Dr. Reisinger Péter, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának professzor emeritusa az elsők között kezdett foglalkozni Magyarországon a precíziós technológia kutatásával és hazai népszerűsítésével. A professzor szerint szükség lenne az algoritmus alapú gondolkodásra, a precíziós műveleteknél a kritikus időszakokban gyakrabban a kell a szántóföldön lenni és amikor szükséges, döntéseket hozni. Sajnos azonban a kalászosok, kukorica, napraforgó és repce termesztésének korszaka kényelmessé tette a gazdákat, ezt megszoktuk és nem szívesen változtatunk ezen.
– Kérem, idézze fel néhány mondatban, hogyan került kapcsolatba a precíziós technológiával.
– Az 1990-es évek közepén egy ismerősöm meghívást kapott Alsó- Ausztriába, egy 2 ezer hektáros gazdaságba, ahol megvalósították az őszi búza precíziós gyomirtását. Én akkoriban egyetemi docensként a Növényvédelmi Tanácsok című lap alapítója és főszerkesztőjeként sok újdonságot is ismertettem, emiatt ismerősöm kérte, hogy kísérjem el Ausztriába és írjak egy cikket az új technológiáról – bocsátotta előre Prof. Dr. Reisinger Péter. – A látogatás során a gazdaság tulajdonosa szívélyesen fogadott bennünket, és készítettem vele egy interjút. A módszer lényege, hogy cseh egyetemistákkal felmérette a gyomviszonyokat a búzában, majd az adatokat éjszaka egy programozó feldolgozta és másnap ez alapján történt a vegyszeres gyomirtás.

Prof. Dr. Reisinger Péter – Fotó: Széchenyi István Egyetem
Működés közben nem láttam a folyamatot, a tájékoztatás is elég szűkszavú volt. Hazatérve elhatároztam, hogy a Tangazdaságban a Herbológia előadás gyakorlatai során megpróbáljuk rekonstruálni az óvári hallgatókkal az úgynevezett osztrák módszert. Az első próbálkozás bejött, a hallgatókkal alapos gyomfajismereti gyakorlat után, egy nagyon gyomos búzatáblán végeztük el a felvételezést és ennek ellenére a mintaterületek 23 %-án gyommentes cellákat regisztráltunk. Ez volt ez első motiváció, ami megérlelte bennem azt a szándékot, hogy a módszert érdemes továbbfejleszteni.
Új korszak nyílt
– A másik motivációt a nagy adathalmazok feldolgozásának gondja jelentette. Mint Ujvárosi Miklós professzor ösztöndíjasa részt vettem az I. Országos Gyomfelvételezésben és ezáltal hatalmas adatállomány birtokában kerültem – folytatta. – Ujvárosi részadatokat kért, amelyeket Vácrátóton dolgoztatott fel. Én elhatároztam, hogy mind a 11 község határ adatát feldolgozom és a részadatokkal együtt felküldöm Vácrátótra, amellyel kivívtam Ujvárosi professzor élete végéig tartó barátságát. Az adatfeldolgozást a munkahelyem könyvelésén lévő mechanikus, „tekerő szorzó és osztó” mechanikus gépen végeztem akkoriban, amely egy téli időszakon át tartott. Ne feledjük el, hogy 1969, 1970-es éveknél tartunk, amikor még csak kevesen tudták, hogy létezik a mai értelenben vett számítógép.
A nagy adatállományok feldolgozásának megoldatlansága bosszantott és nem tudtam megérteni, hogy ez a gyakorlatban miért nem valósult meg.
Kétségeimet Fekete Attila kibernetikus, a tudatlanokat megillető mosollyal oszlatta el, aki elmondta, hogy létezik számítógép és elmagyarázta működésének részleteit. Ezután is gyűjtöttem nagyszámú adatot, amelyet kezdetben az akkori MÉM-NAK-ban lévő lyukkártyás Honeywell, majd később a SZÜV lyukszalagos gépein dolgoztattam fel.
A kép akkor kezdett összeállni, mikor felszabadították az embargó alól a GPS-helymeghatározás lehetőségeit és eszközeit. Az adatokhoz kötött helymeghatározás így megoldódott és nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élet minden területén új korszakot nyitott meg.
– Úgy tudom, ön a technológia első hazai meghonosítóinak egyike, ha nem az első. Miért köteleződött el iránta? Az első időszakban gondolom, kétkedve fogadta a szakma.
– Elöljárójában elmondom, hogy a növényvédelem szakágai közül elsősorban a gyomirtás-gyomszabályozás területére specializálódtam és véleményemet ezen tény alapján kell értelmezni. A herbológiát azért tartom fontos tudományágnak, mert a gyomirtás sikere, vagy sikertelensége meghatározó tényező a növénytermesztés jövedelmezőségében. Másrészt a herbicidek a hazai növényvédőszer-felhasználás felét teszik ki, tehát az itt elért megtakarítás jelentősen csökkentheti a gazdaság, vagy az ország anyagi helyzetét. Van még számos érv, de ezekre most nem térek ki.
Elkötelezettségem alapvető indoka, hogy biztos adatokból és saját magam által elvégzett kutatásokból tudom, hogy hazánkban a kalászos területeken a vegyszeres gyomirtást csupán 50-52%-ban kellene elvégezni. Ennek ellenére ez a gyakorlatban – elsősorban gyomfelvételezés hiányában – ez nem így valósul meg. Bizonyíthatom ezt a Farkas László által vezetett gazdaságban végzett 10 éves vizsgálatokkal. Néhai Farkas Lászlónak és Balázs nevű fiának sok köszönettel tartozom a precíziós fejlesztésekben nyújtott támogatásaiért.
Elkötelezettségem másik indoka – amiről próbálnak sokan lebeszélni – hogy
a precíziós módszerekben létezhet egy úgynevezett „magyar” út.
Közel ötven éve követem a hazai és a nemzetközi trendeket. Ezekből azt a tapasztalatot vontam le, hogy a bőséges forrásokkal rendelkező országokban a fejlesztésekben sok az „elegancia” és olyan funkció, ami felesleges. Mi, magyarok kevés anyagi forrással rendelkezünk, de kényszerhelyzetünkből adódóan sokkal többet „agyalunk” a fejlesztések leegyszerűsítésén és olcsóbbá tételén. Saját magam láttam többszáz millió dollár költséggel megalkotott külföldi gyomfelvételező robotot, ugyanakkor 2016-ban Dr. Borsiczky István egykori doktoranduszom vezetésével és saját anyagi áldozatvállalásával, néhány millió forint felhasználásával megalkottuk a magyar fejlesztésű gyomfelvételező robotot, amely szabadalmi oltalmat is kapott. A robot működött, extrém körülményekre való felkészítésére, de egyéb pótlólagos, apró kiegészítő fejlesztésére nem találtunk partnert.
Ami a precíziós technológia gyakorlati fogadtatását illeti, beszédesek az AKI ide vonatkozó felmérései. Ha jól értelmeztem az adatokat népszerűek a tápanyagkijuttatással kapcsolatos precíziós megoldások, kevésbé használatosak a gyomirtást végző eljárások.
A kultivátor késeivel szemben nem alakul ki herbicid-rezisztencia
– Még ma is sokan kételkednek, mondván: drága, speciális eszközök szükségesek a precíziós technológiához, s a beruházás nem mindig térül meg a klímaváltozás miatt. Mit tud számukra mondani? Hogyan érvelne ma a precíziós eljárások mellett?
– Valóban, ezek a precíziós eszközök nem olcsók. Megfigyeléseim szerint ezeket a nagy földterülettel rendelkező gazdaságok számára fejlesztették ki. Ők pedig meg tudják fizetni. Véleményem szerint
a magyar mezőgépipar a kis- és közepes gazdaságok részére több, innovációs tartalommal rendelkező precíziós munkaeszközt gyárthatna.
Ennek egyik előfeltétele az élen járó növénytermesztő és növényvényvédő szakemberekkel való konstruktív együttműködés. A precíziós gyomirtó eszközök használatának előnyei közé kell sorolni például a talajvíz megőrzését a precíziós kultivátor használatával, vagy egy másik szempontot: a kultivátor késeivel szemben nem alakul ki herbicid-rezisztencia. Sajnos, a precíziós technológiák többlet-jövedelemteremtő képességét ma még nehéz bizonyítani, gondoljunk csak a közelmúlt évek időjárási anomáliáira.

A professzor szerint hazánkban a kalászos területeken a vegyszeres gyomirtást csupán 50-52%-ban kellene elvégezni. Ennek ellenére ez a gyakorlatban – elsősorban gyomfelvételezés hiányában – ez nem így valósul meg – Fotó: pexels.com
– Hogy látja, mennyit lépett előre a területen a magyar agrárium? Melyik szegmens hol tart ez ügyben, illetve melyek a még kiaknázatlan, vagy inkább nem kellően kiaknázott pontok, részterületek?
– A leglátványosabb, amit a mezőgazdász és az átlag állampolgár is lát, hogy rend van a szántóföldeken. Többen valljuk, hogy egy műveleti elemet sem lehet önmagában precíziósan végezni. Például a táblák talajának egyenletesnek kell lenni, ahhoz, hogy a vetés hibamentes legyen, a tápanyagellátás új, vagy klasszikus szabályait be kell tartani és az alapvető szabályokat az egyes agronómiai műveleteknél figyelembe kell venni.
A precíziós gazdálkodás legnagyobb eredménye a rend, sajnos, őszintén ki kell mondani, ez a fejekben még nem mindenütt történt meg.
Szükség lenne az algoritmus alapú gondolkodásra, a precíziós műveleteknél a kritikus időszakokban gyakrabban a kell a szántóföldön lenni és amikor szükséges, döntéseket hozni. Mindannyian tudjuk, hogy a négy növény (kalászosok, kukorica, napraforgó és repce) termesztésének korszaka kényelmessé tette a gazdákat, ezt megszoktuk és nem szívesen változtatunk ezen.
A leglátványosabb eredmény: a rend
Ha rangsorolni kell az agráriumban a precizitás szintjét, akkor meg kell állapítani, hogy az állattenyésztés egyes ágazataiban (például a tejtermelésben) a legnagyobb fokú a precizitás, ők már akkor is precíziósan mérték és értékelték az állatok egyedi tulajdonságait, amikor mi növénytermesztők nem is hallottunk a precíziós gazdálkodásról. Ezt követi a tápanyaggazdálkodás, melynek algoritmusai az 1980-as években kialakultak, ezek finomítása történik napjainkban.
– Hogy látott hozzá annak idején a precíziós gazdálkodás népszerűsítésének?
– Néhai Farkas Lászlóval (Zimány) 2005-ben dolgoztunk egy szervezet létrehozásán, amelyben a precíziós gazdálkodás gyakorlati módszereit gyakoroltattuk volna be a gazdálkodókkal. Saját gazdaságában helyet biztosított volna a gyakorlati képzésekre. Bizonyára többen is részt vettek az évente megrendezett tanácskozáson Zimányban, ahol ennek komoly jeleit tapasztalhatták. Tervünk végülis nem vált valóra.
– Milyen jövőt vizionál Magyarországon a precíziós technológiának?
– Hosszú út előtt állunk. A precíziós gazdálkodás akkor lesz igazán sikeres, ha a gazdálkodók felismerik azt, hogy a precíziós gazdálkodás nemcsak növénytermesztési, géptani, informatikai, programozási, közgazdasági, stb. ismereteket feltételeznek, hanem ezeket folyamattá kell szervezni. A nagyobb gazdaságoknál ilyen csapatokat mielőbb létre kellene hozni, jó előre a tervezés időszakában.
A kisebb méretű gazdaságok számára a precíziós ökogazdálkodás lehet nagyon eredményes, amit magam és pályatársam is gyakorlunk és tapasztalatainkat szívesen közreadjuk a precíziós öko-szójatermesztés példáján – zárta mondandóját Prof. Dr. Reisinger Péter.
Indexkép: Pexels
Miről szól a PREGA 2026 Konferencia és Kiállítás?
Minden forint számít
Digitalizáció + Adatok = mérhető gazdasági eredmény
Az adatok, technológia és együttműködés akkor értékes, ha pénzügyi megtérülést hoznak.
Töltsön el két napot a precíz, költséghatékony és okszerű gazdálkodás jegyében, mert most minden forint számít a túléléshez!
Jelentkezz a PREGA-ra ITT!
_fill_540x300_0.jpg)












