Pedig a szürkemarha máig megőrizte azokat a jellemvonásokat, miket egykor teljes népként magunkénak vallottunk: szívós, büszke, konok, egyenes, intelligens.

Bár szilaj nemessége - mi évszázadokon át a pusztán tartotta - a XX. században a kipusztulás szélére sodorta, az ezredfordulót követően is megkövetelte természetes tartási körülményeit, és azok a vonásai, mikre nemrég még hátrányként tekintettünk, mostanra elismerten e jószág erényeit igazolják.

Hisz annak köszönhetően, hogy nem állt be az ipari tartás sorába - nem kap (és nem is kaphat) állati eredetű fehérjét tartalmazó tápot, takarmányt -, húsa magasabb élvezeti értékű, vitaminokat, vasat és ásványi anyagokat is nagyobb arányban tartalmaz, itatása pedig - a folyóvizet elővigyázatosságból kerülve - jelenleg is gémeskutakból történik, ami a Nyugat-Európában megjelenő kergemarha-kór kapcsán értékelődött fel, így húsa is garantáltan BSE-mentes. A betegségekkel szemben rendkívül ellenálló faj a többi szarvasmarha közt meglehetősen lassú fejlődésű – csak 3–3,5 éves korára teljesedik ki -, ám épp e lassabb kifejlődés mentette meg az ipari tartás lehetőségeitől.

Sokoldalú használhatósága ma már kevésbé lehetséges, a régi pásztorok még enyvet főztek szarvából és csontjából, bőréből használati tárgyakat készítettek, húsát szárítva tartósították. Ez a fajta lábon ment a németországi és ausztriai mészárszékekre, és számos máig ismert nemesi család alapozta meg rajta kiterjedt vagyonát.

Külleme
A szürke több árnyalatában megmutatkozó, 550–900 kg közti, közel méteres szarvú, „kormos” állatok könnyen felismerhetők, hiszen a bikák szeme körül sötét karika „ókula” van, a tehenek szarvtövénél pedig hosszabb a szőr, mintegy homlokkoszorút alkotva. Szempillájuk, fülük szegélyszőre és farokbojtjuk egyaránt fekete.


Színük koruk alapján változik, születéskor a borjak még „pirók” színűek, ezen belül is lehetnek sötétebbek vagy világosabbak és csak két-három hónapos korukban világosodnak, majd szürkülnek, és 4–6 hónapos korukra válnak igazán szürkévé. Fejlett korukban az ezüstszürkétől a sötét daruszínig mutatkozhatnak, a teljes színskála az ezüstfehér, az ezüstszürke, a kékszőrű, a darvas, a daru, a sötétdaru és a rigószőrű. A bikák 3-4 éves korukra válnak igazán „kormossá”, azaz nyakuk, alkarjuk első része, válluk egy része, marjuk és mellkasuk, hasuk oldalsó és alsó elszíneződésével. A szőr színét az évszakok is befolyásolhatják, míg a fedőszőr nyáron rövid, vastag, egyenes, télen inkább tömött és hosszú, ami sötétebb árnyalatot kölcsönöz. Legszebben a tavaszi vedlés után mutatkoznak.

Bőrük – a combok közti rózsaszínű részt, a tőgyet, a herezacskó felső részét és a fület leszámítva - palaszürke színű, a szájpadlás is lehet rózsaszínű, de a palaszürke és foltos a tenyésztés szempontjából kedveltebb.

A szürkemarha fejformáját széles szarvtöve teszi igazán jellegzetessé, ideális  a majdnem egyenes profilvonalú fej, a széles homlok és fejtető, a kissé kiálló szemboltok. Szarva lehet „címeres”, ekkor széles szarvtőből indul és hosszú, harmonikus alakulású, de „táblás”, „csákó”, „gallyas” megkülönböztetés is ismeretes. „bajusz”, „csutak”, „nyársas”, „tülkös”, „kukora”, „villás”, „kecske”, „tulipán”, „pödrött”, „pörge”, „sodró”, „sodrott” és „balog” alakú szarvakat is. ismerünk A leghosszabb az ökör szarva, akár méteres is lehet, a bikáé valamivel 50–70 cm. Színe a szarvtőnél piszkosfehér, középen fehér, a hegye felé eső egyharmada fekete. A bikák szarvának hegyére szarvgombot tűznek, ez védi meg a gyakori földhányás során lehetséges rojtozódástól, és az egymásnak feszülő bikák közti sérülést is kiküszöböli.

A tehenek súlya 550–600 kg, a bikáké azonban a 7-9 mázsát is eléri. Nyaka keskeny és hosszú, izomszegény. Marja gyakran erősen kiemelkedik, háta a szintén magas farbúbhoz mérten alacsonyabb. Mellkasa nem dongás, mély és hosszú, szügye széles és izmolt. Farka csánk alá ér, bojtja dús. A tehén könnyen ellik, borjához nagyon ragaszkodik, ha elpusztul, napokig bolyongva keresi.


A szürkemarha gazdaggá tesz
a fajta értékeit meglehetősen hamar és sokan felismerték, így a Kanizsaiak, Batthyányak, Thökölyek, Nádasdyak már évszázadokkal ezelőtt az alföldi marhák vásárlásával, hizlalásával és eladásával alapozták meg vagyonukat. Bethlen Gábort Erdély első tőzsérének tartották, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós pedig a marhakereskedelemből és a nyersbőr eladásából szerzett bevételeiből finanszírozta magánhadserege fenntartását és a törökök elleni harcait.

Külföldi kivitele már a középkorban is jelentős volt, évente kb. 100.000 példányt hajtottak lábon külföldi piacokra, az utak menti csárdák, révek, települések mind meg gazdultak rajta. A nagy keresletet már akkor is kitűnő élvezeti értéke és a más marhahúsokéval össze nem hasonlítható ízvilága okozta. A 17. században csak Nürnberg évente 70 000 marhát vásárolt, München, Augsburg, Regensburg, Ulm, Strassburg, Auspitz Légrád, Buccarin és Velence mind megrendelő volt. Akkoriban ha egy mészárszéken magyar szürkemarhát vágtak, más húst tilos volt kimérni, nehogy lerontsák e kiváló minőséget. Természetesen az ára is magasabb volt a helyinél megszokotthoz képest. A marhaexport még a 19. század elején is folyt, de a mezőgazdaságban bekövetkezett változások a visszaszorították természetes életközegét. A legelőket feltörték, szántóföldként megművelték, a szarvasmarhafajták között pedig a tejelő és húsmarhák kerültek előtérbe. A szürkemarha-tenyésztés virágkorának az 1863-s aszály vetett véget, amikor a felperzselt legelőkön ezrével hullottak el az állatok, és az állomány azóta sem érte el korábbi létszámát. A szürkemarha szerepe megváltozott: az igás ökör előállításában használták, ennek a feladatnak pedig jóval kisebb létszámú populáció is megfelelt.

Az 1880-as évektől fajtakörzeteket alakítottak ki, a szürkemarha tenyészkörzete az ország középső részére került. Az I. világháború után megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése, így már ökrökre sem volt szükség, sok gulyát felszámoltak. A nagy gazdasági világválság ugyan átmenetileg visszairányította a figyelmet az ökrökre, így az 1931-ben megalakult Magyar-marha Tenyésztők Egyesülete kezébe vette a tenyésztést. Ám ez a folyamat a II. világháború után megszűnt, az akkori vezetés ugyanis a szürkemarhát nem tartotta kellően modern fajtánk. A hatvanas évek közepére vészesen lecsökkent az állomány létszáma, a háztájikban található néhány példánytól eltekintve három állami gazdaságnak volt gulyája, amelyben összesen hat bika és kétszáz tehén teljesített. Ezeket állítólag Bodó Imre rejtette el a hortobágyi puszta mélyére, hogy kivédje kosztromai marhával való keresztezésüket, s voltaképp a jelenlegi állomány azok utódaiból áll. A létszám a 70’-es évektől egyenletesen nő, az állatok legnagyobb része a nemzeti parkok területén él. 1989-ben, hosszas előkészületek után megalakult a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, amely ma a tenyésztést koordinálja. Ebben jelenleg a tetszetős megjelenésű „Nagyüzemi típus” dominál, a többi (Primitív, kis testű, Durva igás, Finom tejelő) megőrzése főként a genetikai tartalékok érdekében lényeges, mint ahogy a rokonfajtáktól (maremman, erdélyi szürke marha, ukrán szürke marha) való megkülönböztetés is. Emellett az állomány génbankként is jelentős.


A szürkemarha jelene
Ma eredetiségének megtartására ügyelnek gondosan, amit az Európai Bizottság 2011. december 9-i oltalom alá helyezésével is segít. Ez valamennyi EU-s fogyasztó számára jelzi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, így a fogyasztók körében is nagyobb bizalmat élvez, valamint a névbitorlókkal szemben is védelmet biztosít, hiszen a bejegyzett elnevezést más uniós ország nem használhatja, s a magyar terméket beazonosíthatóvá és a köztudatban is megkülönböztethetővé teszi. Így rajtunk kívül már egész Európában büszkék a szürkemarhánkra.
Ennek velejárójaként a hamisítása is megkezdődött, ezért a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete kidolgozta a 2003 óta működő eredetigazolási és terméktanúsító rendszerét, ami kizárólag olyan húsra, illetve termékre kerülhet fel, amely bizonyíthatóan Magyar Szürkemarha fajtájú állatból származik, és a Tanúsító Testület igazolja azt. Ugyanakkor ezeket a termékeket nem csak védjeggyel látják el, hanem ENAR-számmal is, amivel annak eredete pontosan visszakövethető. Ez a szám kíséri végig a jószágot születésétől egészen termékké válva a fogyasztó asztaláig. Arról, hogy va­ló­ban a rend­szer­ben ér­té­ke­sí­tett ál­lat­ról van-e szó, a vevő már az üzletben egy SMS /(+36) 30 / 469-14-25/ küldésével győződhet meg, valamint a www.szurkemarha.hu web­ol­da­lon a további áru­sí­tó he­lyek­ről is in­for­má­lódhat. Ezen felül a Ta­nú­sí­tó Tes­tü­let a kis­ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ba kerülő ter­mé­ke­ket szú­ró­pró­ba­sze­rű­en DNS-vizs­gá­lat­tal is el­len­őr­zi. Mivel ezek a termékek valamivel drágábbak a többi marha húsánál, az üzletekben egy 12 receptből álló könyvecskével kínálják.



A fajta védelmében ma már a szakma és a nagyközönség egyaránt fellép. A fajta megmentőjének számító egyesület a "Magyar Állattenyésztésért Termékdíj 2013" pályázatán első helyezésben részesült, Bodó Imre munkáját több fronton elismerik, a városi közönség számára pedig idén már második alkalommal rendezték meg a Szürkemarha Vigadalom elnevezésű programot a fővárosban.