A forró nyár és a csapadékszegény időszakok újabb kihívás elé állítják a gazdálkodókat. A nyári talajmunkák, vetések, valamint az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) vállalások teljesítése sok helyen már nem szakmai tervezés, hanem kényszerű mentés kérdése. Egy fiatal gazda videónaplóban mutatja be, hogyan zajlik a munka az egyik dél-dunántúli táblán — ahol a no-till nem sikerült, a napraforgó ritkán kelt, gyér, fejletlen, sok helyen rovarrágta, és a nem megfelelő kelés után most zöldtrágyával próbálnak életet lehelni a területbe. A témával kapcsolatos korábbi cikkünk itt olvasható.


Napraforgó no-tillben: ritka kelés, gyenge állomány

A videóban bemutatott napraforgóállomány a no-till (művelés nélküli) technológiával kezelt táblán „vézna, megtöppedt” képet mutat. A magárok nyitott volt, a kelés sok helyen elmaradt, a gyomnyomás erős, a tábla szikesebb részein különösen gyenge a növényzet. A gazda elmondása szerint a vetés utáni kártevők, a rosszul sikerült kelés és a huzamosan fennálló szárazság együttesen okozták, hogy „ide nem jön kombájn”, vagyis aratásra már nem számítanak.

Zöldtrágyázás a vállalás miatt – nem optimális, de kötelező

Az AKG-vállalás két zöldtrágyázást ír elő, így a gazda — 20-30 mm csapadék után — kénytelen nekiállni a zöldtrágya keverék (silócirok + olajretek) vetésének. Ehhez egy 4 méteres rövidtárcsával készít magágyat, noha az ilyen forró, nyári körülmények között a zöldtrágyák vetése szakmailag kockázatos. A gazda a videóban elmondja: a helyi körülmények között direktvetőgép nem elérhető, ezért kényszermegoldásként tárcsázással lazítják a területet. A cél nem elsősorban a hozam, hanem az AKG-kötelezettségek teljesítése — különben a támogatás is veszélybe kerül.


A munka során külön figyelmet kapnak a szikes, mélyfekvésű részek, ahová kétszer is rá kell menni, hogy elfogadható magágyat tudjon készíteni.

Sávművelés vagy no-till? A gazda tapasztalata a kötött talajon

A no-till technológia helyett a gazda egyre inkább a sávművelésben látja a jövőt – különösen az agyagos, kötöttebb területeken. Az elmélet szerint ezeknél a földeknél valamilyen szintű bolygatás elengedhetetlen, különben a tömörödött talaj „betonként” állja útját a gyökér fejlődésének.

Jelenleg nincs megfelelő gyakorlati minta vagy helyi példa az ilyen típusú gazdálkodásra, ezért a gazda kísérleti eredményeire, tapasztalatszerzésre alapozza a döntéseit.


Tervezés, vetésforgó, realitás: szükség lenne egy harmadik növényre

A zöldtrágyák és takarónövények alkalmazása hosszú távon is cél: a gazda szerint a vetésforgó bővítésére a cirok ígéretes lehetőség, hiszen idén extrém aszályban is jobban teljesített, mint a kukorica. A cél, hogy háromnövényes vetésforgót alakítsanak ki, és a következő években – ha sikerül ősszel időben sávművelést végezni – már az őszi alapozás is stabilabb lehessen.

Terepmunka, gyomok, taposási nyomok – a vidéki realitás

Az utolsóként bemutatott területen erős gyomosodással kellett szembenézni, mivel a korábbi évek gyombankját beforgatták. A terület művelési iránya korábban eltért a jelenlegi eljárástól, ami a gépi munka során nehézségeket okozott, főleg a táblavégeken. A forgók túl mélyre voltak járatva, így nagy bakhátak keletkeztek, ami nehezítette a munkát. A gazda sajátos megoldással körbement néhányszor, hogy kisimítsa a végeket, mielőtt rendes sorokat kezdett volna művelni.

Zárszó: az idei év legrosszabb körülményei közepette is menni kell tovább

A felvétel egy dologra biztosan rávilágít: a modern mezőgazdaságban a szenvedély és alkalmazkodás kéz a kézben jár. Legyen szó tárcsázásról, vetésről, sávművelésről vagy GPS-beállításról, a döntéseket nem mindig az optimális szakmai logika, hanem a kényszerhelyzetek és a túlélés ösztöne motiválják.

Indexkép: YouTube