Jelenleg 3 millió darab alá csökkent a sertésállomány. A hazai feldolgozók élőállat-behozatalra kényszerülnek, az import jelenleg az országos vágás 25%-át teszi ki.
A sertés ágazatot és a nehéz helyzetből való kilábalás lehetőségeit a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) titkára, Menczel Lászlóné elemezte.
A korábbi verseny, amely a magyar húsipart jellemezte, teljesen megváltozott. Az áruházláncok az alacsony ár megtartására törekednek, így az országba szinte korlátok nélkül áramlik be az olcsó külföldi hús.  A minőségi szempontok háttérbe szorultak. Az okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem a fogyasztás esett vissza, hanem a hazai termékek kínálata csökkent közel 40 %-kal. A mezőgazdaságon belül felbomlott a korábbi növénytermesztés/állattenyésztés 50-50%-os egyensúlyi helyzet, ez mára csupán 70-30%-os arányt jelent az állattenyésztés kárára. A sertéságazatra az uniós csatlakozás után csapásként sújtott, hogy piacunkat a nemzetközi áruházláncok kezdték uralni, majd ez odáig fokozódott, hogy mára a hús és húskészítmények több mint kétharmada ezeken a csatornákon keresztül jut el a fogyasztókhoz. A hitelválság és a munkanélküliség növekedése megerősítette az áruházláncok sajátmárkás termékei iránti keresletet.
A magyar gazdálkodók jelentős része még mindig bérelt területen gazdálkodik, ezért teljesen kiszolgáltatottá válnak a takarmány- és egyéb szállítóknak. Az is jelentősen megtizedelte a hazai termelőket, hogy a hatósági fejlesztési követelmények elsősorban a környezetvédelmi és állatjóléti beruházásokat követelték meg a csatlakozási feltételek vállalása miatt; a hatékonysági, vagy minőségi fejlesztésekre nem voltak még hazai támogatások sem. A pályáztatási gyakorlatban azt is elhibázott követelménynek tartották az agrárvállalkozások, hogy öt éves garantált működést, illetve létszámbővítést írtak elő. Sok termelő nem tudta, vagy nem merte ezt vállalni, hiszen tőketartalékkal nem rendelkeztek, így inkább az állatállomány felszámolását választották. Az elmúlt években bekövetkezett csődök, üzembezárások, felszámolások – legnagyobb mértékű károsultjai a termelők voltak, akik jelentős, túlnyomó esetben végzetes veszteséget szenvedtek. Nagy segítség lenne egy olyan biztosítási formát létrehozni, amellyel az ilyen veszteségek csökkenthetőek lennének. Hiányzik az ágazatnak egy teljes körű érdekképviseleti struktúra, amely képes fellépni a kereskedőkkel és a jogalkotókkal szemben is. Továbbá hiányzik az a háttér, amely színvonalas – akár a tagjai számára díjmentes – szaktanácsadást, genetikai alapok utánpótlását is biztosítani képes.(Agrárkamara)

A témáról bővebben itt olvashat