiürül a kaptár, hullák alig vannak.

Szerves foszforsav-észter és neo-nikotinoid mérgezés

Szerves foszforsav-észter és neo-nikotinoid mérgezés: sok hulla van a kaptárakban és azok környékén.

Az igazi áttekintés azonban a vita alkalmával bontakozott ki. A közelmúltban számos hírközlő Egyesült Államokbéli vészjósló méhpusztulásokról számolt be, amelyre egyelőre keresik a megbízható tudományos magyarázatot. Erre hivatkozva a Greenpaece képviseletében megjelent Tömöri Balázs többségében külföldi adatokkal alátámasztott érvekkel igyekezett a növényvédelem kockázatait és hátrányait vázolni.

Mi a baj a peszticidekkel?

A környezetszennyezés fogalmát a múlt század első felében egy komoly amerikai növényvédő szer szennyezés kapcsán ismerték fel. Azóta is számos peszticidről derült ki, hogy komolyan károsítja az emberi egészséget (DDT, lindán). Sok szer nagyon lassan bomlik le, ezért szinte minden mezőgazdasági területen és minden emberben kimutatható jelenlétük. Felborítják a Föld ökológiai rendszerét, csökkentik a biodiverzitást (vizekben, talajban és talajszint felett).


Növényvédő szerek kockázatai

Még mindig nagyon sok olyan növényvédő szer van forgalomban, amely egészségügyi kockázatot jelent, hisz a kivonásokra még sok évet kell várni. Rendszeresen mérhetünk tiltott anyagokat és határérték túllépést itthoni boltokban kapható termékekben is. A rákkeltő, az immunrendszert és a szaporodási képességet károsító anyagok már egészen kis mennyiségben is kifejthetik káros hatásukat, (a tudomány fejlődésének köszönhetően ma néhány vegyületet ártalmatlannak ítélünk meg, később viszont kiderül, hogy milyen nem várt következménye van az alkalmazásuknak).

EFSA: az együttes hatás az EU-s növényvédő szer engedélyezés fehér foltja

Számos kutatás alátámasztja, hogy a sok növényvédő szer felerősítheti egymás méhveszélyességét. A szerek jelenlegi engedélyezésekor azonban a vizsgálatok abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a méhek kizárólag az adott vegyületnek vannak kitéve és kihagyják a számításból a különböző tényezők együttes hatását. Egyes nem méhveszélyes rovarölő szerek akár több mint 1000x mérgezőbbé válnak például gombaölő szerek jelenlétében. Ez minden bizonnyal nem kizárólag a méhekre, a beporzókra gyakorolt hatásokra igaz!  Azt a többször hangoztatott hiedelmet, hogy a méhelhullásokért elsősorban a csávázószerként alkalmazott neonikotinoidok lennének a felelősek, cáfolni látszik a hazai méhcsaládok számának gyarapodása. Az utóbbi években ugyanis nem csökkent – mi több a neonikotinoidok alkalmazásának elterjedése idején még nőtt is a méhcsaládok száma. 

Méhészeti adatok:

Év Méhészetek száma (db)
1991. 19923 716394
1992. 19013 725615
1993. 17598 674230
1994. 16970 646826
1995. 16887 669438
1996. 15372 604797
1997. 15677 642078
1998. 16672 690345
1999. 17087 806539
2000. 16597 840235
2001. 16325 896563
2002. 15576 881610
2003. 15302 872650
2004. 16371 942316
2005. 15975 910873
2006. 15764 897670
2007. 16083 934486
2008. 15894 868135
2009. 16440 943824
2010. 17541 997022
2011. 18782 1065860
2012. 18976 1133100
2013. 19241 1063066

Azonban hiba lenne ebből mélyreható következtetést levonni és megbízható magyarázatot megfogalmazni, mert néhány esetben sikerült az említett szercsoport képviselőinek jelenlétét kimutatni a kukorica címeréből, illetve a napraforgó virágzatából. Ugyanakkor ezeknek a hatóanyagoknak a nektárban és a pollenben való törvényszerű előfordulása hazai körülmények között viszont csak elvétve igazolható. Veszélyt jelenthetnek azok a kezelt növények testfelületén kiváló nevességcseppek, amelyek pl. napraforgó virágzását megelőzően, az ún. extraflorális nektármirigyekből termelődnek. 2013-ban Egyházaskozáron álltak a legközelebb ennek a hatásnak a bebizonyításához, de sajnos itt is fellépett egy zavaró körülmény: a vizsgált méhészet kaptárain belül egy már évek óta nem használható növényvédő szer hatóanyagát, a bifentrint sikerült megtalálni. Ennek jelenlétét valószínűleg a kérdéses méhészet közvetlen szomszédságában található borsótábla fekete technológiával történő permetezése eredményezte.

Tóth Péter válaszaiban tovább árnyalta a mérési eredményekből rajzolt képet, miszerint a neonikotinoidokat alkalmasint más-más gyakorisággal tudjuk bemérni a növényekben, ami valószínűsíti, hogy transzlokációjuk (vagyis a növények testén belüli mozgásuk) évjáratfüggő. 2013-ban a növényi mintáknak mindössze 10%-ában, 2010-ben szinte alig sikerült kimutatni őket. Sajnos vannak olyan mérési eredményeink is, ahol a talajvízben látjuk viszont a vegyületeket, és ez komoly problémát jelent az egész élővilág számára. Véleménye szerint amennyiben a tiltás fennmarad, az jó alkalom lehet, hogy tisztán láthassuk a méhészeti pusztulások alakulását. Az előadó jelezte, hogy az OMME kérni fogja a hatóságtól, hogy egyes, a méhekre vonzó kultúrákban virágzáskor alkalmazható rovarölő szereknek gombaölő szerekkel való kombinált kijuttatása esetén mérlegeljék a kötelező esti permetezések előírását és az engedélyokiratok módosítását. Ezeknél a készítményeknél sikerült találni adatokat és hazai példákat arra nézve, hogy egyes gombaölőkkel való együttes alkalmazás a méhek elhullását, vagy a gyűjtési képességek erős csökkenését eredményezheti.

A teljes kép áttekintéséhez nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a méhészkedők számának növekedését bizonyos mértékben a munkahelyek megszűnése is befolyásolhatta. Ez pedig összefügghet a méhészek szakmai hozzáértésének kérdéskörével is, ha a méhészek számának növekedése mögött meglátjuk a megélhetési kényszervállalkozók számának gyarapodását. Ebből arra is következtethetünk, hogy ez jelentősen befolyásolhatja a méhcsaládok egészségi állapotát, nem is említve a kellő körültekintés nélküli letelepítésekből eredő gondokat. Minden mindennel összefügg – szokták volt mondani és ez az elcsépelten hangzó szólás érvényes ide is. Különösen a nagy területű, vagy gyakran csupán négy növényre kiterjedő méhlegelőknek is lehet valamekkora szerepe ebben, hiszen valamennyi kultúrát intenzív növényvédelem mellett lehet csak sikeresen termeszteni. Ezért az időszakosan jelentkező méhpusztulásokért általánosíthatóan, illetve kizárólagosan egy okot sem lehet megjelölni, viszont kellő hozzáértéssel és körültekintő növényvédelmi beavatkozásokkal jelentősen csökkenthetők az említett gondok és a méhperek.

Végül engedtessék meg, hogy még hozzáfűzzem a délutáni kérdések és hozzászólások hangulatából kialakult magánvéleményemet. Úgy tűnt, hogy a Greenpeace a bulvárhírekre éhes közönség igényeit kihasználva mintha erőteljesebb, jobb marketinggel dolgozná meg a közvéleményt, mint a tudományos alapossággal vizsgált eredményekről tájékoztató hatósági szakemberek köre. Végtére is a fogyasztó számára az nem hír, ha minden rendben van, szemben a sokszor szakmai csomagolásba fogalmazott riogatásokkal, amelyeket ráadásul sajnos időnként még féligazságok igazolnak is a gyakorlatban.