A nagyrákosi Németh Portán nem romantikus elképzelés a gazdálkodás, hanem generációkon át öröklődő tudás és napi tizennégy óra munka. Németh Ildikó, nővére, Anita és öccsük, Gábor negyven-ötven évesen döntöttek úgy, hogy tudatosan újraépítik azt a paraszti gazdaságot, amelybe beleszülettek. A magyartarka állományra épülő rendszer ma már nemcsak termel, hanem feldolgoz, értékesít és életformát közvetít az Őrségben.
– Nekünk nem volt babánk, vagy legalábbis nagyon kevés – mondja Németh Ildikó, amikor a gyerekkor kerül szóba. – Arra azonban világosan emlékszem, hogy kis villánk volt, kis kapánk, kis gereblyénk. Mi inkább ezekkel játszottunk.
Így a nagyrákosi Németh családban a paraszti lét nem választás kérdése volt, hanem adottság. A három testvér – Anita, Ildikó és Gábor – ebbe a világba nőtt bele, ahol az állatok ellátása, a föld művelése és a munka természetes része volt a mindennapoknak.
A testvérek fiatalon nem maradtak a gazdaságban főállásban. Mindhárman más irányba indultak el, miközben azonban a szülőknek továbbra is segítettek.
A magyartarka a bevált, tradicionális fajta az Őrségben – Fotó: Facebook
Anita egészségügyi pályát választott: dolgozott kórházban, falugondnokként, majd háziorvos mellett asszisztensként. Ildikó a vendéglátásban kezdett, később huszonnégy évet töltött a közigazgatásban. Gábor szintén más területen helyezkedett el, miközben a fizikai munkától soha nem riadt vissza.
– Helyben maradtunk, csak nem ezt csináltuk – fogalmaz Ildikó. – De a gazdálkodás soha nem szűnt meg teljesen. Munka mellett is segítettünk a szüleinknek, mert anélkül nem működött volna a gazdaság.
A térségben akkoriban még sok volt az állattartó porta. Gyerekként a tejet csarnokban adták le, abban az időben harminc–negyven háznál is volt tehén Nagyrákoson.
– Aztán ez szépen elfogyott – mondja. – A nyugdíjasok kiöregedtek, a fiatalok pedig nem vették át. Mindenkinek lett munkahelye, és úgy már nem lehetett csinálni.
Késői, de tudatos újrakezdés
A fordulat akkor jött el, amikor a három testvér úgy döntött, hogy visszatérnek a gyökereikhez és tudatosan fejlesztik a rájuk maradt gazdaságot.
– Ha ezt húszévesen kezdjük, talán könnyebb lett volna – mondja Ildikó. – De akkor nem volt meg hozzá az élettapasztalat.
A gyerekeik már más világban nőttek fel. Ildikó szerint ők csak azt látták, mennyire nehéz ez az életforma.
– Nem is várom el tőlük, hogy tovább vigyék – teszi hozzá. – De remélem, egyszer még érték lesz a szemükben az, amit most csinálunk.
Magyartarka: hagyomány és tudatos döntés
A Németh Porta gazdálkodásának középpontjában a magyartarka szarvasmarha áll. Jelenleg 23 tejelő tehénnel dolgoznak, a növendékek folyamatosan érkeznek, de egyre több állat már saját nevelésű.
– Jó tehenet nem lehet csak úgy venni
– mondja Ildikó. – Azt ki kell nevelni.
A fajtaválasztás nem gazdasági kényszer, hanem szemlélet kérdése volt.
– Nem a mennyiség a célunk, hanem a minőség – fogalmaz. – Nem etetünk erjesztett takarmányt, csak szénát és abrakot. Így olyan tejet adnak, amiből egészen különleges, nagyon tiszta ízű sajt készíthető.
A magyartarka ellenállóbb, kevésbé érzékeny a környezeti változásokra, egyébként meg az Őrség hagyományos haszonállata.
– Itt minden parasztgazdaságnál magyar tarka volt – mondja. – Meg disznó és szárnyas. Semmi más.
A nap legnyugodtabb pontja: a fejés
A gazdaság napirendje kőkemény. Hajnali négykor kelnek, a fejés reggel és este zajlik. Mégis van benne egyfajta lelassulás.
– A reggeli fejés a nap egyetlen nyugodt pontja – mondja Ildikó. – Ott nem lehet sietni.
Pihenőn az állomány – Fotó: Facebook
A teheneket név szerint ismeri, amikor szólítja őket, a saját tempójukban mennek be a fejőházba.
– Ki kell várni minden percet – teszi hozzá. – Az állatok megtanítanak türelemre.
Az állatokat egy 4 állásos, félautomata fejőházban fejik, így a közvetlen, érintéses kontakt megvan valamennyi állattal, amit nagyon fontosnak tartanak – nem is akarnak soha robottal dolgozni.
Negyvenféle termék, saját feldolgozás
A tej kis részét értékesítik nyersen. A Németh Portán kialakított sajtműhelyben közel negyvenféle tejtermék készül: joghurt, gyümölcsjoghurt, túró, orda, ordadesszert, mozzarella, scamorza, parenyica több ízesítésben, grillsajt, gomolyák, füstölt és érlelt sajtok.
– Az ordadesszert a nővérem, Anita ötlete volt – meséli Ildikó. – Minimális cukorral, savókaramell-öntettel, egy kis dióval. Nagyon szeretik.
A feldolgozás komoly beruházásokat igényelt: pasztőr, sajtprés, vákuumozó, érlelőhelyiség, hűtők, gépészeti és informatikai háttér. Ezek nagy része pályázati forrásból, de rengeteg saját munkával valósult meg.
– Bele kell születni egy logisztikai rendszerbe – fogalmaz. – Ez nem romantika, hanem napi szervezés.
Piskóta, az egyik tehén éppen e cikk születésének időpontjában ellett le – Fotó: Facebook
Megélhetés, munkaerő, bizonytalanság
A gazdaság megélhetést ad, de nem hoz gyors nyereséget. A család minimálbért vesz ki, minden mást visszaforgatnak.
– A cél az, hogy hatvanévesen már gépekkel tudjunk dolgozni – mondja nevetve Ildikó. – De robotizálni nem akarunk mindent, mert nem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot az állatokkal.
A legnagyobb gond a munkaerőhiány. Az osztrák–szlovén határ közelsége elszívja a dolgozókat.
– Ugyanazért a munkáért ott négyszeres bért kapnak – teszi hozzá. – Ezzel nem lehet versenyezni.
A térségben több gazda a felszámolást fontolgatja, mert nem viszik el a tejet.
– Aki nem dolgozza fel, az bajban van – mondja. – Ez nagyon rossz irány.
Tudás, ami nem tanulható meg gyorsan
A Németh Porta ma már nemcsak gazdaság, hanem tudáshely is. Nyílt napokat tartanak, érdeklődőket fogadnak, és hisznek abban, hogy a paraszti tudás érték.
– Ezt nem lehet könyvből megtanulni – mondja Ildikó. – Ez egy életforma.
Bár nem várják el a gyerekeiktől a folytatást, bíznak benne, hogy egyszer újra felértékelődik a helyben termelt, minőségi élelmiszer.
– Lehet, hogy eljön az idő, amikor nem az lesz fontos, hogy valami olcsó legyen – fogalmaz. – Hanem az, hogy tudjuk, mit eszünk, és honnan jön.
_fill_540x300_0.jpg)
