Tavasszal alapítanak új kolóniákat a dongók, azonban világszerte egyre kevesebb a vadon termő beporzónövény, pedig egyre több helyen ültetnek méhlegelőket. Egy friss kutatás arra mutat rá, hogy éppen akkor kevés az élelem a rovarok számára, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá, ugyanis a kora tavaszi hónapokban a lárvák táplálása és a kolónia hőszabályozása miatt sokkal nagyobb szükség van a táplálékra, mint az aktív repülési időszakban – írja a qubit.hu.

A vadon élő beporzók világa alapjaiban változott meg: régebben a legnagyobb veszélyt a ragadozók, a paraziták és betegségek jelentették rájuk nézve, most pedig az erőforrások hiánya. Ez a hanyatlás korai virágzású növényfajok telepítésével azonban megfordítható, ugyanis a szántóföldek mellé telepített vadvirágos területek egyre több beporzót tudnak eltartani.


Az adatok azt mutatják, hogy a korai virágzók telepítése a kolóniák sikerét 35 százalékról 100 százalékra emelte a tavaszi időszakban; a vadon élő beporzók ezek nélkül korábban gyakran nem tudtak kolóniát létrehozni. A kerek repkény, a piros árvacsalán, a juhar, a cseresznye, a galagonya telepítése nagy segítségére lehet a beporzóknak, főleg a poszméheknek.

Ennek azért van hatalmas jelentősége, mert kéthétnyi éhezés 50-87 százalékos visszaesést jelent a királynők utánpótlásában. Tehát a legkritikusabb időszak a vadon élő beporzók számára a tavasz, nem az, amikor az aktív dolgozók gyűjtik a virágport.

Indexkép: Pixabay