– Ezt a fejőállást egy holland videóban láttam és úgy döntöttem – hogy ne kelljen nekünk megvásárolni több millió forintért – inkább megcsináljuk mi a kollégáimmal!

– mutatta büszkén a magyardombegyházi fejőház berendezéseit Túri Ferenc telepvezető, aki nagy szakértelemmel vezetett körbe a gazdasági udvarban és a tejelő kecsketartó telepen.

– No, de ne szaladjunk előre! Megmutatok mindent szépen, sorban. – próbálta fékezni a kíváncsiságomat Ferenc.

Látogatás a Sajtfaluban

Azért kerekedtem fel életem első – de biztosan nem utolsó – magyardombegyházi látogatására, hogy kiderítsem, miért döntöttek az itt élők annak idején a kecsketartás mellett és hogyan értek el látványos eredményeket a tejfeldolgozás és sajtkészítés terén egy ilyen kevés lélekszámú településen.

A Sajtfaluként elhíresült település központjában talán a legszebb és legmeglepőbb épületegyüttes a tejfeldolgozó- és kisbolt, ahol azonnal leparkoltam bámészkodni. Az ott dolgozó hölgyek udvariasan útbaigazítottak, hiszen látogatásom során eredetileg a termelési lánc elejéről – azaz a kecsketartástól szerettem volna a termék irányába haladni.

Magyardombegyháza Sajtfalu

A Kecskésház alkalmas vendégfogadásra, kecskesajt-kóstoló rendezvények lebonyolítására és diákcsoportok foglalkoztatására is – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

A jószágok a falu túlsó felében, egy vendégfogadásra kialakított, ízléses parasztudvar mögött, félzárt tartásban élnek. Itt először a telepvezetővel találkoztam, aki ezernyi teendője mellett is kedvesen fogadott. Rögtön kiderült, hogy a fiatalos ezermester mindenhez ért – ha kell, a táborozó diákcsoportokat fogadja, ha kell, a készülő bográcsos ételek ízesítését finomítja – ám az igazi szakterülete a tejfeldolgozásra alapozott kicsiny vegyesgazdaság irányítása, ahol minden értékes forintot igyekszik megfogni ügyes, egyedi megoldásaival.

Magyardombegyháza kecskéi

Szigetelt istálló és karám Magyardombegyházán – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Kollégáival építették az istállót, fejőházat fejőállással, kifutót és óvodát is a gidáknak. De az ő kezük munkáját dicséri a szénatároló is.

– Miért éppen kecske? – kérdeztem vendéglátómat.

– Nem akartunk kecskét! Amikor meghallottuk a polgármester asszonytól, hogy kecsketartó telepet tervez ide, eleinte bőszen tiltakoztunk. Aztán megérkeztek az állatok és rövid idő alatt nagyon megszerettük velük a munkát.

Mára több mint száz anyakecskével dolgozunk, plusz a szaporulat. – válaszolta Ferenc.

– A polgármester asszony találta ki, hogy kecsketelep és tejfeldolgozó épüljön itt?

– Természetesen igen, aki ismeri, nem is csodálkozik rajta, hiszen Dinyés Ildikó személyében szerencsére nagyon határozott, kreatív és fáradhatatlan vezetője van a településünknek. Amit kitalál és eltervez, azt véghez viszi – és mindeközben minket kollégaként kezel, beavat a terveibe és megkérdezi a véleményünket.

Magunkénak érezzük ezt a kis gazdaságot, mert megkaptuk a lehetőséget, hogy az ötleteinket megvalósítsuk a hatékonyabb munkavégzés és a nagyobb tejhozam érdekében.

kecske fejőállás

Ahol született ezermester a telepvezető, ott két ilyen profi fejőállás megépítése sem jelenthet problémát! – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

A polgármester asszony a lehetőségekhez mérten maximálisan segíti a munkánkat és beszerzi számunkra azokat az eszközöket, amelyekkel gyorsabban és könnyebben tudunk dolgozni.

– Egy tejelő telepen – legyen az szarvasmarha, vagy kecske – sarkalatos pont a takarmányozás kérdése. Ki határozza meg a takarmányozási protokollt és mi az, amit meg tudnak maguknak termelni ehhez?

– Állattenyésztő végzettséggel rendelkezem, ám sokáig nem dolgoztam a szakmámban. Hosszú időbe tellett, mire újra felfrissítettem a tudásomat és kitapasztaltuk a helyi adottságok mellett az optimális takarmányozást.

kecskegidák a gazdával

Túri Ferenc le sem tagadhatja, hogy mennyire megszerette a kecskéket – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Valójában egy tejelő állomány esetében a vállalkozás sikere szinte teljes egészében a takarmányozáson múlhat.

Az év túlnyomó részében sajnos vásárolt takarmányra szorulunk, hiszen az önkormányzat nem rendelkezik szántó területtel és szántóföldi gépparkkal sem.

Takarmányozás – szója nélkül!

– Az anyakecskék átlagosan 300 napon át termelnek és ez idő alatt roppantott árpa-búza-tritikálé-kukorica keveréket kapnak 3-féle premix-szel kiegészítve.

A TimacAgro speciális premixének köszönhetően ki tudtuk hagyni a szóját a takarmányozásunkból úgy, hogy mindeközben látványosan megnőtt a tejhozamunk és az állományunk is egészségesebb, jobb fizikum mellett termel. Meglepő, de gazdasági szempontból is jobb eredményeket érünk el most szója nélkül. A kecskék jó minőségű lucernaszénát kapnak kiegészítésként.

Az anyakecskéinket alpesi és szánentáli fajtákból válogattuk össze, így intenzív tartástechnológiát igényelnek.

A téli időszakban, a szárazonállás idején saját betakarítású fűszénát, bálázott kukoricaszárat és sárgarépát is etetünk az abrak mellé.

Szerencsére rendelkezünk a szálastakarmány betakarításához komplett gépparkkal, így ezeket a munkákat saját magunk el tudjuk végezni. Szénatárolót is építettünk és folyamatosan bővítjük-szépítjük a telepet, ahogy az idő engedi az egyéb teendők mellett. – fűzte hozzá beszámolójához Túri Ferenc.

Kecsketej-piackutatás, tervezés – és nem mindennapi kivitelezés

A kecskéken kívül van még a gazdaságban néhány hízó, egy szamár, két póniló és egy borzderes tehén a borjával.

A vendégfogadásra kialakított parasztudvarban pedig egymást érik az iskolás, óvodás gyermekcsoportok, de télen látvány-disznóvágást is szoktak szervezni.

A gyakran és csakis elismeréssel emlegetett polgármester asszony az év során az egyéb teendők mellett egy személyben kutatja a kecsketej számára a piaci lehetőségeket, valamint szervezi a falusi vendéglátásra és táborozásra kialakított közösségi terek- és vendégházak foglalását is.

Átrobogtunk a falu központjába, ahol a tejfeldolgozó üzemben beszélgettünk Dinyés Ildikó polgármesterrel.

– Milyen gépek, eszközök állnak rendelkezésre itt a feldolgozó üzemben?

– Hűtőtartályból indul az ide szállított tej útja. Van egy lemezes pasztőr gépünk, amely 300 liter/óra teljesítménnyel dolgozik. Amikor sajtot és joghurtot készítünk, akkor más technológiával dolgozunk, ezért ezt a gépet nem használjuk, de a palackos tej előállításához például ezzel pasztőrözünk. Van több tejhűtőnk, valamint egy zacskózó gépünk, amelyet korábban a tehéntejből készült termékeinkhez használtunk.

sajtüzem, tejüzem

Dinyés Ildikó polgármester asszony a magyardombegyházi sajtüzemben – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Van sajtkádunk, amelyben a sajtot, joghurtot és túrót is készítjük. Eddig a folyamatig tartott a gépi feldolgozás és itt kezdődik a kézi munka, ugyanis innen a kollégák leengedik az anyagot – vagy a sózókádba, vagy a túrókocsira. Azért, hogy minél több embernek tudjunk munkát biztosítani – kézzel történik a fűszerezés és a formába helyezés.

A csomagolás külön teremben történik. Beszereztünk még egy sajtkádat, amelynek köszönhetően teljesen külön kádban tudjuk kezelni a joghurtot és a sajtokat. Mechanikus présünkkel folyamatos nyomást tudunk biztosítani –  mindemellett a friss lágy sajtjaink is párhuzamosan készülnek teljesen más technológiával. Végezetül két vákuumozó géppel csomagoljuk az elkészült termékeket.

– Mióta foglalkoznak Magyardombegyházán tejtermeléssel- és feldolgozással?

– 15 éve vagyok Magyardombegyháza polgármestere, amely falu Békés megye egyik legkisebb zsáktelepülése. 220 a hivatalos lakosságunk, de a valóságban csak körülbelül 120 ember él itt életvitelszerűen.

Hátrányos helyzetünk- és a lakók folyamatos elvándorlása miatt úgy éreztem, hogy valamit ki kell találnunk, amivel vonzóbbá, élhetőbbé tehetjük ez a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező kis falut.

2011-ben elindult a Közmunka program, amelyben nagyon aktívan elkezdtünk pályázni. Eleinte azokra a mesterségekre kezdtünk el pályázni, amelyek régen hagyományosan is jellemzőek voltak Magyardombegyházára. Ilyen ágazatok voltak a mezőgazdaság, a szőnyegszövés és seprűkészítés. Ebben az időben 45-50 embert kezdtünk el foglalkoztatni. Természetesen voltak problémáink, ugyanis többen az állami gazdaságok megszűnése után 10-15 évig nem dolgoztak. Megismertünk olyan kollégákat is, akik városokból települtek ide és soha életükben nem dolgoztak. Őket nagyon nehéz volt megtanítani a rendszerességre és vissza illeszteni a munka világába. Két-három év elteltével belőlük nagyon jó, eredményes munkaerő vált és mindannyiunk számára kölcsönös öröm lett együtt dolgozni.

A Sajtfalu szamara

A következő Közmunka programban már épületfelújításra is lehetőség nyílt olyan települések számára, hol állattenyésztéssel is foglalkoztak. Ekkor találtam ki, hogy kecsketartással kellene foglalkozni – aminek a kollégák eleinte nem nagyon örültek... Erre az időszakra visszatekintve mindig jókat mosolygunk, ugyanis én ragaszkodtam a kecskéhez annak ellenére, hogy tudtam, hogy nehezebb lesz a kecskékkel a munka- és nehezebb lesz a kecsketejnek is piacot találni – mintha tehéntejjel foglalkoznánk.

Ugyanakkor ezzel a nehezebb úttal és a kecskesajttal sikerült a Sajtfalu brendet megalkotnunk egész Magyardombegyháza számára, amely látogatókat, turistákat, vásárlókat és ismertséget hozott nekünk.

Hűtőkamra kecskesajtokkal és tehénsajtokkal

Betekintettünk a fűtőkamrákba is – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Most már lassan 10 év telt el azóta, hogy elkezdtük a kecsketartást és a tejfeldolgozást, de úgy látom, hogy jó úton haladunk és természetesen a kollégák is teljes mértékben támogatnak, segítenek ezen az úton.

2016-ban már annyi tejet termeltünk, hogy kevés lett a hűtőkapacitásunk, ezért mi is belekerültünk abba a problémába, amellyel olyan sok kistermelő szembesül, amikor szintet szeretnének lépni a termelés volumenjében.

tejfeldolgozó üzem és kisbolt

Szerencsére kiírásra került egy pályázat, amelyet az állattenyésztésre alapozott közmunka kiegészítő támogatásaként igénybe tudtuk venni, tejfeldolgozó üzem létesítése címen.

Amikor ezt sikerült elnyernünk, nagyon boldogok voltunk, mert a falu közepén található elhagyatott épületet – amely egészen addig a település legcsúnyább pontja volt – gyönyörűen felújítottuk és átalakítottuk.

Olyan jól haladtunk a munkákkal, hogy 5 hónap megfeszített munka után próbaüzemben elindulhatott a tejfeldolgozás ebben az épületben.

Rövidesen kiderült, hogy minden értelemben nagyon messze vagyunk Budapesttől – és Békés megye ezen területe, ahol mi dolgozunk nem éppen a kecskesajt felvevőpiaca.

A következő feladatunk az volt, hogy az embereket és a vásárlóinkat ide csábítsuk magunkhoz – azonban ehhez olyan plusszt kellett adnunk nekik, amit máshol nem kaphatnak meg. Ezen cél érdekében újabb pályázatokat céloztunk meg – és nyertünk el, így további eszközökre, szállítójárművekre, majd két ingatlan megvásárlására is sor került a következő négy évben.

Rendkívül büszkék vagyunk az elért fejlesztésekre: a dolgozóinkra, a két ízlésesen berendezett vendégházunkra, a tejüzemünkben előállított termékeinkre, a bemutatóudvarunkra, a kecskeállományunkra és végül, de nem utolsó sorban a szépen gyarapodó vendégkörünkre.

Hagyományos népi játékok a Sajtfaluban

Az ide érkező iskolás csoportok nagyon élvezik a hagyományos játékokat – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Évről-évre új programokat találunk ki – például az egyik legnépszerűbb foglalkozás gyermekek és felnőttek számára egyaránt a sajtkészítés, ami után a vendégek hazavihetik a saját maguk által készített finomságokat.

kecske és tehénsajtok

Nagy hátránya a falunknak, hogy zsáktelepülés vagyunk – mi ebből is megpróbáltunk előnyt kovácsolni, ezért úgy hirdetjük a szálláshelyeinket, hogy az egyszerű falusi élet kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnének zavartalan nyugalomban pihenni – majd aktívan kikapcsolódni a bemutatógazdaságunk programjaival.

– Ennyi cél megvalósítása után milyen tervek vannak még a tarsolyában?

– Nem szeretek előre nagy célokat megfogalmazni, inkább a kitartó, folyamatos munkában és a kisebb fejlesztésekben hiszek, amelyeket egymásra építve igazán nagyszerű dolgokat lehet elérni.

A rövidtávú célunk, hogy biztos piacot találjunk a kecsketejnek-, vagy a feldolgozott termékeinknek, ezért most nagyobb mennyiségű kecsketúrót készítünk egy viszonylag friss együttműködésnek köszönhetően.

– Mire a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok arra a "kemény magra" – a kollégáimra – akik itt maradtak ezen a településen. Ez a csapat minden nap hozzátesz a munkájával ahhoz, hogy szebb lehessen Magyardombegyháza, a Sajtfalu.