Manapság már csak igen ritkán látni pipázó embert. Valószínűleg a rohanó világnak is köszönhető ez, pedig régen majdnem mindenki, aki földműveléssel foglalkozott, hódolt a pipázásnak.

"Az igazi pipázás legtisztább és leggyönyörűségesebb módja a dohányzásnak. A pipázás tudomány." Így vallott erről Gárdonyi Géza. Nem véletlen, hogy a pipázás olyannyira fontos tevékenységnek számított, hogy még világnapot is kapott, így lett február 20-a a pipázás világnapja. Tudjunk meg hát róla, és a pipa hagyományairól is minél többet.

Természetesen tudjuk, hogy a dohányzás, és így a pipázás is káros az egészségre, így senkit sem bíztatunk arra, hogy kipróbálja, de a régi korok hagyományait mindig érdemes megismerni.

A pipázásról

A pipázás a dohányzás egyik fajtája. A pipa pedig nem más, mint egy szívócsővel ellátott eszköz, mely segítségével szívják a dohány füstjét. A pipát már az indiánok is használták. Európában a dohányzás pipázás alakjában honosodott meg és terjedt el.

A pipadohánnyal először 1492-ben találkozott Kolumbusz Kristóf, aki miután kikötött a Bahama szigetek egyikén, a bennszülöttektől a gyümölcsök és egyéb ajándékok mellett többek közt "néhány száraz levelet" is kapott. Úgy látták, ezek a levelek igen értékesek a bennszülöttek szemében, és habár rendeltetésük másfél hónapig nem derült ki, később Kubában kaptak útmutatást a hajósok a száraz levelek használatához.

pipa pipadohány

A pipázásnak megvannak a maga hagyományai. Kapkodva nem lehet pipázni. Fotó: Shutterstock

A pipák különböző anyagokból készültek, így létezett cserépből, ónból, porcelánból és tajtékból készített pipa is, azonban a legelterjedtebb hazánkban a cseréppipa volt, melyet sok fazekasközpontban készítettek. A leghíresebb a debreceni pipa volt, amelyből a 18. század végére már több, mint tíz millió darabot gyártottak. Nem véletlen, hogy ennyire népszerű volt, hiszen kevesen voltak abban az időben, akik ne pipáztak volna. Sőt, aki földet művelt, az nagy valószínűséggel pipázott is.

Magyarországon a dohánytermelés több száz évre nyúlik vissza, sőt volt, amikor hazánk állította elő a legtöbb dohányt a térségben. De nem csak a dohányból, a pipából is jutott bőségesen, még exportra is. A híres magyar pipák ugyanis még a tengerentúlon is igen keresettek voltak. Egyik híres pipánk a selmeci pipa volt.


A pipázás művészete

Pipázni nem lehet kapkodva, így mindig megadták a módját. Sőt, nem csak magának a pipázásnak, hanem az egész folyamatnak, és az abban szereplő kellékeknek is.

1. A pipakupakokat a rézművesek, a szárakat a csutorások gyártották. A tajtékpipa-metszés ritka mesterségnek számított.

2. A pipadohányok közül a leghíresebbek a debrői, a kóspallagi és a verpeléti voltak. Ezekhez a dohány leveleit különböző házi fermentáló és pácoló eljárásokkal javították fel, mely szórakozásnak sem volt utolsó, hiszen egy igazi "pipás" maga készítette el a saját pipadohányát. Ehhez szükség volt pipatóriumra, dohányvágóra, dohányszitára, dohánytartóra és dohányzacskóra.

3. A pipatórium nem volt más, mint egy állvány, amelyen a pipákat tartották.

4. A dohányvágó segítségével vágták apróra dohányleveleket, míg a dohányszita a dohány szárítására szolgált.

5. A dohánytartó általában ólommázas cserépedény volt, melyet igen változatos formákban készítettek. Nagyon kedveltek voltak a hordó és hasáb alakú dohánytartók, de nagyon sok figurális dohánytartó is készült, melyek leggyakrabban állat alakúak voltak. Az állat teste volt a hengeres tartály, míg az állat feje volt az edény fedele.

6. A dohányzacskóban tartották a pipába való vágott dohányt. Leginkább a kos herezacskójából készültek a dohányzacskók, azonban készítették kisebb állatokból is, mint például hörcsögből, vagy madarakból. Alkalmas volt rá a vízhólyag és a szívburok is, hogy dohányzacskót készítsenek belőle.

A szűcsök jobban kidolgozták, így gyakran díszítették is a szélét. Sőt, a módosabb gazdáknak még a saját címerük is szerepelt a dohányzacskójukon. A dohányzacskóra büszkék voltak, éppen ezért feltűnő helyen viselték. A tányérja kilógott a zsebükből, míg a sallangja a csizmaszárat verte. A szépen hímzett dohányzacskó hozzá tartozott az ünneplő subához.

7. Maga a rágyújtás is társasági esemény volt. Ritkán pipáztak önmagukban. A gyufa feltalálása előtt a pipázók acél-kova-taplóval gyújtottak rá, amit állandóan maguknál hordtak. Ez a díszes tűzszerszám később is hozzátartozott a pásztorok mindennapos kellékeihez.

8. A pipázás divatja hazánkban a reformkorban érte el tetőpontját. Sőt, Magyarországon szinte jelképévé vált ekkor a vidéki nemesi életmódnak.

pipa pipadohány

A pipázáshoz sok kellékre van szükség. Fotó: Shutterstock

9. Azonban idővel visszaszorult a pipázás, amikor is bevezették a dohánymonopóliumot, és eltűnőben voltak a régi pipadohányok. Így a pipa kezdett visszaszorulni a szivarral és a cigarettával szemben.

A pipázás már nem illeszkedett a gyors életritmusba

Idővel a pipázás már úgy tűnt, nem illeszkedik a modern, gyors életritmusba. Ráadásul jóval több kellékkel járt, mint a szivarozás vagy a cigarettázás, így előbb a polgárság kezdte elhagyni, majd a parasztság körében is kezdett eltűnni. Korábban a paraszti világban nagyon fontos szerepe volt, hiszen a pipa a dohányzás élvezete mellett a tekintély, a mód, a felnőtté válás jelképe is volt. A parasztember kedvenc pipáját gyakran vele együtt temették el. Azonban az I. világháború a pipázás népszerűségének is véget vetett.

De a pipázás élvezete nem tűnt el teljesen, sőt, manapság is több millió pipázó ünnepli világszerte február 20-án a pipázás világnapját. A pipesmagazin.com leírása szerint ezen a napon a pipázás művészetére hívják fel a figyelmet.

Habár a pipások a mai napig hajlamosak úgy beállítani szenvedélyüket, hogy az nem káros, és sokkal biztonságosabb mint a cigaretta használata, sajnos ez nem így van. A pipázás ugyanis ugyanazokat az egészségügyi kockázatokat hordozza magában, mint a cigaretta használata, így nagyon is káros hatással van az egészségünkre.

A magyar dohánytermesztés

A korábban jelentős magyarországi dohány-termőterület napjainkra jelentősen lecsökkent, így jelenleg 3100 hektáron termelnek dohányt, tudtuk meg Kenyeres Sándortól, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének elnökétől. .A dohányon belül két levélfajta van termesztésben, a természetes szárítású Burley és a mesterséges szárítású Virginia. Míg a Burley-t a gazdaságok 15%-ában, a kisebb területen gazdálkodók termesztik, addig a nagyobb gazdaságokban magasabb számban foglalkoznak a Virginia termesztésével. Mindkettőből magyar fajtanemesített változatot termesztenek itthon, amelyet a hazai időjárási viszonyok figyelembevételével hoztak létre.

A dohány termőterületek 80%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található, de jelentős területek találhatók még Bács-Kiskun- és Hajdú-Bihar vármegyékben is. A magyar dohány nagyon jó minőségű, és megfelelő a cukortartalma, azonban manapság nagyon lecsökkent a dohánytermesztéssel foglalkozók száma.

A dohányzás káros az egészségre

A pipázás, a cigarettázás, a szivarozás mind káros szenvedély, hiszen egyáltalán nincsenek jó hatással az egészségünkre. Ráadásul nem csak arra vannak rossz hatással, aki hódol ezeknek a szenvedélyeknek, hanem a környezetére is. A dohányzás tehát káros arra nézve is, aki dohányzik, és a közvetlen környezete számára is, a passzív dohányzás által. A dohányfüst többféle egészségre káros anyagot tartalmaz, mint amilyen például a kátrány, a szén-monoxid, a nikotin, a policiklikus szénhidrogének, a nitrózaminok, a ciánhidrogén, a radioaktív polonium, vagy az arzén.

A nők számára külön veszélyt jelentenek a dohányzás okozta koszorúér betegségek, és velük az infarktus kockázata, de esetükben nagyobb eséllyel fordul elő a dohányzás hatására stroke vagy cukorbetegség is. Ráadásul a dohányzás hatására sokkal több ránc jelenik meg az arcbőrön, így a dohányzó hölgyek sajnos hamarabb öregednek, és a bőrrák kockázatával is gyakrabban kell szembenézniük, mint nemdohányzó társaiknak.

De itt még közel nem ér véget a sor. A dohányzás a fogamzásra is káros hatással van. Ráadásul egy dohányzó nő óriási veszélynek teszi ki születendő gyermekét is, hiszen jóval nagyobb esélye van a méhen kívüli terhességnek, a vetélésnek és a koraszülésnek is. De a dohányzás nem csak a hölgyeket és a gyermekeket veszélyezteti.

pipa pipafüst dohány dohányfüst

A dohányzás és a pipázás is káros az egészségre. Fotó: Shutterstock

A dohányzó férfiak esetében is elmondható, hogy a cigarettázás sok esetben okoz problémát a gyermektervezés esetében. Az érszűkület, a szívinfarktus, a gyomor-, illetve nyombélfekély és a gyomor gyulladásos megbetegedései is mind gyakrabban alakulnak ki náluk, mint azoknál, akik nem dohányoznak. A tüdőrák mellett a húgyhólyag, vese, gége, szájüregi, nyelőcső, gyomor -és hasnyálmirigy daganatok kialakulása is összefüggésben van a dohányzással.

A dohányzók körében ötször nagyobb a fogíny és a fogágy gyulladásának esélye, így a fogaikat is nagyobb eséllyel veszítik el. Sajnos a passzív módon szívott dohányfüst kétszer olyan veszélyesen hat arra, aki nem dohányzik, mint magára a dohányzó emberre, mivel a mellékfüst még nagyobb arányban tartalmaz káros anyagokat, mint az úgynevezett főfüst. A passzív dohányzás a szemészeti problémák, orrpanaszok, tüsszögés, köhögés, légzési gondok mellett gyakran okoz fejfájást, szédülést, hányingert, torokfájást és rekedtséget is.

A cigaretta mintegy 4000 különböző kémiai vegyületet tartalmaz, melyek jelentős része ártalmas, esetleg rákkeltő hatású. A dohányzás tehát nincs jó hatással sem ránk, sem a környezetünkre. Igyekezzünk tehát minél előbb megszabadulni tőle. Mindenkinek füstmentes életet kívánunk!