Keltetni márpedig mindenki tud – és ezt be is bizonyítjuk!

Hegedüs Tibor, a baranyai tájfajta tyúk fajtagazdája egy olyan nyomtatható keltetési táblázattal lepte meg a tenyésztőit, amely segítségével bárki sikeresen keltethet tyúktojást házilag. A táblázat nem "szentírás" és azt sem jelenthetjük ki, hogy a legbiztosabb módszer. – Ám a leírtak betartása mellett bárki élvezheti a sikeres keltetés örömeit.

A csibe kelési ideje ideális körülmények mellett 20 nap és 7 óra. A kelési időt a tojások keltetőbe rakását követő naptól számoljuk. A kelési idő rövidülhet, illetve eltolódhat, amelyet rengeteg körülmény befolyásol. Például, ha nyári meleg van, vagy a keltetőgépbe helyezés előtt már ült a tojásokon egy kotlós 1-2 napig, akkor előbb lehet számítani a csibék kelésére. De ha nagyobb pára-, vagy hőmérséklet probléma volt a keltetési folyamat során, akkor akár 1-2 nappal is eltolódhat a kelés. Ezen hibákról a továbbiakban még szó esik.

Vegyük sorra először, hogy mire van szükségünk a sikeres keltetéshez.

1.) Kiváló minőségű termékeny tojás

A termékenységet a kiválasztott fajta örökletes tényezői, a tojóállomány és a kakas kora, termékenyítő képessége határozzák meg. Amennyiben saját állományból származó tojást keltetünk, ügyeljünk arra, hogy 10-15 tyúkra jusson legalább 1 kakas. De ekkora tojó állományra kettőnél több kakast nem érdemes rátenni, mert az már a termékenység kárára is mehet.  A tenyésztojások összegyűjtése előtt legalább 14-21 nappal legyenek összeengedve a kakasok a tyúkokkal, hogy összeszokjanak és már biztosan a kívánt kakas által termékenyített tojásokkal dolgozhassunk. A kakasokat ne cserélgessük túl sűrűn, elegendő kettő, de inkább háromévente frissíteni. Ennek főleg a természetes szelekcióra alapuló pozitív örökítési okai vannak. Ugyanis a kakas – mint ahogy a tyúk is – képes, s fogja is örökíteni valamennyi olyan tulajdonságát, amely az adott évben jelen van nála.

Keltetéshez a legideálisabbak a maximum 10 napos, 12-23 fok között tárolt tojások.

Sok vita övezi (még tudományos körökben is) a tojás tárolási pozícióját keltetés előtt. Több elismert baromfitenyésztő szerint a hegyesebb végével felfelé tárolás előnyösebb a jó keltetés érdekében.

A tojásokat huzatmentes, védett helyen tartsuk úgy, hogy a tojásokat borítsuk le felülről is tojástálcával.

Általános tapasztalat, hogy a 4. napi tárolást követően minden nappal 30 perccel nő a kelési idő és 2-4 %-kal romlik a kelési eredmény. Tizedik naptól erőteljesebben romlani kezd a tojások majdani kelési eredménye – ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ideális tárolási feltételek mellett még a 2 hete tárolt tojás is egészen jó százalékkal keltethető. Ennél idősebb tojások esetében már rohamosan csökken a keltethetőség. 3 hetes tojások esetében pedig már számíthatunk megzápulandó tojásokra, illetve sok kelés közbeni magzat elhalásra, kifejlett csibe tojásba fulladására. – A legtöbb tojás ilyenkor már „meg sem indul”.

A keltetésre kiválasztott tojás alakját is vizsgáljuk meg. A deformált, túl kicsi vagy túl nagy tojás rosszul, vagy egyáltalán nem működik. A nagyon kerek formájút sem érdemes keltésre fogni. Általában az ideális hosszúkás, oválisan tojás formájú,  50-70 g közötti tojásoktól várható majd a legkedvezőbb kelési arány. Tévhittel ellentétben a jércetojás is eredményesen keltethető, ha a súlya eléri az 50 grammot. Az úgynevezett kétszikű (dupla sárgájú) tojást nem érdemes keltetni, mert igen kicsi az esély rá, hogy egészséges utódok kelnek ki, illetve, hogy egyáltalán megindul a tojás.

Céljainknak megfelelő fajtájú tyúktól származó tojást vegyünk!

A keltetni való tojás megvásárlása előtt tájékozódjunk alaposan és válasszunk körültekintően! A fajta igényeit tökéletesen ki kell tudnunk szolgálni, ezért is fontos, hogy már ismerjük azt a jövevényt, ami ki fog bújni a tojásból.

Tiszta legyen a tojás, amit a keltetőgépbe helyezünk!

Bélsárral vagy kifolyt tojással szennyezett, sérült, vagy repedt tojást ne tegyünk a gépbe!

A tojásokról a szennyeződést lehetőleg folyó víz alatt áztassuk és óvatosan egy szivaccsal mossuk le. Ne sikáljuk a felületüket!

A mosóvíz hőmérséklete langyos, vagy kézmeleg legyen.

A mosás után a tojásokról a vizet papírtörlővel itassuk fel, vagy szárítsuk meg a szabad levegőn – felületüket ekkor se dörzsöljük meg.

Lámpázással ellenőrizzük a kelés folyamatát.

Olcsó, magyar gyártású, kifejezetten erre a célra fejlesztett tojáslámpázó készülékeket is vásárolhatunk  – akár az interneten is – de önmagunk is 5 perc alatt készíthetünk tojáslámpázót egy WC papír guriga és egy elemlámpa segítségével.

Mindig sötétben lámpázzunk, hogy jól lehessen látni a tojásban a magzat fejlődését, és hogy gyorsan tudjunk haladni a vizsgálattal.

Először a 13. napon érdemes lámpázni, mert ekkor már szépen látszik a fejlődő csibe, s egyértelműen kizárhatjuk az esetleges tévedésünket.

A 16. napon lámpázzunk másodszor, ugyanis az addig fejlődő magzatok is elhalhatnak, ha bármilyen rendellenesség fordul elő a keltetés folyamatában.

A terméketlen és az elhalt magzatú tojásokat vegyük ki a keltetőből!

A záptojások idővel bűzös gázokat termelhetnek a keltetőgépben, szétrobbanásuk után pedig fertőzik a keltetőgépet, s a többi tojást, így a bennük fejlődő magzatokat is. Ezért a 12. naptól érdemes a szellőztetések alkalmával beleszagolnunk a keltetőgépbe, hogy nem érzünk-e idegen, jellegzetesen büdös szagot. Ha igen, keressük meg akár szag alapján is a záptojást és óvatosan vegyük ki! A záptojás felületén gyöngyöző,- könnyező cseppek jelennek meg, amelyek ragacsos tapintásúak. Ha vizuálisan, vagy szag alapján nem találnánk meg, lámpázzuk végig a tojásokat. A záp, vagy zápuló tojás belül egészen sötét lámpázáskor, nem vehető ki benne a magzat.

Ha a befulladt tojásokat feletetjük, akkor mindig összetört formában adjuk a baromfiak elé, nehogy rászokjon az állomány az ép tojások feltörésére.

Tyúktojás átvilágított képe a keltetés során – fotó: Dr. Bogenfürst Ferenc: Keltetés c. könyvéből

Keltetőnkben lévő páratartalom kardinális kérdés

A keltetés 13. napjáig biztosítani kell a 60-65 százalékos páratartalmat. Ezt követően ez a 18. napig 65-70 % legyen. Az utolsó három napban 85% körüli páratartalmat kell biztosítani.

2.) Gondos gazda

– "A jó gazda gondosságaként" emlegetett hitvallás nélkülözhetetlen hozzávalója a sikeres keltetésnek. Az emberi tényező szerepe a gazdálkodásunk és állattartásunk során, talán mindennél fontosabb...

A tojásokat a keltetőgépbe való helyezéstől kezdve naponta "gondozni kell", – gondolunk itt a keltetés második (itt is vita áll fenn, mert több szakember szerint kézi forgatásnál a negyedik) napjától elkezdett tojásforgatásra és a tojások szellőztetésére, párásítására.

3.) Jó minőségű keltetőgép

NEM a legolcsóbb, bevásárlóközpontokban kapható, vékony falú, szezonálisan kapható tömeggyártott keltetőgépeket ajánljuk, mert ezek keltetési aránya általában rosszabb, élettartama rövidebb és szervizháttere bizonytalan...

Javasoljuk, hogy hazai, tradicionális keltetőgép gyártóktól vásároljunk gépet, hiszen ezek mellé folyamatos konzultációs lehetőség is jár a gyártótól, valamint részletes használati utasítást is kap a vásárló. A hagyományos, magyar keltetőgép gyártók gépei több évtizedes tapasztalattal készülnek a magyar háztáji gazdaságok számára fejlesztve.

Kezdő baromfisoknak új keltetőgép vásárlását ajánljuk, mert a használt gépek előéletét pontosan nem ismerhetjük.

A gépek keltetési minősége a több éves használat során csökken, a kelési arány romolhat. Öreg gépeinket érdemes a gyártóval időnként felújíttatni, vagy új készülék vásárlása során beszámíttatni.

Most következhet a keltetés menetét ütemező keltetési napló, amelyet nyomtasson ki, kövessen pontosan és helyezze jól látható, szem előtt lévő helyre a lakásban.

A naplóban az év első keltetésre ajánlott napja szerepel, ám ez természetesen javítandó a keltetés indításának valós időpontjával.

A néphagyomány szerint az igénytelen, szívós parlagi tyúkfajtákat tartó parasztság az első tyúktojásokat Bálint napján, azaz február 14-én "ültette el" – természetesen fajtától függően, ezt követően már mi is keltethetünk.

Baranyai tájfajta csibék egy sikeres keltetés eredményeképpen – fotó: Bugyinszki Péter, Tótkomlósról

Tanuljunk a hibáinkból! – Megmutatjuk, hogy mi lehet az oka, ha valami nem sikerült

Nem szabad elkeserednünk, ha valami rosszul sült el és mégsem keltek ki a tojások, vagy kelésgyengék a csibék. Sorra vesszük a lehetséges leggyakoribb problémákat, amelyekkel nem csak a kezdők, hanem a gyakorlott háztáji baromfisok is találkozhatnak.

• Sok a valóban terméketlen tojás: helytelen ivararány, termékenyítésre képtelen kakasok, betegség a törzsállományban, szalmonellózis jelenléte, parazitás fertőzés, takarmányozási hibák, gabona toxikális fertőzöttsége (főleg kukorica esetén) a mesterséges termékenyítés hibái.
• Lámpázáskor sok "tiszta, világos" tojás, nagyon korai embrióelhalással: helytelen tojástárolás, helytelen tojásszállítás, túl magas hőmérséklet tojásmosáskor, túlfűtés a keltetőgép felfűtésekor, páratartalom rendellenesség, szülőknél genetikai rendellenesség, elváltozás.
• Korai embrió-elhalás a keltetés 1-2 napján (vérszigetek még nem láthatók): helytelen tojástárolás, durva tojáskezelés, betegség a törzsállományban, nagyfokú beltenyésztettség, öreg vagy rendellenes sperma.
• Vérgyűrűs tojások (embrióelhalás a 2-4. napokon): genetikai terheltség, takarmányozási hiányosság, a törzsállomány betegsége, öreg tojások, helytelen tojástárolás, a keltetőtojások durva kezelése, túl magas keltetési hőmérséklet, túl alacsony keltetési hőmérséklet, a tojásokat nem forgatták.
• Elhalt embriók a keltetés második hetében: takarmányozási hiányosságok a törzsállományban, betegség a törzsállományban, a tojásokat a keltetés előtt nem hűtötték le, a hőmérséklet túl magas vagy túl alacsony a keltetőgépben, hibás vagy hiányos tojásforgatás, túl sok szén-dioxid a levegőben (a keltetőgép nem kielégítő légcseréje), az elektromos ellátás hibái, páratartalommal kapcsolatos rendellenességek.
• A légkamra túl kicsi-, vagy túl nagy: Túl kicsi légkamra nagy tojások esetében fordulhat elő, túl nagy páratartalom mellett az 1-19. napon. Ellenkezője a kis tojások esetében figyelhető meg, amikor a páratartalom túl kicsi az 1-19. napon.
• Szabálytalan fekvések: takarmányozási hiányosságok a törzsállományban, a tojás hegyes végével fölfelé való berakása, szabálytalan alakú tojások, nem megfelelő forgatás, túl alacsony hőmérséklet az 1-19. napon
• Ragacsos csibék (a tojásfehérje a csibéhez ragadt): túl késői átrakás, a hőmérséklet túl magas a 20-21. napon, a páratartalom túl kicsi a 20-21. napon, nem megfelelő pihegyűjtők.
• Ragacsos csibék (a tojásfehérje a pihéhez ragadt): öreg tojások, a légmozgás túl lassú a 20-21. napon, nem megfelelő levegőellátás a keltetőgépben, a hőmérséklet túl magas a 20-21. napon, a páratartalom túl nagy a 20-21. napon, nem megfelelő pihegyűjtők.
• Túl kicsi csibék: a tojások a meleg időjárásban termelődtek, kis tojások, vékony, porózus tojáshéj, a páratartalom túl kicsi az 1-19. napon.
• Túl nagy csibék: nagy tojások, a páratartalom túl nagy az 1-19. napon.
• Puha, lágy csibék: lágyegészségtelen körülmények a keltetőgépben, a hőmérséklet túl alacsony az 1-19. napon, a páratartalom túl nagy a 20-21. napon.
• Kiszáradt csibék: túl korai tojásberakás, a páratartalom túl kicsi a 20-21. napon, a csibék túl sokáig maradtak a bujtatógépben a kikelés után.
• Legyengült csibék: egészségtelen keltetői körülmények.
• Be nem hegedt köldök, száraz: a törzsállomány takarmányellátásának hibái, magas hőmérséklet az előkeltetés utolsó hetében, a hőmérséklet túl alacsony a 20-21. napon, nagy hőmérsékleti ingadozások a keltetőgépben, a páratartalom túl nagy a 20-21. napon, a páratartalmat nem csökkentették a kikelés után.
• Be nem hegedt köldök, nedves és büdös: omphalitis, egészségtelen körülmények az előkeltető és bujtatógépekben.
• A csibék nem tudnak állni: takarmányozási hiányosság a törzsállományban, helytelen hőmérséklet az 1-21. napon, túl nagy páratartalom az 1-19. napon, nem megfelelő légcsere az 1-21. napon.
• Görbe lábujjak: genetikai terheltség, takarmányozási hiba a törzsállományban, helytelen hőmérséklet az 1-19. napon, nem megfelelő páratartalom.
• Nyomorék, bénult csibék: takarmányozási hiányosság a törzsállományban, a hőmérséklet ingadozása az 1-21. napon, helytelen fekvés, nem megfelelő páratartalom.
• Szétcsúszott lábak: a bújtatótálcák túl simák, az előzőekben bemutatott rendellenességek.
• Rövid pihe: takarmányozási hiányosságok a törzsállományban, a hőmérséklet magas az 1-10. napon.
• Zárt szemek: a hőmérséklet túl magas a 20-21. napon, a páratartalom túl kicsi a 20-21. napon, lebegő pihék a bújtatógépben, nem megfelelő pihegyűjtő.

Ne felejtsük el: "Gyakorlat teszi a mestert!" – Egészen nyár végéig próbálkozhatunk a keltetéssel!

Forrás: Dr. Bogenfürst Ferenc: Keltetés című könyve

Hasznosnak találta a cikkünket? Kérdéseit és észrevételeit írja meg nekünk a cikk alatt kommentben, vagy küldje el a szerkesztoseg@agroinform.com email címre.